Szeretnéd tudni....?

....mit gondolnak rólad a gyermekeid, a párod, a rokonod, a barátod, vagy a volt barátod, a szomszéd, a postás, az ismerős, a hentes a boltban, a tanár a suliban, az oviban az óvónő, a piacon a néni, a volt osztály társad, a munka társad, vagy a volt munka társad, kinek kik, ugye?
Biztos nem úgy látnak, ahogy szeretnéd, ahogy magad látod, sokszor hibáiddal, sokszor a sok szereteteddel.
Most magamról beszélek, mert másnak a kis ajtaját a lelke mélyén nem látom, nem is láthatom. Még annak sem, aki olyan közel van hozzám, mert gyermekem, hiszen mikor megdobbant a szíve először bennem volt, legbelül, olyan közel soha senkihez nem kerülhetek. Neki sem látom a lelke mélyén a kis ajtón túl, mi rejtőzködik. Pedig sokáig azt hisszük, tudjuk mi van ott, de nem...
És mi van magunkkal, magammal? Mikor azt hiszed, a legszebbet, legjobbat mutatod magadból, tükröt mutat az élet. Lehet ez valódi tükör, és akkor látom a ráncomat, a slampos felsőmet, a kopott mackómat, vagy a lenőtt ősz hajamat. Lehet ez görbe is, ami megmutatja, nem is azt hiszik rólad, amit te gondoltál, de hiszen mindent megtettem azért, hogy a legjobbat mutassam magamból. És akkor magamnak, mikor én nézek a tükörbe, és nem azt látom, amit szeretném, de elfogadom. Már tükör sem kell hozzá. Évek kellenek hozzá, hogy az idealizált, kamaszkori vágy képemet, átértékeljem, értékeljem, ami van, és örömmel, őszinte örömmel, éljem a minden napokat, ne aggódjak a múlton, a jövőn, hanem a ma szépségét nézzem. Jobb napokon, rosszabbakon, persze merengek a múlton, aggódok a jövőn, és a napi rutin is kiakaszt.:-)
És szeretném e tudni, mit gondolnak rólam? Mindig, mindenhol? Nem hiszem, lehet, hogy rosszul esne sokszor, amit gondolnak, állandóan megfelelni nem lehet mindenhol.  Jobb azt hinni, ma is úgy hajtom álomra a fejem, hogy csak kicsit utálnak a kamaszaim, és van aki szeret, talán... nagyon szeret!:-)