jaj, vannak mostanában olyan gondolataim, amit lerínák, de félek megbántok másokat, pedig eszem ágában sincs!
Tudom különbözőek vagyok, más élet szakaszban, más lehetőségekkel..mások vagyunk, én meg ezt mindig elfogadom. Inkább érdekes módon magam felé fordítom ezt.
Szüljünk negyven éven túl is, bátran. Igen, mindenki bátran..
Ha szóba hozom valahol, mindig nagy mosolygás, hiszen én minek gondolkozom ezen, túl is teljesítettem az "átlagot". Miért, ha az átlagot nézném, sosem lett volna Bence és Csenge.
Terjeng a fb-on az anyák sanyarú sorsa videó, még ha vannak benne igazság morzsák, azért anyának lenni jó! Persze azért én is látom a nehézségeket is.
És nem, már nem szeretnék babát, érzem, már bezárult ez a kapu. Testileg is, lelkileg is. Hogy bánom e? Bánom is, meg nem is. Ebben a feldolgozásban nagy segítségemre van Csenge. Ő még úgy tud bújni hozzám, és még annyira feltétel nélkül szeret, ahogy csak a kicsik tudnak.
És persze a racionális énem is segít. Segít mikor már megmutatja a határaimat, segít mikor belegondolok a jövőbe.
Persze mindenki mondhatja, mi a fenét gondolkozom ezen, hiszen van már négy gyermekem.
Igaz, de azért én azt mondom a legeslegboldogabb akkor voltam életemben, mikor a pocakomban voltak, és mikor megszülettek, egy csoda! :-)
Tudom különbözőek vagyok, más élet szakaszban, más lehetőségekkel..mások vagyunk, én meg ezt mindig elfogadom. Inkább érdekes módon magam felé fordítom ezt.
Szüljünk negyven éven túl is, bátran. Igen, mindenki bátran..
Ha szóba hozom valahol, mindig nagy mosolygás, hiszen én minek gondolkozom ezen, túl is teljesítettem az "átlagot". Miért, ha az átlagot nézném, sosem lett volna Bence és Csenge.
Terjeng a fb-on az anyák sanyarú sorsa videó, még ha vannak benne igazság morzsák, azért anyának lenni jó! Persze azért én is látom a nehézségeket is.
És nem, már nem szeretnék babát, érzem, már bezárult ez a kapu. Testileg is, lelkileg is. Hogy bánom e? Bánom is, meg nem is. Ebben a feldolgozásban nagy segítségemre van Csenge. Ő még úgy tud bújni hozzám, és még annyira feltétel nélkül szeret, ahogy csak a kicsik tudnak.
És persze a racionális énem is segít. Segít mikor már megmutatja a határaimat, segít mikor belegondolok a jövőbe.
Persze mindenki mondhatja, mi a fenét gondolkozom ezen, hiszen van már négy gyermekem.
Igaz, de azért én azt mondom a legeslegboldogabb akkor voltam életemben, mikor a pocakomban voltak, és mikor megszülettek, egy csoda! :-)
Nálunk is Flóra tette teljessé a családot, azóta nem vágyom kisbabára, nem lenne hozzá elég erőm, türelmem, vitalitásom már semmiképp. Így a jó, nem véletlen van ez a "negyvenegynéhányéves" határ. Én ezen már régen nem gondolkozom, de szerintem is a legnagyobb boldogság babát várni, főleg ha nem aggódik az ember:) - mert ugye a többediknél már jellemzően igen...
VálaszTörlésÉn már majdnem 40 voltam, amikor a kisebbik fiúnk született, és örülök, hogy ő még jött nekünk. Talán ha korábban találkozunk az apjukkal, nem ketten lennének, de így is jó, és ennyien is jól elvagyunk... Érdekes, én kisbabára nem annyira vágyom, de a várakozás izgalmára, amikor a pocakban vannak, még nagyon jól emlékszem, és arra, amikor már kinyílnak a világra, és egyre több mindent lehet velük csinálni.
VálaszTörlés