Napokban beszélgetünk Emesével, Zsoltival. Mesi mondja, én olyan határozott vagyok, van önbizalmam. Osztálytársnője is ezt mondta. Most meg olvasom, hogy Andrea azt írja"egy erős, karakán nő" vagyok. Igen? Persze, hiszen már lassan negyven éves vagyok, van valamiféle tapasztalatom az életben. És akinek van gyereke, annak kell lennie bizonyos önbizalomnak, "karakánságnak", hogy megvédje a gyermekét, nagyon sok mindentől.
Hogy emellett én sokszor, egy kis szürke kisegérnek érzem magam, akire senki nem figyel, és elbújna egy kis sarokban...az egy más dolog! Mikor nagy család mellett döntöttünk, akkor amellett is döntöttünk, hogy sokáig egy perc nyugtunk sem lesz, és hogy Csenge mellett is döntöttünk, bevállaltuk, hogy vasárnap délután nem pihenni fogunk, vagy ha meg is próbáljuk azt tenni, biztos, hogy el kezd ugrálni rajtunk, és visítva kiabálja majd, ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!:-) És tuti hogy ebéd közben kell pisilnie...és sorolhatnám. Abba nem annyira gondoltam bele, milyen nehéz lesz, három iskolással, de ugye ezt is bevállaltuk akkor...;-)
Tehát most ne hőzöngjek folyamatosan, és ne nyafogjak állandóan, mert ez ezzel jár! És azért vannak jó pillanatok is, pl. mikor szombaton hazajöttünk a boltból, mindenki a konyhában sertepertélt, Mesi krumplit pucolt, Bence a sport szeletet csinálta, Dávid panírozta a pulykamellet, és készített elő a dolgokat, Zsolti is, és közben ment a sztorizgatás...:-) Na, az nagyon jó volt!:-)))
És én a látszat ellenére, hiába hőzöngök itt, akkor is, egy baromi szerencsés embernek érzem magam. Hogy egy gyerekem sem lesz agysebész, na és akkor mi van...legyenek boldogok, de közben tanulják meg, tenni kell minden nap ezért....
Hogy emellett én sokszor, egy kis szürke kisegérnek érzem magam, akire senki nem figyel, és elbújna egy kis sarokban...az egy más dolog! Mikor nagy család mellett döntöttünk, akkor amellett is döntöttünk, hogy sokáig egy perc nyugtunk sem lesz, és hogy Csenge mellett is döntöttünk, bevállaltuk, hogy vasárnap délután nem pihenni fogunk, vagy ha meg is próbáljuk azt tenni, biztos, hogy el kezd ugrálni rajtunk, és visítva kiabálja majd, ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!:-) És tuti hogy ebéd közben kell pisilnie...és sorolhatnám. Abba nem annyira gondoltam bele, milyen nehéz lesz, három iskolással, de ugye ezt is bevállaltuk akkor...;-)
Tehát most ne hőzöngjek folyamatosan, és ne nyafogjak állandóan, mert ez ezzel jár! És azért vannak jó pillanatok is, pl. mikor szombaton hazajöttünk a boltból, mindenki a konyhában sertepertélt, Mesi krumplit pucolt, Bence a sport szeletet csinálta, Dávid panírozta a pulykamellet, és készített elő a dolgokat, Zsolti is, és közben ment a sztorizgatás...:-) Na, az nagyon jó volt!:-)))
És én a látszat ellenére, hiába hőzöngök itt, akkor is, egy baromi szerencsés embernek érzem magam. Hogy egy gyerekem sem lesz agysebész, na és akkor mi van...legyenek boldogok, de közben tanulják meg, tenni kell minden nap ezért....
Ez az! Jól megfogtad a lényeget. Én is ezt mantrázom, mikor Kaci már fél órája visít vmi miatt...:)
VálaszTörlésNálunk is mostanában, "de akarom" korszak van...:-)
TörlésSzépen leírtad. És igen, nem azért vitázik az ember, hogy a gyerek agysegész legyen, hanem azért, hogy megtanulja, aktívan kell tenni mindenért, amit el akarunk érni. Lehet aztán akár agysebész is, virágkötő, diplomata, fodrász, mindegy. Hivatástól függetlenül legyen az emberben egy alap igyekezet, törekvés a jobbra, nem feltétlenül a többre. Ezt a hozzáállást kell megtanulniuk. Azt, hogy nem lehet minden mindegy meg mit bánom én. Ugye? :-D
VálaszTörlésPontosan! Hányszor mondom nekik...
TörlésAnikó - .....sokszor, egy kis szürke kisegérnek érzem magam..... - tudod ezeken az érzéseken szinte mindenki végig megy az élete során, csak sokan nem vallják be, valamint nem korfüggő a tapasztalat megszerzése, és annak felhasználása az életben. Nekem van egypár olyan ismerősöm, akiről 50-60 éves kora ellenére sem mondható el, hogy az évtizedei során megszerzett tapasztalatát hasznosítani tudja.
VálaszTörlésBeszélj csak nyugodtan - ill. írj - a nehézségeidről is, mert ugye nem csak mindig örömökből áll az élet, hiszen gondolom a blogodat is ezekér hoztad létre.
Talán ki tudsz hámozni számodra a hozzászólásainkból magadnak egy-két hasznosítható dolgot, akkor már megérte, hogy itt elbeszélgettünk.
Azt szokták mondani arra az emberre, aki nem korán lesz "agysebész")))), hogy későn érő tipus.DDDDDD
Ettől függetlenül a Te gyerekeid lehetnek még azok is, lehet a középiskola, vagy egyetem évei alatt éreznek rá arra, amit most Te mondogatsz nekik a jobb tanulásról.
Biztos ismered ezt a dalt, hogy .....nem adom fel......))))))
Anno néha kiejtettem a számon, hogy nem érdekel feladom, aztán - egy kis visszahúzódás után - újra, és újra nekivágtam a "papolos")))) időszakba. A vége siker lett, igaz nálunk is a későn érő tipus jött be!!!!
Bízom benne, hogy csak jobb lesz majd, de azért sajnálom ezt az elveszettnek hitt időt, pedig tudom nem az..
TörlésAnikó ez a mondatod is a lelkiismeretes, felelős, szeretettel teli gondolkodásodról mindent elárul, jól csinálod a dolgokat, csak így tovább, lassan elindul a spirál felfelé!!!
TörlésAnikó, nem csak te vagy igy, hidd el. Szinte a legtöbb szülő-gyerek kapcsolatban van olyan időszak, amikor több a csikorgás mint a siklás. Én is voltam szürke kisegér és voltam szárnyaló madár a jobb időszakokban.
VálaszTörlésÉs igenis igazad, igazatok van, ha a küzdést és a felelősséget próbálod beléjük ültetni, ez a fontos. Agysebész vagy asztalos, mindegy, ha örömmel csinálja. És úgyis csinálni fogod, fáradtan is, mert tartozunk magunknak azzal, hogy nem adjuk fel. Ezeket a gyerekeket mint szülők életrehivtuk, és értük vagyunk felelősek. Már csak a magad megnyugtatására is meg próbálni ötszázadszorra is!
De tudom, hogy van benned erő, még akkor is, ha sokszor fáradt vagy!
És látod, milyen jó lehetett látni, ahogy hárman sürögtek a konyhában!
Resi
Tudom, nem vagyok ezzel egyedül..birkózunk a feladattal.:-)
TörlésMiért gondolod, hogy csak az vitte valamire az életben, aki minimum agysebész (vagy matematikus, vállalatigazgató, filmsztár, esetleg paleobotanikus)? Bár néha én is így szoktam nyilatkozni magamról, mikor azon elmélkedem, hogy mi lett belőlem...:))))
VálaszTörlésA lényeg pont az, hogy boldogok legyenek, akár kertész lesz belőlük, akár asztrofizikus!
Nem gondolom..., csak tudod, van az mikor az ember azt érzi, gyerekéből kukás sem lesz, mert annyira dühös, és kilátástalan a helyzet....van nálunk ilyen, én őszintén bevallom.
Törlés