2013. november 28., csütörtök

Fejezetek életemből...

Minden szó, jólesett tegnap tőletek! Külön külön nem írok most, mert ez egy nagyon összetett dolog! Az érintett, persze fűt, fát megígért, majd a tettek bizonyítanak. Zsolti oroszlán részt vállal az apai feladatban. Néha csak lesek, mikor én már feladnám, ő még küzd, és neki is nagyon rossz, mert biztos, hogy ő is másképp képzelte a kamaszkort, de a szeretet persze felülírja, a mostani nehézséget, de bevallotta, az óvodás, kisiskolás kor bája, nagyon hiányzik neki.
Azt hiszem, itt ezekben a helyzetekben, küzd mindenki, a gyerek is ugyanúgy mint a szülő. És talán addig jó, mert addig változtatható a dolog!


Más téma. Tegnap tönkrement a tévé, még jó, hogy volt egy régi tévé ami működik. Bár sípol, de működik, ennek legjobban Csenge örül, van mese.:-) Persze, ne úgy képzeljétek, hogy leül és bámulja, nem....jön állandóan utánam, és szorosan megfigyelés alatt vagyok egész nap, tegnap este, már furcsa volt, hogy nem csimpaszkodik belém, de csak azért, mert már aludt!:-)
Kiürült a sütis doboz, első adag mézeskalács, ma sütünk Csengével, linzert szerintem. Annyira szeretem, mikor a kicsik és nagyok is, nyitogatják a sütis dobozt...:-)
Kenyeret is sütök, így egyszerű ebéd lesz, borsó főzelék.


4 megjegyzés:

  1. Örülök hogy már kicsit nyugodtabb vagy! Jó sütést főzést a "kis kuktáddal"!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, picit nyugodtabb vagyok! Köszi, nagyon aranyos volt Csenge, pedig 1kg lisztből sütöttünk, kíváncsi leszek, meddig fog tartani a süti..:-)

      Törlés
  2. Anikó ez a tinikor mindig is az érzelmek hullámvasútja volt, és mindig az is lesz, ezen változtatni nem lehet.)) Csupán attól függ, hogy milyen mélységek és magaslatok vannak egyes családok életében, hogy az adott tinik mennyire élik át, ill. nem élik át, hogy tanulni kell és fontos, saját maga miatt, majd hogy mi magunk - a felnőttek - milyen mélységig megyünk bele, ill. mennyire vesszük a szívünkre/lelkünkre, amit szintén nem tudunk megváltoztatni, mert ez is egyén függő. Tudod egyszer minden nehézségnek vége lesz, csak nehéz /nagyon nehéz/ a végét kivárni!))))
    Jó Anya és jó Apa vagytok, ezt ne felejtsd el sose a lelki-szemeid elé vetíteni!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy nagyon, Andi! Hogy így ismeretlenül is ennyit írsz nekem, és mindig biztatsz, Hálás vagyok érte nagyon!!!!:-)

      Törlés