2012. november 27., kedd

Érdekes....

....ez a blogolás. El gondolkodtam nemrégen, nekem mit jelent! Pót cselekvést! De a szó, jó értelmében. Mert nekem eddig csak pozitív élményem volt vele. Annyiszor talpra álltam már tőle. És az a sok kedves ember akit általa megismertem. Jó, tudom ez olyan felületes ismeretség. De ahogy a környezetemen látom, ez nagyon is nagy ismeretség. Hiszen, nem csöngetünk be akárkihez, hozzánk sem csönget be sok ember, hogy beszélgessen. És most nem azért írom, mert hú de rossz is nekem, erről én is tehetek. De ezen már teljesen túl vagyok.
Nem mindent írok le...mert bár ez az én blogom, de személyes, nagyon magán dolgot nem írok. Csak a mindennapok jönnek ki rajtam, és azt sem írom, hogy magamnak írom, majd lehessen olvasni, később, meg...blabala..mert nem. Én nagyon örülök, ha valaki megtisztel azzal, hogy olvasóim lesz, majd ír nekem. Az mindig kicsit olyan mintha beszélgetnék, de mégis kicsit rólam szól. Értitek nem???:-))))
Meg a másik érdekesség, mióta Virág levette a blog listáról a blogomat, (megértem, otthon tanulnak ismét, olyan blogokat rakott ki, akik ugyanezt teszik) senki nem olvas a gyereketető blogról. Na, ez csak azért érdekes számomra, mert eddig fel sem tűnt mennyien olvasnak onnan. De ez sem zavar, soha nem akartam olyanoknak írni, akik, elolvasnak és soha nem jönnek vissza. (jobb esetben elolvasnak) És régen nem érdekel már hányan olvasnak aznap, az inkább, hogy olvasnak azok akik közel kerültek hozzám. És ez olyan jó!!!!! Komolyan!!!!:-)

 

20 megjegyzés:

  1. 1. Én szeretek ide bekopogni, hogy a való élet szavaival éljek, bár többnyire ugye kopogás nélkül lépek be:) és azt is gondolom, jó hangját kaptad el a blogolásnak...reális, és ez nekem jó. A magazinos dolgokat , kirakatszerű megnyilvánulások nem az én világom.( értem persze, hogy van, akinek ez az élete...ez más kérdés.)
    2. Én nagyon kezdő vagyok, fogalmam nincs, ki honnan hogyan jut hozzám( gyereketetőre egyszer írtam, nem jött reakció, akkor azt hiszem, nem is próbálkozom..., ), arról is írtam, hogy igenis fontos, hogy kik-honnan- hányan olvasnak, mert az sok mindent meghatároz- erre lehurrogtak forma, így kerülöm a témát, továbbra is furcsa érzés, hogy tényleg van, akit olvasok, és viszont egyáltalán nem jöttem be neki...s akkor már nem tudom, hogy kopogjak- vagy hagyjam.
    ....blabla:)
    Írhattam volna én is a bejegyzésedet, vagyis teljesen egyetértek.
    És akkor sok jó élményt még!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Júlia, ezt most nagyon köszönöm..és hogy egyetértesz nem véletlen.:-)
      Hiányoztál pár napig....de megértem!:-)

      Törlés
  2. Én azt nem értem, hogy miért olyan fontos hogy hányan olvasnak? és honnan jönnek? én magam miatt kezdtem el írni a blogot, az én szórakoztatásomra, amolyan hobbiként és hogy miből mit tudok kihozni. Most meg egyre több blogon szoktam olvasni, hogy hányan jöttök, hányan olvastok, adjatok jelet....nem azt mondom, hogy én nem örülök, hogy már sokan látják ne adj Isten olvassák is a blogomat, de nem felejtem el miért is kezdtem bele. Akinek tetszik elolvassa, visszajön, vannak akik nagyon közel is állnak hozzám, remélem én is valamennyire hozzájuk és már hiányozna is, ha nem adna életjelet vagy nem néznék be hozzá. De azt hiszem nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Legalább is nekem. szép napot Anikó:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze hogy nem az a fontos, ezért is nem győzöm hangsúlyozni mennyire fontosak vagytok nekem...Azok akik velem vannak.:-) Igen, én sem felejtem el miért kezdtem el írni.:-)
      Neked is szép napot!:-)

      Törlés
  3. Az meg kimaradt, hogy ide is szinte mindig benézek:) Mert jó. ennyi:)

    VálaszTörlés
  4. Régen még én is hajtottam, ki, honnan és mennyien, de mára elkopott a dolog... egyedül a szókereséses listát nézem, azon nagyokat lehet nevetni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, bár engem még elkerültek az érdekes keresések.:-)))

      Törlés
  5. Az hogy elkezdtük a blogírást biztos hogy mindenkinek van rá magyarázata. Persze hogy a saját szórakoztatásunkra meg azért is hogy jó másokhoz benézni olvasni,vagy éppen receptjét böngészni. Mindenki örül ha látja hogy olvassák , nekem nagy öröm volt még az elején mikor megkaptam az első blogdíjat.Érdekes mostanra valahogy ez elmaradt de talán azért hogy sokan már többre értékelik ha csak látogatják és olvassák a blogját.Rájöttem hogy talán igazuk van? Anikó továbbra is kíváncsian várom kis családodról az élménybeszámolódat vagy éppenséggel ha más mondanivalód akad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Éva! Örülök, hogy olvasol, és sokszor írsz is!:-)

      Törlés
  6. Megint késtem, nem kopogtam, ajtóstul rontottam be, szokás szerint este. De én ilyenkor szeretek Veled beszélgetni. Nappal csak kis mosolyra futja.:) olyan gondolatebreszto, agyserkentő napi gondok, örömök. Jó nálad rácsodálkozni a világra, hogy más is olyan ember, mint én és a gondjai is azok, mint nekem, hogy élünk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, semmi más problémám nincs is, és jó hogy ezek a problémák vannak, mert ÉLÜNK, bizony!!:-)

      Törlés
  7. Egyetértünk nagyjából. Azért csak nagyjából, mert épp a múlt héten éltem át a legnagyobb mélyrepülést blogos életem kapcsán. Nem trollok találtak meg névtelenül az interneten, hanem valós emberek a valós életemből. És bár a saját blogomon úgy döntöttem, nem írok erről, itt és most elárulom, komolyan számon kértek pár írásom kapcsán (iskola). Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy itt a vége... Kicsit belehaltam, kicsit belefogytam, azóta is gyomoridegem van, mert végigment az egész tanári karon a blogcím. (és mondjam, hogy a főnököm is tanító is?)Na, akkor veszettül figyeltem a statisztikát, mert a napi ezer fölötti oldalletöltés megijesztett, és mindenfélét beképzeltem magamnak.
    Ma már valamelyest túl léptem rajta, de nyomot hagyott. Igyekszem kiheverni, és nem üldözési mániásnak lenni emiatt, meg majd valahogy kerülni az ilyen témákat... vagy nem tudom.
    Én észre sem vettem, hogy Virág levette a többi blogot.. :D Pedig minden nap járok hozzá is.
    Na most amúgy nem tudom ám, miért meséltem el ezt épp most, mikor nem is feltétlenül kapcsolódik a témához... De már mindegy...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dius jó, hogy elmesélted és köszi, hogy leírtad nekem. Döbbenet, a számon kérés..:-O Komolyan semmi olyat nem írtál amit nem lehetne vállani, és nem igaz. Én ha ilyen lenne betojnék talán, és azonnal zárnám a blogot, bár nem hiszem, mert én úgy valószínüleg nem írnék. Én a családomban, sógornőmnek például nem mondtam, hogy van blogom, sőt én sosem reklámozom, ha valamilyen úton idejön, akkor olvas, és persze vállalom amit írtam, hiszen így érzek, és utálok mást mondani.
      Jó akkor nekem a harmada letöltés is, felét biztos saját magam töltöm le az oldalnak!:-DDDDD

      Törlés
    2. Ilyenen, mint Dius, még nem estem át, de bennem is megállna az ütő elég rendesen. Néha én is belegondolok, hogy olyan ismerőseim is olvashatnak, akikről nem is tudok. Viszont mi, azzal, hogy nyilvános blogot írunk vállaljuk azt a kockázatot is, hogy "lebukunk". Ami persze többnyire nem baj, csak ritkán, ilyen esetekben, mint Diusé. Amit nagyon sajnálok, és remélem, nem nyomja rá nagyon a bélyegét a blogodra, Dius, mert én szerettem minden bejegyzésedet, főleg az elgondolkodtatókat.
      Amúgy meg, Anikó, én is szoktam nézegetni a statisztikát, engem is érdekel, hogy honnan néznek. Néha jobban, néha meg mondjuk egyáltalán nem.

      Törlés
  8. Én is olvaslak! :-) Még ha nem is mindig írok! :-)

    VálaszTörlés