....kisimul az ember lelke. Reggel napsütés, virágok, tavasz...Még ha csíp is kicsit a reggeli levegő, imádok ilyenkor köszönni a növényeknek. Bár éjszaka nem sokat nőtt az újhagyma, a borsó, és az uborka mag, de azért dolgozik a természet a föld alatt. És fölötte is! Ilyenkor a legjobb hallgatni (apósom rádióján kívül) a több száz dolgos méhecskét a barack fán. Olyan megnyugtató, olyan varázslatos.
Dolgos vagyok én is, fejvesztve mosom a télikabátokat, meg a sálakat. Hogy minnél mélyebbre ássam a szekrénybe, ne is lássam egy ideig. Aranyosak voltak a fiúk reggel, mindenki a sapkáját kereste, mikor közöltem, hogy tél elmúlt, nem kell már rutinból a fejükre húzni valamit, csodálkoztak.:-))))
Milyen az ember, most momentán én. Tudjátok van az mikor az ember selejtezik. Én évekkel ezelőtt voltam így, most az edényeket, poharakat, tányérokat selejteztem. Sokat elajándékoztam, de még többet elpakoltam, és eldugtam, magam sem emlékezvén hova. Majd először egy üvegtál jött elő, majd pohár, ilyen, olyan. Az amúgy is mindig fogyóban. Volt egy idő, mikor Zsolti szerette volna ha egységesek a poharaink, jól van, gondoltam ezen már ne múljon, sikerült nagyon rossz pohár készletet vennem, már nem sok van belőle, és jöttek elő a régiek szépen sorban. Színesek, egyszínűek, mintásak (micimackós), kicsi, nagy...na van most mindenféle a polcon. És tegnap megörültem az újabb adag pohárnak a pincében egy dobozban. Meg kistányérnak, ami csak négy volt de kit érdekel, így van többfajta! Ja meg két nagyon aranyos régi, elfeledett kávéscsészének, egyiknek ráadásul a füle letört. de én úgy megörültem neki, hoztam be, mint a kincset. Nekem az is,kincs, mert így kedvem szerint ihatok, hol a színes pohárból, hol a nagyból, hol a kedvenc kávéscsészében, hol a másikban, és az sem mindegy mikor melyik kiskanál kerül bele, mert a mintája más, és akkor a kávé íze is más...értitek ezt? Tehát, hogy semmi nem egyforma, mint a kedvünk sem, és ez így jó!
Ma könnyű dolgom volt ebéd főzés ügyileg:-) Mert bár vén marhát fogtam ki és abból lett a pörkölt tegnap bográcsban, de annyi nem maradt, hogy ötünknek, (bocsi, hatunknak:-))) elég legyen, így gulyáslevest csináltam belőle, és a maradék nokedliből tojásos nokedli lesz.
Dolgos vagyok én is, fejvesztve mosom a télikabátokat, meg a sálakat. Hogy minnél mélyebbre ássam a szekrénybe, ne is lássam egy ideig. Aranyosak voltak a fiúk reggel, mindenki a sapkáját kereste, mikor közöltem, hogy tél elmúlt, nem kell már rutinból a fejükre húzni valamit, csodálkoztak.:-))))
Milyen az ember, most momentán én. Tudjátok van az mikor az ember selejtezik. Én évekkel ezelőtt voltam így, most az edényeket, poharakat, tányérokat selejteztem. Sokat elajándékoztam, de még többet elpakoltam, és eldugtam, magam sem emlékezvén hova. Majd először egy üvegtál jött elő, majd pohár, ilyen, olyan. Az amúgy is mindig fogyóban. Volt egy idő, mikor Zsolti szerette volna ha egységesek a poharaink, jól van, gondoltam ezen már ne múljon, sikerült nagyon rossz pohár készletet vennem, már nem sok van belőle, és jöttek elő a régiek szépen sorban. Színesek, egyszínűek, mintásak (micimackós), kicsi, nagy...na van most mindenféle a polcon. És tegnap megörültem az újabb adag pohárnak a pincében egy dobozban. Meg kistányérnak, ami csak négy volt de kit érdekel, így van többfajta! Ja meg két nagyon aranyos régi, elfeledett kávéscsészének, egyiknek ráadásul a füle letört. de én úgy megörültem neki, hoztam be, mint a kincset. Nekem az is,kincs, mert így kedvem szerint ihatok, hol a színes pohárból, hol a nagyból, hol a kedvenc kávéscsészében, hol a másikban, és az sem mindegy mikor melyik kiskanál kerül bele, mert a mintája más, és akkor a kávé íze is más...értitek ezt? Tehát, hogy semmi nem egyforma, mint a kedvünk sem, és ez így jó!
Ma könnyű dolgom volt ebéd főzés ügyileg:-) Mert bár vén marhát fogtam ki és abból lett a pörkölt tegnap bográcsban, de annyi nem maradt, hogy ötünknek, (bocsi, hatunknak:-))) elég legyen, így gulyáslevest csináltam belőle, és a maradék nokedliből tojásos nokedli lesz.
Jót főzől megint :)
VálaszTörlésA poharakkal én is így vagyok egységesítettem, de aztán csak előkerülnek a régiek is- és különben is, mi is ilyenek vagyunk, ahányan, annyifélék - mire jó az a nagy uniformizálás? :)
Semmire, erre rájöttünk már régen!:-))))
TörlésDe jó volt olvasni. Tegnap én is gyorsan lezavartam két adag "télikabátos" mosást plusz a sálakat, sapkákat.
VálaszTörlésMa mind két gyerekem ugyan úgy kereste a sapkákat, fel akarták venni. Hahó, itt a tavasz!
Igen bele kell rázódni a tavaszba, azért majdnem fél évig hordtuk a meleg gúnyát!:-) Ahogy itt ülök, a zöldike kismadár éppen az etetőből szedi ki a maradék magokat!:-)))) Nekik is kellene szólni, hahó, itt a tavasz, lehet keresni friss élelmet!:-)) Ők is megszokták ezt...
TörlésAnikó, ugye hogy nem mindegy milyen csészéből, pikszisből issza az ember a kávét? És az sem mindegy melyik kanállal keverem. Ezek az apróságok döntik el az ízét.:-)
VálaszTörlésNo erről egy vicc jut eszembe.
TörlésHárom nő ül egy presszóban, mindegyik előtt kávéscsésze. Egyik balról jobbra, másik jobbról balra, a harmadik váltogatva kevergeti a kávéját. Melyikük az özvegyasszony?
........... Nos hát, amelyiknek meghalt a férje. :)