2014. február 3., hétfő

Érdekes...

Érdekes ellentétes vagyok magamnak is....
Ide leírom, közben meg elbújok a világ elől. Mert nekem akkor úgy jó. Néha annyira várom, hogy becsöngessen valaki, vagy írjon egy email, vagy találkozzunk, közben behúzódok a csigaházba, kivettük az elemet a csöngőből, megnyugtató, hogy nem hallom a csengőt. (Csenge rettegett a csengőhangtól régebben)
 Lehalkítom a telefont a hétvégén, vagy, ha már mindenki itthon van, nem szeretek telefonálni, egyre jobban nem! (napok óta fel kellene hívnom Bence osztály főnökét, még húzom..) közben nézem a telefont nem keresett e valaki? Nem szokott, de miért is keresne, én sem teszem. Mert drága (jó kifogás), mondjuk tényleg az!
Ide leírom mi bánt, mi történik velünk, közben meg ennyire nem nyitok a külvilág felé...mert nem szeretnék, mert félek a csalódástól, mert nem hiszem, hogy olyan fontos lennék én...

Hétvégére újra összerázódott a család, majdnem úgy volt mint régen, és ez annyira, annyira jó volt, csak vasárnap tanulni kellett volna...nem igazán ment egyiknek sem..:-( És, hogy mindig tudnak csípőből visszaválaszolni, na, az dühítő!
Amúgy hét ágra süt a nap ma, hétvégén, meg semmilyen idő volt! De azért élvezem ám, a mai napsütést is..

4 megjegyzés:

  1. Kicsit több napsütés javallott. Depresszió ellen. Légy jól!

    VálaszTörlés
  2. Ismerős az érzés.A kislány születése után én is kevesebbet mozdultam ki,és éreztem,hogy egyre inkább idegen a külvilág.Pedig előtte kifejezetten társasági ember voltam.
    Most már újra van időm és kedvem beülni egy kávéra régi munkatárssal,jóbaráttal.Új ismeretségek kötődnek az ovis szülőkkel is,az is egy kicsi közösség.
    Gyere ki a Napra,fontos vagy,és a csalódások arra valók,hogy megerősödjünk tőlük.Jót tenne a lelkednek és a kedélyednek,ha nemcsak virtuálisan nyitnál a külvilág felé:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 16 év! sok idő, mégha közben, közben dolgoztam is...
      Erősen próbálkozom majd..mármint nyitni..

      Törlés