....itt van az a hülye érzés. Amit utáltam mikor a nagyok, voltak kicsik...olyan "szaranyavagyok" érzés.
Fáradt, türelmetlen és nem toleráns. Persze fordíthatnám másképp is a kockát!
Momentán szerintem jogosan vagyok kiakadva, ha reggel a kávémat aranyosan felszolgáló Zsoltinak, tudok örülni, de fülsiketítő hisztinek mindenen, nem annyira. Majd ugye ha én nem, akkor a Bence, majd menekül a kétévestől, Ő is..Mindenki elspurizik kettőnké a lakás, még jó is volt, csak egyszer vetkőzött le. Írtam már, hogy mániája a levetkőzés Csengének? Még a pelust is leveszi magáról, mit nekünk tél, vagy tele pelus.. Volt egy idő mikor leszokott erről, de mostanában, várjátok csak ki a végét...
Tehát idill, csak ketten vagyunk, jön Anyósom, még nézek is kerek szemmel, leveszi a kabátját és leül (nem szokott), beszélgetni, jó csak öt percet, de itt volt. Csenge püföli a tévét, én hangosabban rászólok, ne már édes lányom, rád dől, aztán nézhetünk. Anyósom ijedelmében (nem edzett, legkisebbik gyereke, is nemsokára 42 éves, régen látott ilyet) odakiabál Csengének, jujuj... Na több sem kellett Csengének, olyan fülsiketítő áriába kezdett, fél órát, mintha valami katasztrófa történt volna. Ölemben szipogás..majd anyósomnak elég volt ennyi, elment!hehehe
Én, hogy főzni tudjak, kitaláltam mindent. Elővettem a festéket, hogy fessen...nem volt jó, bevetettem a Babócáékat...ez is csak egy mese szintjéig működött...Na mindegy, valahogy megfőztem, ebédeltünk, majd elvittem a legkisebbünket aludni. Én kiglancoltam magam, ami azt jelenti belenéztem a tükörbe, nincs e rajtam túrórudi folt, és mentem bevásárolni. Már a kocsiba élvezetem az egyedüllétet. Hangosan ment a zene, és sütött a nap, szóval, még egészen formában voltam. Majd a boltban nem siettem, pedig nagyon nem akartam menni, ráadásul egy defektes kocsit választottam, gondolhatjátok hogy szambáztam végig az üzletet.:-) Inkább:-( rém álom! Na de minden jó, ha a vége jó, és nevettem, na jó mosolyogtam, pár nő társamon, akik hasonlóan hozzám, hosszas tanulmányozást folytattunk a WC papír ár-érték alapján. Micsoda kincs ez az idő...mélázni a wc papírok között! Na jó, iróniából ennyit. Hazajöttem bepakoltunk, majd egy újabb síros, fázós meztelen, igen meztelen Csenge várt, aki pucéran aludt a kanapén egy kicsit, mert az ágyában nem volt hajlandó. Még jó, hogy a nagyobacska gyerekeimnek volt annyi eszük, hogy betakarták. Mert fűtés az nem ment. Felöltöztettem, simi, majd egy újabb túrórudi után, kiment játszani. Csönd, nagy csönd, és igen! Levetkőzött, kint a kertbe, mit neki 10 fok! És igen....újra felöltöztettem, majd egy óra múlva újra levetkőzött..na, kész voltam. Közben én hülye, a katasztrófa sújtotta övezetet próbáltam rendbe tenni, mint porszívózás, és felmosásilag..felkaptam kint a félmeztelen Csengét majd mérgesen berobogtam vele, és mondtam a magamét.... Reakció, jól kiröhögött! Nagyon vártam az estét, még ment a mesekönyv nézegetés közben a hajcihő, de csönd van!!!!
Na kérem, ez a Mi kis életünk!:-)))))
Fáradt, türelmetlen és nem toleráns. Persze fordíthatnám másképp is a kockát!
Momentán szerintem jogosan vagyok kiakadva, ha reggel a kávémat aranyosan felszolgáló Zsoltinak, tudok örülni, de fülsiketítő hisztinek mindenen, nem annyira. Majd ugye ha én nem, akkor a Bence, majd menekül a kétévestől, Ő is..Mindenki elspurizik kettőnké a lakás, még jó is volt, csak egyszer vetkőzött le. Írtam már, hogy mániája a levetkőzés Csengének? Még a pelust is leveszi magáról, mit nekünk tél, vagy tele pelus.. Volt egy idő mikor leszokott erről, de mostanában, várjátok csak ki a végét...
Tehát idill, csak ketten vagyunk, jön Anyósom, még nézek is kerek szemmel, leveszi a kabátját és leül (nem szokott), beszélgetni, jó csak öt percet, de itt volt. Csenge püföli a tévét, én hangosabban rászólok, ne már édes lányom, rád dől, aztán nézhetünk. Anyósom ijedelmében (nem edzett, legkisebbik gyereke, is nemsokára 42 éves, régen látott ilyet) odakiabál Csengének, jujuj... Na több sem kellett Csengének, olyan fülsiketítő áriába kezdett, fél órát, mintha valami katasztrófa történt volna. Ölemben szipogás..majd anyósomnak elég volt ennyi, elment!hehehe
Én, hogy főzni tudjak, kitaláltam mindent. Elővettem a festéket, hogy fessen...nem volt jó, bevetettem a Babócáékat...ez is csak egy mese szintjéig működött...Na mindegy, valahogy megfőztem, ebédeltünk, majd elvittem a legkisebbünket aludni. Én kiglancoltam magam, ami azt jelenti belenéztem a tükörbe, nincs e rajtam túrórudi folt, és mentem bevásárolni. Már a kocsiba élvezetem az egyedüllétet. Hangosan ment a zene, és sütött a nap, szóval, még egészen formában voltam. Majd a boltban nem siettem, pedig nagyon nem akartam menni, ráadásul egy defektes kocsit választottam, gondolhatjátok hogy szambáztam végig az üzletet.:-) Inkább:-( rém álom! Na de minden jó, ha a vége jó, és nevettem, na jó mosolyogtam, pár nő társamon, akik hasonlóan hozzám, hosszas tanulmányozást folytattunk a WC papír ár-érték alapján. Micsoda kincs ez az idő...mélázni a wc papírok között! Na jó, iróniából ennyit. Hazajöttem bepakoltunk, majd egy újabb síros, fázós meztelen, igen meztelen Csenge várt, aki pucéran aludt a kanapén egy kicsit, mert az ágyában nem volt hajlandó. Még jó, hogy a nagyobacska gyerekeimnek volt annyi eszük, hogy betakarták. Mert fűtés az nem ment. Felöltöztettem, simi, majd egy újabb túrórudi után, kiment játszani. Csönd, nagy csönd, és igen! Levetkőzött, kint a kertbe, mit neki 10 fok! És igen....újra felöltöztettem, majd egy óra múlva újra levetkőzött..na, kész voltam. Közben én hülye, a katasztrófa sújtotta övezetet próbáltam rendbe tenni, mint porszívózás, és felmosásilag..felkaptam kint a félmeztelen Csengét majd mérgesen berobogtam vele, és mondtam a magamét.... Reakció, jól kiröhögött! Nagyon vártam az estét, még ment a mesekönyv nézegetés közben a hajcihő, de csönd van!!!!
Na kérem, ez a Mi kis életünk!:-)))))
Hát, nem semmi egy nap krónikája, ami -gondolom- a teljesség igénye nélkül is olyan, mint egy pörgős hollywoodi film! Nagyon jó volt ezt olvasni, kicsit olyan bolondokházás érzéssel, mint amilyen nálunk is van a három kicsivel. Bár nálunk senki nem vetkőzik, akkor sem ha kellene...:)
VálaszTörlésA legjobb rész, amikor kiglancoltad magad, én is kb így szoktam.
Mostanában sürűn vannak ilyen napok...de jó lenne ilyenkor 10 évvel fiatalabbnak lenni...:-)
TörlésHúúúú,az én két és félévesem is a dackorszakába ért,de ennek a töredékét sem produkálja.Le a kalappal előtted,hogy ilyen iróniával és humorral kezeled a dolgokat.S,hogy túléled a napot:))
VálaszTörlésEngem az uram tud csak kiborítani,vele sokkal nehezebben boldogulok.
Valakinek csak kell kiborítani.:-))))
TörlésIlyen vetkőzés nálunk is előfordult mikor kicsik voltak a lányok...
VálaszTörlésVolt olyan télen, mire felöltöztettem az egyiket a másik levetkőzött!
Sejtheted, mennyire örültem neki, miközben rólam meg folyt a víz na meg dőlt belőlem a nevetés...
:D
Talán ez a bolond időjárás is bekavar Csengénél.
(nálunk a telihold és a szél volt ilyen)
Kitartás!
Süt a nap, irány a kert...
:D
Köszi, ott is voltam, vagyis ringlispir üzem módban...Köszi!:-)
TörlésNagyon élveztem a bejegyzést:):)
VálaszTörlésÖrülök, Meli!:-)
TörlésPironkodva közlöm, hogy nagyon jót nevettem, miközben olvastam. De annyira élvezetesen írtad le! No! :-))
VálaszTörlésLehet csak a lányok vetkőznek? Mert sem Nagyfiú, sem a többi srác nem volt vetkőzős a családban, ellenben a lányok igen. Talán csak egy nem. :-))
Viszont megnyugtatásképpen közlöm, hogy az én gyerekem egy igen finom mákos gubatortán verte ki a hisztit. Még a földre is levetette magát sírni, mert nem akart a tetejére tojáshabot. Én meg igen! Aztán kétpofára ette, még másnap is. Hogy mindez most történt... húsvét előtt 1 héttel... és a gyerekem 7 éves? Szóval a dackorszak sokáig ki tud húzódni. Egyébként, ha Csenge már maga számára is teljesértékűen ki tudja majd fejezni a gondolatait és érzéseit, valószínűleg megszűnnek a hisztik. Csak győzzed kivárni! :-))
Jaj, ne bíztass...7 éves korig??? És ilyen hisztizni? ó micsoda probléma!:-)))))
TörlésAz a jó,hogy van humorod!Másképpen nehéz kibírni.Amikor az enyémek kicsik voltak/nagyon kivoltam mindig/ezt olvastam: a gyerekneveléshez jó idegek, és sok humor kell.Hát nekem egyik sem volt,de nagyon szerettem őket.Férjem nem érti,hogy a mai napig úgy emlegetem a GYES-t,mint életem egyik legnehezebb időszakát és közben szégyellem magam emiatt.
VálaszTörlésEzt csak az anyák értik....
És a lányom is állandóan átöltözött,napi 10x legalább, így mindig fokozott rumli volt....
Megértelek.
Tudod az a baj, hogy a humorom, mindig utána van!:-)))
TörlésLegalább akkor,még az is jó..)
TörlésJópofák ezek a leánygyermekek :D
VálaszTörlésNálunk Imola az, aki állandóan húzogatja le a zokniját és mezítlábazik (mindenhol járólap, gondolhatod mennyire örülök neki :P), és mostanában rákapott arra, hogy Kristóf zokniját is húzza le, nem elég már a sajátja másé is kell :)
Nem mindig nevetek rajta, sőt!
Én sem örülök neki!!!Sőt!!
Törlés