2016. július 19., kedd

rájöttem..

Arra jó mikor kiírom magamból ami fáj, így, majd úgy, átgondolom, aztán szembe jön valami...a megoldás.
Nem értem miért hőzöngök, nem leszek már akkor sem húsz éves, és nem lesznek a gyerekek sem újra csecsemők, és a kapcsolatunk sem kezdő szerelmes páré.
Anya vagyok, nő, meg feleség, Család anya, én vagyok benne a minden mártíromkodás és hőzöngésen túl az összetartó erő, a kapocs. Persze ezt már régen tudom, mert mikor én rosszkedvű vagyok, a család is az, ha én jókedvű vagyok a család is az.
Nem akarok ÉN lenni, MI vagyunk egyek, így kerek az egész. Világ életemben ezt szerettem volna, és míg élek, én vagyok a négy gyermekemnek az anyukája és ez annyira jó érzéssel tölt el. Akkor is ha már nem lesznek mellettem, akkor is én vagyok az anyukájuk.  És mivel a gyermekhez két szülő kell, fantasztikus, hogy ott van ő is mellettem, Ő akivel megálmodtuk a családot. a MI CSALÁDUNKAT! :-)

3 megjegyzés:

  1. Vannak ilyen napok, amikor így vagy úgy "hőzöngünk", de az a lényeg, amit írtál :)!

    VálaszTörlés