... úgy döntöttem leírom ami ebéd közben motoszkált a fejemben. Nem valami boldog kezdése volt a saját életemnek, olyan kb. 20 éves koromban.És most döbbentem meg a számokat leírva, kb ugyan ennyi évet éltem már igazi felnőttként. Zsoltival megismerkedtünk 1995 január 13.án.
Két fiú között kellett választanom éppen, egyik élte az életét,nagykanállal, majd ott volt Zsolti, aki szinte olyan mint ma, gondoskosó, és itt még sorolhatnám, de nem teszem, lényeg ma még talán jobban szeretem mint akkor. Ez most komoly!
Szóval, nehéz kezdet volt, szegény családban felnőni, itt értsd, fázás, éhség, nem volt sok ruhám, apám italozása... gyerekként nagy trauma ez, mikor látod a szomszéd kéményét, hogy még este is tesznek a tűzre, hogy reggel meleg legyen, és jó fekete füst gomolygott, mert jó fajta német szénnel fűtöttek. Mi meg? Ronggyal, vagy amivel tudtunk, tojás szénnel, én mondjuk bírtam a szén hordást, hamuzást... Este is hideg volt már, volt egy kedvenc selyem(haha, szerintem nejlon volt) ingem. Ma is érzem milyen volt felvenni reggel a mínuszokban,brrrr borzalmas.Volt, hogy megfagyott a csöpögő víz, a radiátor alatt.
Vagy mikor valahonnan kaptam egy új nadrágot, mert előtte csak használt volt rajtam, és a tesiórán mikor öltöztünk át, nagyon megdicsérte a "menő" csaj, na akkor nagyon büszke voltam magamra.
Legjobban az fájt gyerekként mikor a szüleim azzal fenyegetőztek, elválnak. Na az borzasztó volt! Így utólag, ennyi év után, lehet jobb lett volna. Anyukám belebetegedett, persze inkább Öcsém halálába. Ami felnőtt életem meghatározója volt!
De azért ne higgyétek, csak rossz volt a gyerek korom. Nem! A szomszéd fűtött házba például nem lehetett kacsákat szabadon kergetni, nálunk igen, vagy csak a tégla rakáson (amit állandóan pakoltunk gyerek koromban A-ból, B-be, na azt is utáltam a sok pókoktól), hagymás zsíros kenyeret enni..:-) De szerettem mikor anyukám mosolygott, ha éjszakába bele sütött ünnep napokon, és soha nem panaszkodott, mikor néha normális volt apukám. Az ünnepeket mikor együtt volt a család. Vagy mikor mi mentünk a nagyiékhoz, és a Wartburg hátsó ülésén, néztem a lámpákat, karácsonyi égőket. Vagy mikor lement az egész család a Dunára fürödni, és dobáltuk be a kutyának a vízbe a botot. vagy mikor együtt sütöttünk anyukámmal.....rém nosztalgikus lettem...sorolhatnám, lehet hogy nem is ide való ez most. De hát ez is én voltam, vagyok. És amiért kijöttek az emlékek, az a szülői ház! Én már nem tudnék visszamenni, eladták a házat, nagyon egyszerű okból, elárverezték...pedig milyen szépen kezdődött anyukámék élete. Na ilyen terhekkel szabadított ki a vártoronyból Zsolti.:-) Komolyan szabadított, ugyanis, elég hamar menekültem otthonról...és ő befogadott. Meg Zsolti családja. És ezt köszönöm nekik. Nem is tudott elszaladni Zsolti....de remélem azóta nem bánta meg!:-D
Ennyi őszinteség jött ma ki belőlem, ne sajnáljatok, én már rájöttem, nekem szép gyerek korom volt. Nekem meg kellett élnem azokat a dolgokat. Gyerek másképp él meg dolgokat...
És már feleség vagyok, anya..másképp élek. És azt is tudom már, a gyerekkor meghatározza a felnőtt kort. Próbálok úgy élni, hogy a gyerekeimnek is legyenek szép pillanatai mint nekem voltak és akkor nem hiába élek!:-)
Két fiú között kellett választanom éppen, egyik élte az életét,nagykanállal, majd ott volt Zsolti, aki szinte olyan mint ma, gondoskosó, és itt még sorolhatnám, de nem teszem, lényeg ma még talán jobban szeretem mint akkor. Ez most komoly!
Szóval, nehéz kezdet volt, szegény családban felnőni, itt értsd, fázás, éhség, nem volt sok ruhám, apám italozása... gyerekként nagy trauma ez, mikor látod a szomszéd kéményét, hogy még este is tesznek a tűzre, hogy reggel meleg legyen, és jó fekete füst gomolygott, mert jó fajta német szénnel fűtöttek. Mi meg? Ronggyal, vagy amivel tudtunk, tojás szénnel, én mondjuk bírtam a szén hordást, hamuzást... Este is hideg volt már, volt egy kedvenc selyem(haha, szerintem nejlon volt) ingem. Ma is érzem milyen volt felvenni reggel a mínuszokban,brrrr borzalmas.Volt, hogy megfagyott a csöpögő víz, a radiátor alatt.
Vagy mikor valahonnan kaptam egy új nadrágot, mert előtte csak használt volt rajtam, és a tesiórán mikor öltöztünk át, nagyon megdicsérte a "menő" csaj, na akkor nagyon büszke voltam magamra.
Legjobban az fájt gyerekként mikor a szüleim azzal fenyegetőztek, elválnak. Na az borzasztó volt! Így utólag, ennyi év után, lehet jobb lett volna. Anyukám belebetegedett, persze inkább Öcsém halálába. Ami felnőtt életem meghatározója volt!
De azért ne higgyétek, csak rossz volt a gyerek korom. Nem! A szomszéd fűtött házba például nem lehetett kacsákat szabadon kergetni, nálunk igen, vagy csak a tégla rakáson (amit állandóan pakoltunk gyerek koromban A-ból, B-be, na azt is utáltam a sok pókoktól), hagymás zsíros kenyeret enni..:-) De szerettem mikor anyukám mosolygott, ha éjszakába bele sütött ünnep napokon, és soha nem panaszkodott, mikor néha normális volt apukám. Az ünnepeket mikor együtt volt a család. Vagy mikor mi mentünk a nagyiékhoz, és a Wartburg hátsó ülésén, néztem a lámpákat, karácsonyi égőket. Vagy mikor lement az egész család a Dunára fürödni, és dobáltuk be a kutyának a vízbe a botot. vagy mikor együtt sütöttünk anyukámmal.....rém nosztalgikus lettem...sorolhatnám, lehet hogy nem is ide való ez most. De hát ez is én voltam, vagyok. És amiért kijöttek az emlékek, az a szülői ház! Én már nem tudnék visszamenni, eladták a házat, nagyon egyszerű okból, elárverezték...pedig milyen szépen kezdődött anyukámék élete. Na ilyen terhekkel szabadított ki a vártoronyból Zsolti.:-) Komolyan szabadított, ugyanis, elég hamar menekültem otthonról...és ő befogadott. Meg Zsolti családja. És ezt köszönöm nekik. Nem is tudott elszaladni Zsolti....de remélem azóta nem bánta meg!:-D
Ennyi őszinteség jött ma ki belőlem, ne sajnáljatok, én már rájöttem, nekem szép gyerek korom volt. Nekem meg kellett élnem azokat a dolgokat. Gyerek másképp él meg dolgokat...
És már feleség vagyok, anya..másképp élek. És azt is tudom már, a gyerekkor meghatározza a felnőtt kort. Próbálok úgy élni, hogy a gyerekeimnek is legyenek szép pillanatai mint nekem voltak és akkor nem hiába élek!:-)
Hogy a gyerekkor meghatározza életünket...igen,abból élünk, amit akkor kaptunk, ami hatás akkor ért. Ez oly sokszor eszembe jut, és ennek fényében tudom, a felelősségünk óriási- mindenre emlékeznek majd, minden az övék...és még oly sok mindent meg kell bírnia ennek az alapnak.
VálaszTörlésMegérdemled, hogy boldog légy!
Köszönöm Júlia! Az vagyok, mégha sodor is az ár, és nem tudok belefeledkezni...:-)
TörlésJó hogy leírtad.
VálaszTörlésSok mindenben hasonlóképp éltem meg a gyerekkorom. Ruhahiány az volt, de a lakás rendben. Viszont rezsi nem volt fizetve, a lakás már nincs meg. Viszont sokat jártunk kirándulni, voltak programok, jó volt.
Mi is sokat kirándultunk, és a rezsi nálunk sem volt fizetve. Gyerekként amúgy mindenki másképp éli meg a rosszat is...
TörlésKöszi, hogy olvastad!:-)
VálaszTörlésNagyon szép bejegyzés, és köszönjük, hogy megosztottad. Nekem is vannak konkrét érzések, illatok, képek, amik belémrögzültek, többségében szépek. Ilyenkor jövök rá, hogy én is szeretném, ha a gyerekeimnek is lennének ilyenek, mert nagyon meghatározó. Ezen dolgozom nap mint nap. Nehéz, mert nagy a felelősség, de megéri.
VálaszTörlésKöszönöm Anna!
TörlésIgen, vannak szép pillanatok meg nem szépek is, mint a gyerekeinknek ilyen lesz. De reméljük sok jó lesz inkább benne.:-)
Nem lehetett egyszerű az a gyerekkor. Viszont biztos vagyok benne, hogy a gyerekeidnek már jobb. Sokkal.
VálaszTörlésNem tudom! Próbálom úgy felfogni, olyan volt amilyen. Volt benne sok jó is..meg rossz is. Nagyon remélem a gyerekeinknek jobb. Bár mihez képest? Nincs a szobájukban külön tévé. Egy számítógépen osztozunk meg öten. Nincs okos telefon, (én a butát is utálom)...tudod mit írok is egy bejegyzést erről.:-)
TörlésKedves Anikó!
VálaszTörlésA bejegyzéseid alapján ítélve szerintem példás anya vagy, szuper jó fej gyerekekkel.
Szerencsésnek mondhatják magukat, hogy a te családodba születtek mind a 4-en.
Tuti, hogy csak jó emlékük lesz a gyermekkorukról.
Ìgy ismeretlenül is nagyon tisztellek benneteket és nagyon szívesen olvaslak, mert sosem mesterkélt az írásod, egyszerüen de nagyon szépen fogalmazol.
:)
Nagyon jólesik amit írtál! Komolyan erőt ad ez!
TörlésEmlékszem, sokszor írtál nekem régebben, ugye?
Igen, de mostanában nem tudtam/tudok bejelentkezni hozzád. Sokszor akartam már írni, de valami miatt nem engedett be.
TörlésMost is ismerertlenül jelenik meg a bejegyzésem.
Érdekes, hogy nincs ott a nevem, pedig bejelentkezett tag vagyok szinte már az elejétöl.
VálaszTörléspuszi
Enci
Hát szóhoz sem jutok. Az egyik pillanatban még gombóc volt a torkomban a másikban pedig elnosztalgiáztam én is veled.
VálaszTörlésA gyerekkor nagyon fontos, hisz mindenre emlékezni fognak, ha felnőnek, igaz másként. Gyerekszemmel tekintve. Reméljük mire felnőnek a gyerekeink több lesz a szép emlékük, mint a rossz. És ami rossz is volt nekik, azon felnőtt fejjel majd csak nevetni fognak!
Én is pont így érzek, egyik pillanatban gombóc van a torkomban, másik pillanatban meg olyan jó visszagondolnom rá.Remélem én is, hogy több lesz a jó emlékük a gyerekeinknek.:-)
Törlés:) Itt úgy is tudod a választ !!! Puszi
VálaszTörlés:-)
Törlés