2014. február 12., szerda

Lezárom a témát!

Nem másnak, nekem szólnak inkább a szavak most!
Én tegnap már túljutottam a dolgon, akik itt olvasnak, másik oldalt nem, lehet nem értik a ezeket a napokat most! Tegnap már nem voltam ideges, csak szomorú. Szomorú, mert  egy olyan ember hagyott itt, akihez, sok emlék fűz. Megértem őt! Azért visszavárom.Sok mindenben igaza van, nem vagyok határozott, igen nem. Magam felé nem, talán azért mert nem voltam soha egyedül, nagycsaládban nőttem fel, húsz éves koromtól Zsoltival vagyok. Gyerekeimért viszont nagyon határozott vagyok. Igen megerősítést várok mindig, de ki nem? Itthon, egy öleléssel, puszival, vagy egy-egy szóval. A blogban szóval, mert bár sokszor megölelnélek benneteket, ugye ezt nem lehet. Hogy a megerősítést várva energiavámpír lennék, nem érzem, mert akkor nem lennék ilyen mosogató rongy!:-) Ez nem jelenti azt, hogy mindig helyeselni kellene arra amit írok. Bevallom az ominózus poszt szerintem nem volt provokáló, és tudom, konkrétan egy páran ráugrottak a témára. Nem tudom már mi bántotta az illetőket,az anyai pofon, ami képletes volt, hiszen hiába, még én sem tudok a tévé képernyőjén keresztül megpofozni valakit, vagy az, hogy nem tetszett amit benne láttam. Hogy azután hova kanyarintották mások a témát, az megdöbbentett. Talán, ha itt kezdik a vitát...ha nem emlegetik olyannal a nevemet, amit nem is írtam a posztban, ha nem kezdenek el "szétszedni" stílusosan, vagy ha nem jöttek volna még tegnap is "katasztrófaturizmust" játszani. Irtó magas volt a nézettségem, tegnap is. Biztos nem Csenge bájos pofijának köszönhető!
Igazatok van, ne foglalkozzak velük, hiszen mások vagyunk, ettől színes a világ, stb. Igen, de nem így! Akik olvasnak és én is olvasom őket, és néha hozzászólnak vagy hozzászólunk egymáshoz, nem mindig egy a véleményünk, sőt! De én attól még szeretem őt, és tisztelem, még ha néha, nem is értünk egyet.

És még valami, igen felhúztam magam, jó nem az én blogomba írták, mert itt nem kellett kimoderálnom még senkit, de nem írjon, feltételezzen senki olyat rólam, hogy nem fogadom el a másságot, ezzel együtt például a beteg gyerekeket. Akik kicsit is ismernek, tudják, milyen nehéz volt, beteg Öcsémet látni szenvedni, és meghalni, mindössze 11 éves volt. És én is küzdök vele nap mint nap, lassan 13 éve, bár szerencsére nincs nagy baj, de oxigén hiánnyal született fiúnkkal. Tehát ne feltételezzen rólam senki ilyet.
A tévé meg tud értéket képviselni, ha akar. Mert az Egymillió lépés, vagy a Hazajáró, vagy az Ízőrzők NEKEM érték például. És elfogadom, ha valaki nem szereti ezeket, de itt nem róla van szó, hanem RÓLAM!

19 megjegyzés:

  1. Hogy mennyire fontos a megerősítés?Szerintem Nagyon!
    Kendus félévi értékelésébe beleírta az óvónő, hogy mindig megerősítést vár!3 évesen!
    Mi felnőttek is mindig megerősítést várunk, mert emberek vagyunk!
    Csenge bájos pofiját szeretem!
    Tévét nem nézünk, könyvpárti vagyok, Zoli is csak filmeket.
    Szeretem az írásod!Punktum:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, akkor nem vagyok vele egyedül.:-)))Köszönöm!

      Törlés
  2. :) Ugyanazokat a "konzervatív" (:):):):) ) műsorokat nézzük, szeretjük....:)

    VálaszTörlés
  3. Aniko,

    miert bizonygatod ennyire ez igazad? Leirtad, elmondtad, valaszoltak is paran.
    Ok egyetertenek veled, olvasnak tovabbra is. Masok meg nem.
    Mindenkinek nem lehet megfelelni. Nem kell ezt ennyire tuldramatizalni! Biztos azert bant teged ennyire, mert evek ota olyan szerencses vagy, hogy otthon lehetsz a gyerekeiddel es egy zart kis vilagban, burokban elsz. Nem vagy hozzaszokva mas emberek velemenyehez.
    De ezt, ami tortent, nem kell szemelyes serteskent felfogni! Helyen kell kezelni a dolgokat. Minden ember egy szuveren lelek, mas-mas tulajdonsagokkal, eltero velemennyel. Miert kellene mindenkinek ugyanazt gondolni, erezni, mint neked? Szereted az Egymillio lepest, a magyaros dolgokat, stb. tenyleg jo kis musor, de ne legyen kotelezo mindenkinek igy gondolni. Errol szolt ez az egesz vita es nem rolad. Csak te nagyon magadra vetted. Most mar tenyleg lepj tul rajta!
    Csenge tunderi kis pofa :)
    Szep napotok legyen!

    Lizi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egészen egyszerű a válaszom: csak, mert ez az én blogom!
      Ne haragudj, de ez a magyaros dolgok...hát nem tudom! És mikor a blogomra céloznak Lizi, meg a nevemre, akkor sem rólam szól?
      Véleményt meg olyan alkosson rólam aki ismer.
      Igen szerencsés vagyok...de ezt miért is kell az orrom alá dörgölnöd??? Cseréljünk...á, dehogyis, jó nekem, nagyon is!:-)))

      Törlés
  4. Én épp a napokban jegyeztem meg, hogy biztosan öregszem...

    Alig egy-két csatorna van amit (nagyon ritkán )nézek, azok is közszolgálatiak,vagy természetfilmeket sugároznak....Utálom a sztárcsináló műsorokat, nem rajongok a szappanoperákért, sosem nézek valóságshowkat, -amik nem is a valóságról szólnak, nem nézek akció, és horrorfilmeket.. És...bizony én ilyen vagyok, még a gyerekcsatornákat is szelektálom..Bizony nem nézhetnek minden rajzfilm és mesecsatornát, és még a megengedett két csatornán belül is szelektálom mit és mikor nézhetnek...
    Sekélyes vagyok? Vagy csak öregszem? Mindegy..én ilyen vagyok, így gondolkodom.:) Hasonlóan Hozzád. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony a gyerekcsatornákat is szelektálni kell...:-) Sekélyesek vagyunk, na!:-))))))

      Törlés
  5. Úgy szeretem olvasn az írásaidat! Puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Először írok Neked, pedig régóta olvaslak, szerintem az autista kislány anyukája nem akart téged szándékosan bántani, csak túlságosan magadra vetted. A másik blogíró posztja a Te helyedben már nekem is fájt volna, de annyiban igaza van, hogy mostanában kicsit több volt a negatív írásod, mint a pozitív, de ettől még nem neveznélek energiavámpírnak, sőt! Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, nekem kicsi gyerekeim vannak, irtó nehéz időszak a mostani, biztos én is ilyeneket posztolnék, ha blogolnék, a kamaszkorukba egyelőre belegondolni se merek! A tévéműsorokkal kapcsolatos véleményeddel egyébként egyetértek, sajnos ma az emberek butítása a cél, ezért kell különösen odafigyelni a gyerekeinkre, és megtanítani nekik, hogy mit érdemes nézni és hogyan. Szép családod van, legyél büszke rájuk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Lehet, hogy kicsit jobban magamra vettem a dolgokat...nem tudom. Igen több volt a negatív írásom, mert nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, és nem vagyok meggyőződve, hogy nem lesznek e még problémák. Próbálok pozitív lenni..nem könnyű, de igyekszem.
      Kedves vagy, hogy írtál, ha van kedved, ezek után is olvass, szívesen veszem, ha írsz is annak is nagyon örülök.:-)

      Törlés
  7. Szia Anikó!
    Szerintem ne zárj be. Ne haragudj, nem olvastam most el mindent, de idekattintottam, látom mi a téma, és azért írok: nehogy félreértsd a blogomat, megírtam mielőtt olvastalak volna, nem miattad van a témáim közt a homofóbia.
    Ölelés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Nem Heni, tudom én! Lehet így is nem? Még jó, hogy nem utálok látványosan senkit, mert a végén kiderülne, aminek ki kell...:-DDDD(vicc volt)
      Puszi

      Törlés
  8. Szia Anikó!
    Jó fél éve olvasom a blogodat, eddig nem írtam, most megteszem. Az emberek sajnos, vagy nem, de nem egyformák. Te egy elég érzékeny lelkiismeretes anyuka vagy, aki mindig a legjobbat akarja a gyerekeinek, ugyanakkor nehezen dolgozza fel a kamaszkor változásait. Azonban azt ne felejtsd el, hogy gyermekei kamaszkori kifordulásait csak az veszi észre, aki maga köré próbálja nap mint nap gyűjteni a gyerekeit, megpróbál vacsorakor egy asztalnál ülni velük, és próbál velük kommunikálni. Nem elégszik meg azzal, hogy van tiszta ruhája, és odaadta a zsebpénzét, hogy egyen valamit, hanem megpróbálja megkérdezni, hogy hogy vagy, mi történt veled.
    Fel a fejjel, ki fogják nőni és után megint az a "normális" gyerek lesz aki volt. Igaz már nem gyerek, hanem igazából felnőtt.
    Az én gyerekeim már rég túl vannak ezen, a korszakon, de azért arra emlékszem, hogy az én idegeimet is megcincálták annak idején.
    A blogot ne hagyd abba, annak meg aki kötekedik azt üzenem, nem kell minden blogot olvasni :-)
    Üdv.
    Magdi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Magdi! Milyen jó, hogy olyanok is írnak, akik még nem.:-)
      Igen, most jó napok vannak...ebből látszik van remény. Majd ezt mantrázom magamnak, rosszabb napokon majd. :-) Nagyon köszönöm a soraidat!
      Gyere, és írj máskor is!

      Törlés
  9. Babi, köszönöm a megjegyzésed, de nem teszem már ki! Lezártam a témát, mint fentebb említettem.

    VálaszTörlés
  10. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy mivel ez az Anikó blogja. egy személyes és családi blog, természetes, hogy azokról a dolgokról ír, amiket megél, amelyek megörvendeztetik vagy elszomorítják. Anikó, ha úgy érzed, hogy még nem mondtál ki mindent, hát tedd meg egy, öt, tíz bejegyzésben is. Te blogod, jogod van hozzá. Magadról írod. Ha valakit már nem érdekel a dolog, akkor jobb piros x, ahogy írtad. Puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már ezt le sem mertem írni! De nagyon örülök, hogy ezt megtetted helyettem is! Puszi:-)

      Törlés