Néha úgy érzem, ide nekem az oroszlánt is, néha meg annyira kétségbe ejtő, ami előttem van!
Más, ha az ember maga megszokott, komfortzónájában van és úgy csinál valamit.
Ki is ha arra, amit csinál az ember. Lesz, jó, vagy rossz...vagy..
Vagy, semmiképpen nem tökéletes. Tudom, tudom, tökéletes NINCS! Mégis erre törekszik az ember nem? Főleg én, egy darabig, aztán meg jön egy korlát, vagy átugrom, vagy éppen hagyom, éppen jó úgy, akkor, ahogy van.
De látom is, sikeres az ember, nem egyik pillanatról a másikra lesz az. (ha lesz, ha éppen akkor nem elég annyi amennyi van)
Ha belevágtam ebbe a dologba, tudnom kell kezelni a dolgokat. Kicsiben kezdeni, igényeket elraktározni, majd egy nagy levegőt venni, és tovább csinálni. Hiszen nem azt mondják, hogy nem jó...hanem lehetne más...ez egy nagyon nehéz út. Mint minden olyan út amire rálép az ember, és csinálni akarja.
Véleményem szerint, lehetne ebből jobb, még jobb...de nem egyik napról a másikra. És mivel mindenkinek van véleménye, kifejezetten az ételekről, meg még annak is van véleménye, aki nem egy gourman, hát azt el kell fogadnod. De valamihez kell tartanom magam, ettől lesz egyedi, Anikós a dolog, én szeretném, hogy az legyen.
Még nagyon hátul van az az érzés, hagyni kellene a fenébe a dolgot. Ki vagyok én, hogy egy ilyenbe belefogjak??? Felteszem ide a fotót, meg a facebookra, belájkoljátok, modjátok gyönyörű, majd, pikk pakk elfogy, de a kamasz nem mérvadó, konkrétan, bekebelezik, aztán kevés volt, ízre meg..:-DDDD
De ha neked sütnék? Lenne e benne az, szép jó, ízre is jó, bár a nagymamám sokkal finomabbat süt, és a szomszéd néni is múltkor olyan ízleteset adott, hát ez, jó-jó, fizetek is érte, de... Na egy ilyen DE-nél, nekem nem megsértődnöm kell, hanem igen, akkor sokkal finomabbra csinálom majd legközelebb. Lesz vajon legközelebb??? Értitek??????
Aztán itt van az is ilyenkor, hogy fanatikusan hinni kell benne, még akkor is, ha látszólag veszett fejsze az úgy. Hinni magamban, mert akkor menni fog (talán)
Jó, könyvet nem fogok kiadni, és olyan sikeres sem leszek mint Limara, Ő pedig egy nagyon pozitív példája annak, hogy honnan, hova lehet eljutni. Pedig biztos ő is átélte ezt! És nem is gondolnák mennyi munka van ebben. Pedig van, én már sejtem..
De, hogy egyáltalán megpróbáltam, már jó érzéssel tölt el, és igenis kiállok ezért, mert szeretném egy kicsit érezni, az én kis életemben, hogy igen, megpróbáltam, és majd az idő eldönti, hogy jó út vagy nem, de ezt nem én szeretném eldönteni....
Más, ha az ember maga megszokott, komfortzónájában van és úgy csinál valamit.
Ki is ha arra, amit csinál az ember. Lesz, jó, vagy rossz...vagy..
Vagy, semmiképpen nem tökéletes. Tudom, tudom, tökéletes NINCS! Mégis erre törekszik az ember nem? Főleg én, egy darabig, aztán meg jön egy korlát, vagy átugrom, vagy éppen hagyom, éppen jó úgy, akkor, ahogy van.
De látom is, sikeres az ember, nem egyik pillanatról a másikra lesz az. (ha lesz, ha éppen akkor nem elég annyi amennyi van)
Ha belevágtam ebbe a dologba, tudnom kell kezelni a dolgokat. Kicsiben kezdeni, igényeket elraktározni, majd egy nagy levegőt venni, és tovább csinálni. Hiszen nem azt mondják, hogy nem jó...hanem lehetne más...ez egy nagyon nehéz út. Mint minden olyan út amire rálép az ember, és csinálni akarja.
Véleményem szerint, lehetne ebből jobb, még jobb...de nem egyik napról a másikra. És mivel mindenkinek van véleménye, kifejezetten az ételekről, meg még annak is van véleménye, aki nem egy gourman, hát azt el kell fogadnod. De valamihez kell tartanom magam, ettől lesz egyedi, Anikós a dolog, én szeretném, hogy az legyen.
Még nagyon hátul van az az érzés, hagyni kellene a fenébe a dolgot. Ki vagyok én, hogy egy ilyenbe belefogjak??? Felteszem ide a fotót, meg a facebookra, belájkoljátok, modjátok gyönyörű, majd, pikk pakk elfogy, de a kamasz nem mérvadó, konkrétan, bekebelezik, aztán kevés volt, ízre meg..:-DDDD
De ha neked sütnék? Lenne e benne az, szép jó, ízre is jó, bár a nagymamám sokkal finomabbat süt, és a szomszéd néni is múltkor olyan ízleteset adott, hát ez, jó-jó, fizetek is érte, de... Na egy ilyen DE-nél, nekem nem megsértődnöm kell, hanem igen, akkor sokkal finomabbra csinálom majd legközelebb. Lesz vajon legközelebb??? Értitek??????
Aztán itt van az is ilyenkor, hogy fanatikusan hinni kell benne, még akkor is, ha látszólag veszett fejsze az úgy. Hinni magamban, mert akkor menni fog (talán)
Jó, könyvet nem fogok kiadni, és olyan sikeres sem leszek mint Limara, Ő pedig egy nagyon pozitív példája annak, hogy honnan, hova lehet eljutni. Pedig biztos ő is átélte ezt! És nem is gondolnák mennyi munka van ebben. Pedig van, én már sejtem..
De, hogy egyáltalán megpróbáltam, már jó érzéssel tölt el, és igenis kiállok ezért, mert szeretném egy kicsit érezni, az én kis életemben, hogy igen, megpróbáltam, és majd az idő eldönti, hogy jó út vagy nem, de ezt nem én szeretném eldönteni....
Amióta kevés cukrot eszek sokkal édesebbnek érzem .Azaz ha anyu süt valamit, az nekem szinte ehetetlenül édes, amit meg én sütök, az meg neki lehetne édesebb.
VálaszTörlésJó lenne ha tudnál valahol kóstoltatni. Nem a családdal! Ha lenne mondjuk egy ovis családi nap, vagy babaklub, valahol egy olyan alkalom, ahol kóstoltatsz, és kitöltetsz egy rövidke kérdőívet 3 kérdés, + egy kívánság. Gondolkozz el rajta, vagy! vigyél be a suliba egy tálca ilyen, olyan amolyan sütit, szigorúan kicsire kockázva és az osztálytársaid véleményét kérd ki! "osztályoztasd" le, írják meg névtelenül a véleményüket, vagy mondják el! Nagy vállalkozás mindenképp idegeneket etetni az biztos! :)