2014. február 3., hétfő

Csenge mostanában...

Picit bajban lennék, ha a legkisebbünket most kellene intézményesítenünk.
Miért? Hát mert szerintem, ketten nem tudnák letépni rólam. Ez amúgy egy anyai szívnek nagyon jólesik, de mellette meg nagyon, nagyon fárasztó! Mióta megszületett, matrica Csenge, jó...jó...ebben én is hibás vagyok. Mert imádtam mikor rajtam aludt, mikor hozzám bújt...abban a pillanatban eldőlt ez, mikor megszületett. Egyből összebújtunk...:-)
Na, de már elmúlt három éves. Oké, ő az utolsó babánk, meg ő a legkisebb....meg amúgy is, na! Hiába mondom, hogy nem nevelem másképp, mint a másik hármat, azért ez így nem igaz! Mert, biztos több minden meg van neki engedve, neki nem kell harcolnia senkivel, mindenkit úgy ugráltat, ahogy jólesik neki. De azért mostanában már elpattan néha a húr. Üvöltve hisztizik, tépve a ruhám, mászik az ölembe...hiszti a köbön! De mostanában lerakom határozottan az ölemből, és mondom neki, amíg üvölt, nem jöhet hozzám fel, persze abbahagyja, majd úgy hozzám bújik, mintha hosszú hónapokig nem látna majd!:-(
Szombaton mentünk Mesivel boltba, nem akartam Csengét is vinni, legalább másfél, két órát...legyünk külön. Olyan hisztit levágott, hogy Zsoltinak le kellett mosni az arcát, hogy észhez térjen. (persze a slusszkulcsot nem találtam...ment az értékes, lelépős perc) Eddig ez nem volt, mondtam neki, megyek boltba, hozok majd valamit, és mosolyogva, puszival elváltunk.
Mai eset, viszem ki a szemetet, ide az udvarba, kb, 5 méter...bejövök, sír...mert azt hitte itt hagyom. Már nem megy fel a lépcsőn, fél, eddig felment, és szépen lejött...anyósomékhoz nem megy fel, vagy ha felmegy, mert sokáig biztatom,  felmegy az ajtajukig, talán kopog is, de sírva visszajön..Nem túl jó ez így. Folyamatosan igényli a társaságot, de mellette nem elég bátor.  És csak "anyu"....
Ezen is túl leszünk...és legalább este nyolctól, reggel fél hétig alszik. És akkor kicsit összeszedhetem magam.:-)

7 megjegyzés:

  1. A hisztikornak van egy nagyon nagy hozadéka: a gyerek úgy kifárad, hogy végigalussza az éjszakát. :-D Persze a többi fárasztó, de legalább lehet utána pihenni. :-))

    VálaszTörlés
  2. Még az a szerencse, nem egész nap tart!:-) Csak olyan időszakosan....

    VálaszTörlés
  3. Flórával én is hasonlóképpen éltem - élem ezt meg. A szája hatalmas, okos meg minden, de pl. segíteni kell neki öltözni és kellünk az alváshoz. A legkisebbet nyilván mi rontjuk el, annyira elbabázzuk őket, hogy pl. a dackorszak sem kétéves korban jön hanem háromévesen, mondom, ugyanígy volt. Persze elmúlik, csak addig az agyadra megy, de legalább elmúlik! Keressetek legalább egy fél napos ovit, vag yegy olyat ahová csak hetrente két napot megy , jó lene neki, de persze attól még baromi hosszú lenne a beszoktatás , legalábbis nálunk az volt, mostanra viszont imádja. Ja és ne feledd, hogy hatalmas stratégák!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos itt, aranyárban vannak az ovik, a rendes oviban, meg ha rászoruló vagy, felvesznek évközben, vagy munkáltatói kell, ugye én meg itthon nyaralok..
      és hogy mennyire stratégiák...na azt tudom!:-))))

      Törlés
  4. Mintha az unokámról írtál volna.

    VálaszTörlés
  5. Nálunk pont a legkisebb a legközvetlenebb, az első kettővel rettentő sokat szenvedtünk, hogy intézménybe szokjanak... Majd jön a tavasz, többet kimozdultok, és Csenge is nyitni fog más emberek felé. Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyit ő, míg ott vagyok.:-) Közvetlenül mellette... Mesi nagyon hamar jól beszokott, ő nagyon közvetlen volt, Fiúknál Dávidot nehéz volt beszoktatni, Bencét kicsit könnyebb. Igen várom a jóidőt, hogy kicsit kimozduljunk...

      Törlés