Azért..

.....rádöbbentem ma, hogy milyen szerencsés ember vagyok én. Zsoltival beszélgettünk, hogy milyen jó lenne egy nagyobb étkező asztal. Nagyok  gyerekek is, és kényelmetlen a négy személyes asztal már. Sorozatban rúgnak, majd ütik meg a térdemet a székkel, a könyök mindig útban van...stb. Tudom nem ez az élet nagy dolga, de mivel szeretünk együtt enni. Így fontos hely is az asztal. Álmodoztam róla sokszor, vasárnapi ebédeknél, karácsonykor, ünnep napokon, hogy lesz egy kényelmes hat személyes asztalunk.
És miért vagyok szerencsés? Mert említettem Zsoltinak, hogy láttam minap egyet akciósan az egyik áruházban. Ma reggel mikor öltözködött, mert kint akart dolgozni, láttam rajta hogy hezitál a munkás ruha felvételénél. Majd megkérdezte tőlem, megnézzük az asztalt? Persze én megörültem neki, elszaladtunk megnézni. Nem, ami akciós volt, nem volt jó...és már alkudoztunk magunkban, hogy másmilyen is jó lesz, mikor az eladó készségesen mondta, van most a raktárban, de ha tudunk, várni, december 6-tól, 20000ft-tal olcsóbb lesz az asztalt! Micsoda? Persze hogy tudunk várni!! :-) Így pont Csenge szülinapján már lehet nagy étkező asztal, meg karácsonykor....meg... na meg már túl leszünk a "gázos" sztorin is. Remélem pozitív megkönnyebbüléssel. Mégis hiszek az emberekben. Mert nem volt az eladónak semmi érdeke, hogy előre mondja, hogy akkor olcsóbb lesz. :-)

Ma nagyon finom ebédünk volt! Libafarhátból csináltam tegnap délután, nagyon fincsi húslevest. Majd pulyka felsőcombot sütöttem, olyan szaftos, puha lett. És tegnap a piacon vettem csicsókát, felét kisütöttem, mint a csípsz, fele rozmaringos, oregános fűszerrel lett sütve a sütőben. Tegnap délután egy nagy kakaós virágot sütöttem, és egy dióvirágot. Van még belőle.:-)

Szép vasárnap délutánt nektek!