ezek...:-)

Néha magam is megdöbbenek. Reggel mikor öltözködnek a gyerekek, a szárítóról szedik le, a félig megszáradt ruhákat. Én persze dohogok, hogy ne már, nem hiszem el, hogy a szekrényükben nincs vasalt ruha? Persze hangos visszamorgás, majd én még kicsit dohogok, de nem idegeskedek tovább, egyszerre három nagy gyerekkel képtelenség. Kis idő eltelik...egyik a radiátorra teszi a ruhát, és másikba bújik..akinek mondtam vigyen esernyőt mert elázhat, felment az esernyőért, akinek pedig a kabát miatt dohogtam, elment a kabátjáért (jó csak a kezébe fogta, de mégis vele volt, azért kértem a szekrényébe rakja, nem olcsó kabát volt, nehogy elhagyja). Értitek? Megcsinálták amit kértem, na jó nem volt hozzá: igen anya! (mint tegnap kapcsolgatom este a tévét és volt valamelyik csatornán a Farm, ahol élünk! című sorozat. Régen néztem, nem most volt..ahogy odakapcsoltam, valamelyik gyerek az anyukájának, mondott valamit, majd az anyuka megszidta, a gyerek meg: igen anya! Válasza, lesütött szemmel...Na szóval nem így volt, de megcsinálta!!!! Mind a három, pedig ez kamaszoknál nagy szó, és volt olyan, hogy nem így történt! Na ezért is döbbentem meg magamban..:-)))

Legkisebbünk meg tényleg tiszta klónom. És a sziámi ikrem is egyben, komolyan három méterre nem lehetünk távol egymástól...:-)

Mai biggyesztés: Milánói makaróni. És nem sütök semmit, vagyis csak sütőtököt!:-)))