2014. január 22., szerda

Ráérek...

Ráérek lelkizni, és nyalogatni sebeimet. Jól kiboncolni magamban a sérelmeket.
Helyette, éppen mennék ki a tyúkokhoz, és a tekintetem végigsiklana a nagy messzeségen. Lábam alatt kiskutyánk kérné, simogassam meg, mellettem a farakáson, cicacsalád rohangál....
Néha annyira fáj, hogy megnéztük azt a szattai (őrségi) házat, és soha nem lesz a miénk.
Egyre távolibbnak tűnik, hogy mi innen valamikor is lépjünk. És még annyi veszekedéssel, haraggal, elkeseredéssel fog járni, ha egyáltalán sikerülne eladni ezt a házat és felosztani...nem lenne lehetetlen, de biztos nagyon embert próbáló lenne. Pedig mennek az évek, és minden pillanatban azt érzem, olyan jó lenne nekünk ott lenni. Persze mindig biztatom magam, jó itt is, meg más hogy örülne ennek itt...de mégis! Gondolom érthető!
Néha álmodom, hogy csomagolunk, és költözünk, és olyan jó...és azt is szoktam álmodni, hogy megérkezünk, csípőre teszem a kezem, elégedetten körbenézek,és először érzem, hazajöttünk, itthon vagyunk!

6 megjegyzés:

  1. Soha, de soha ne add fell az álmaidat, dolgozz azon, hogy egyszer meg is valósuljon, de addig se boldogtalanul éld az életedet, ami csodaszép, csak mindig keresd azokat a pici boldogság jeleket, amik megédesítik a napjaidat.)) Pld. ne marcangold magadat, hanem a gondolataid mellett menj ki a tyúkokhoz, nézz a messzeségbe, simogasd meg a kutyát, cicákat, meglásd a lelked is feltöltődik jóérzésekkel, és közben adj hálát a sorsnak, hogy mindez Neked megadatot!
    Van akinek 20-30 év után valósult meg az álma, amit sok-sok éven át dédelgetett magában, de meg csinálta!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet nekem, nekünk is kell 20-30 év...:-) Bár akkor már nem hiszem, hogy élvezni fogjuk, nem vagyunk 20 évesek.

      Törlés
  2. Hát persze, hogy érthető! Annyira látlak magam előtt. Fel a fejjel, talán egyszer lesz belőle valami, kívánom.

    VálaszTörlés
  3. Soha ne add fel! Próbálkozz, sikerülni fog..
    Tudod, az a ház amiben most lakunk, úgy lett az enyém, hogy első látásra beleszerettem, és mondtam, hogy kell nekem! csodálatos lenne a gyerekeknek is. akkor 50 nm-es panelban laktunk. Ez volt az első ház amit megnéztem, és minden szempontból megfelelt, beleszerettünk. Kint volt az eladó tábla, becsengettem, kijött a néni, a tulaj, és mondta, hogy ott vannak a leendő vevők, hétfőn szerződést kötnek. Mit lehet tenni. Megnéztem még néhány házat, de egyik sem tetszett annyira.Elkezdtem felújítani, kifesteni, felújítani a lakásomat.Épp végeztem,mikor egyszer arra bicikliztünk, és még mindig kint volt az eladó tábla, és a néni is az udvaron. Kiderült még sem lett eladva,mert nem jött össze a vételár a vevőnek. Nos, nekem sem volt annyi pénzem..De 5 nap alatt nevünkre került a ház..Segítséget, kölcsönt kértem, sokat dolgoztunk a barátaimmal rajta, és most ott lakunk. És nagyon szeretjük.
    Ne add fel,még sikerülhet! Ha nagyon szeretnéd, a Tied lehet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó olvasni ilyeneket! Csak lépni nehéz, mert nem csak rajtam múlik, sőt, nem rajtam múlik....

      Törlés