Mindenkinek van félelme. Akinek nincs, az elnyomja magában, és felületes. Igazi mély érzelmek megéléséhez, a félelmet is meg kell élni. Pedig az ember a félelmét nem akarja átélni, de még, hosszasan gondolni sem szeretne rá.
Este sötétben mikor bebújok a paplan alá, kis szuszogást hallgatva csak, bevillan valami fontos dolog mindig az életemből. Tegnap este a jövőbe láttam. Olyan 20-25 év múlva. Felnőtt gyerekeim lesznek. Én már 60-65 éves leszek, remélem már egy pár unokám is lesz...De milyen lesz az egész? Hogy nem én vagyok a felelős érte, hogy a gyerekeimnek már nem én leszek az első, hogy idős leszek, hogy gyenge..és egyáltalán leszek?
Félek attól, hogy ez a pillanat, amit most megélek, hogy együtt vagyunk, hogy egészségesek vagyunk, hogy az van, ami most van,elillan. És félek, a betegségtől, és amitől a legjobban, az egyedülléttől, attól nagyon, nagyon!
Este sötétben mikor bebújok a paplan alá, kis szuszogást hallgatva csak, bevillan valami fontos dolog mindig az életemből. Tegnap este a jövőbe láttam. Olyan 20-25 év múlva. Felnőtt gyerekeim lesznek. Én már 60-65 éves leszek, remélem már egy pár unokám is lesz...De milyen lesz az egész? Hogy nem én vagyok a felelős érte, hogy a gyerekeimnek már nem én leszek az első, hogy idős leszek, hogy gyenge..és egyáltalán leszek?
Félek attól, hogy ez a pillanat, amit most megélek, hogy együtt vagyunk, hogy egészségesek vagyunk, hogy az van, ami most van,elillan. És félek, a betegségtől, és amitől a legjobban, az egyedülléttől, attól nagyon, nagyon!
Nagyon érdekes dolog ez a félelem kérdés....sokat beszélnek róla pszichológusok.
VálaszTörlésBennem is volt régen. Aztán megtanultam elengedni.
Vagy rájöttem, hogy nem szabad félni. Semmitől. Mert azzal tényleg az adott pillanatot rontjuk el. És saját döntésünk, hogy hogy is éljük meg azt az adott pillanatot.
Hányszor féltem, rettegtem én is, akármilyen kis dolgok miatt. Elment a busz, elkésem, betegség tüneteket észleltem magamon, gyerekemen, szüleimen, mi lesz belőle jajj!
Aztán mikor ezeket a gondolatokat megtanultam elengedni, nem érdekelt, hogy ha elmegy a vonat, a busz stb. Ott a következő, a fejemet senki nem veszi le ha elkésem, nem lesz baj, ha egy órával később érek anyuhoz le.
Azt mondják, azok a gondolatok amik bennünk vannak, amit megalkotunk, létrehozunk a fejünkben, bevonzzuk, megtestesítjük őket, s meg is történnek nagyrészt. Mert működik ugye a vonzás törvénye. És tényleg mi, saját magunk döntjük el, hogy az adott pillanatot hogyan éljük meg. Félelemben, vagy sem. Jól akarjuk magunkat érezni? Akkor tegyünk úgy, hogy jól érezzük magunkat.
Az a pillanat ami most van az életedben, igen, el fog múlni. Mert a mostani másodperc, a következőben már csak múlt. De azért nem olyan hamar illan el. :)
ÉS igen, meg fogunk öregedni, reméljük, hogy lesznek unokáink, és reméljük, hogy nem leszünk egyedül, bár az, hogy öregkorára egyedül marad valaki, valamelyik fél, valószínű. Mert előbb utóbb elmegyünk. Nagypapám 5 évvel halt meg nagymamám előtt. Ezen most gondolkoztam el, hogy apum elment már több mint egy éve. És anyum egyedül maradt. A gondolataival, a megélt emlékeivel, érzelmeivel. ÉS biztos nem jó neki esténként egyedül lefeküdni, ott élni az sok sok év emléke között, még nekem is rossz érzés volt kicsit múlt hétvégén megtalálni apum botját....
És néha mondja is, hogy hiányzik neki, de él. Éli a mindennapjait. Teszi a dolgát....csinálja a kertet, gondozza a csirkéket, örül a kibújó növénynek...és amikor mondja hogy ha majd ő nem lesz....na ekkor nekem is összeszorul a szívem, de most még van. És remélem, hogy sokáig lesz is. És megteszek mindent azért, hogy a mostani együttlétünket széppé tegyem. És nem a múlton rágódom, (pedig nem volt felhőtlen a kapcsolatunk), nem a jövőn aggódom, hanem a jelent próbálom megélni. És abba beletenni mindent amit csak lehet.
Ne aggódj a jövő miatt, mert úgyis bekövetkezik, és amit Te most érzel, valószínű a gyermekeid is (szeretnék majd) átélni, ők is szülők lesznek, nekik is meg fog fordulni a fejükben a gondolat, hogy "mi lesz, ha nem é leszek az első a gyerekeimnek?"
Hozzáteszem, a bölcsibe mikor a fiam megpuszilta meg átölelte a dadust, olyan féltékeny lettem, hogy ihaj :D :D :D mert már nem csak én voltam neki...
Aztán az első szerelmét csodálatos volt átélni, látni rajta az érzéseket, majd utána a szenvedést is a szakítás miatt, de valahol tényleg ez az élet rendje.
Anikó fel a fejjel, ne gondolj ilyenekre, mert nem éri meg az energiáinkat olyanokra pazarolni, ami 1/ még nincs is, 2/ úgyis lesz, 3/sokkal szebbé is tudjuk varázsolni az adott pillanatot.
Ajánlok figyelmedbe egy oldalt, nem tudom ismered-e, én régen sokat olvastam, foglalkoztam ezzel a témával, nagyon sok hasznos infót be lehet gyűjteni, meg elgondolkozni dolgokon.
http://www.thesecret.hu/
Erre az oldalra meg most akadtam rá, itt pár sorban annyira jól átláthatón, egyszerűen ír erről:
http://onmunka.blogspot.hu/2012/01/felelem-jovotol.html
Puszillak!
Szép hétvégét!
Edit
Edit nagyon köszönöm, hogy komolyan vetted amit írtam. Van az az embernek mikor kijönnek ezek a dolgok. Olyan jó hogy leírtad nekem ezt, másképp látom ilyenkor. Szép hétvégét!
TörlésSohasem leszel egyedül.Mert mi mindig itt leszünk neked.:)) (főleg azért mert én nem fogok elköltözni tőlletek!)) De ha már félelem...Valamit örököltem tőled,mert nekem is ezek.De főleg az,hogy te,meg apa,és a fiúk,na meg a Csenge nem lesztek.:(((
VálaszTörlésKöszi Mesi!:-)
TörlésÁáá. Most miért kell megríkatni? ;( Főleg Edit ez neked szól! :((
VálaszTörlés:-(
TörlésMire odajutsz,nem fogsz félni.Nincs is mitől,hiszen a családból is lesz valaki melletted időnként,barátok is.Persze nem mondom,hogy rózsás út az egész,de mint az élet, nehéz néha és nagyon szép néha.
VálaszTörlésNem könnyű az üres fészek,viszont, hála Istennek el tudtam engedni a gyerekeimet és most rendezgetem be a szobákat: van egy unokás szobám.:)Itt alszanak most is a Kicsik,a háromévesnek az volt az első,hogy rohant fel a szobába..:) Használt dolgokkal van tele, és sok szeretettel.Ők is nagyon szeretik és én is.A gyerekeim is hazajönnek néha és az olyan nagy öröm.Sok szép dolog van életünk delén is túl.:)
Igen erre gondoltam én is, ha oda kerül az idő már az lesz jó. Néztem a babaszobát nálad. Olyan szép!:-)
TörlésAhogy ismerlek, nem öreg és beteg leszel, hanem az a tyúkanyó, aki most is vagy. Várod majd a családod haza és közben nem győzöd a kerted rendezgetni és a szomszéd gyerekeket terelgetni, lent az Őrségben.
VálaszTörlésÉn a szegénységtől félek. Attól, hogy nem lesz munkám és nem tudom eltartani a családom. De amint nem ez a fő bajom, lazán kezelem e kérdést, lassan megtanulom elengedni és nem parázni felette, működik a dolog. Mindig van annyi, ami átsegít a következő lépésen és lassan, de haladunk előre. Ez megnyugtató!
S mivel engedélyezek magamnak időt, hogy csak nézzem, ahogy a gyerekem rajzol, a lelkem is megnyugvást talál. Élvezem a pillanatot. Lehet sikerült megtanulnom néha alkalmaznom. :-))
Próbálok a hétköznapokban nem erre gondolni. Megélni a mindennapokat jól. De néha, tudod....
TörlésTudod, a kis lelki gödrök... Néha bele kell esni az embernek.
TörlésNekem is vannak félelmeim , amik néha annyira ledöntenek, hogy van aludni sem bírok. Próbálok pozitívan élni és nem bevonzani a rosszt, de attól még néha reálisan is lehet gondolkodni. Az én legnagyobb félelmem, hogy nagyon -nagyon betegek lehetünk, agy olyan borzalom történik a világban amikor nem tudom megvédi őket.. De aztán összeszedem magam és próbálok nem gondolni erre. ( Hozzáteszem most, hogy Emesém beteg lett és mentünk jobbra-balra vizsgálatra én rettegtem mit találhatnak...)
VálaszTörlésNekem is hasonló félelmeim vannak...szerintem ezek normálisak csak néha ki kell törjenek, az sem jó, ha mindig a felszín alá gyűrjük.
TörlésIgen olvastam Emese betegségét!:-( Na de, erős, aranyos kihölgy!:-)
Olyan ember nincs aki nem fél, vagy nem félt soha. Én is félek, de NAGYON. Nekem sajnos most okom is van rá, de próbálok nem erre gondolni, nem ezzel foglalkozni, mert abba bele lehet zavarodni. :( Muszáj a mának élni, élvezni a pillanatot, mert ritka azon szerencsés emberek csoportja, akikkel nem történik semmi rossz életük során. Tehát fel a fejjel! Mondom ezt magamnak is nap, mint nap! Élni kell, szeretni azokat akik körülötted vannak, gondoskodni róluk. És igen néha ez kibukik az emberből, de ez természetes, ugyanakkor nem szabad, hogy eluralkodjon rajt(unk)ad! Hidd el nekem, a legfontosabb az egészség, amíg az megvan, semmi ok a félelemre, minden más sokad rendű. Szép hetet Nektek!
VálaszTörlésSzia Csilla! Remélem azért, nem olyan rossz dolog történik veled!!!
TörlésÉn félelmemnek ha vissza vezetnénk több oka is van. Öcsém sajnos nagy betegségben halt meg 10 évesen. Mikor a fiaim annyi idősek voltak, tehát nem régen, sokszor eszembe volt Gusztika. Pár év után, több nagy betegségben a karjaimban meghalt anyukám. Utána csak az öröm és a boldogság, a férjem, a gyerekek, az élet révén, csak kicsi bosszúságok, félelmek voltak...Talán emiatt a múlt miatt jön elő többször, erősebben a félelem.
Köszönöm, Neked is szép hetet!
Akkor kijutott Neked is, de én is tudnék mit mesélni hajjaj! Nyilvánvaló, hogy aki elvesztett már valakit pl. testvért annak sokkal nagyobb a félelme, sokkal többször jutnak eszébe a félelmei. Ezt is megéltem én is. Aztán néhány év mondjuk úgy nyugalom után most ismét csak a rossz. De nagyon rossz történik, a férjem beteg, nagy beteg. :( Ezért írtam, magamnak is mondogatom szinte nap, mint nap... Tudod, mikor mondják, hogy kitartás, meg, hogy vannak csodák, persze vannak, de mit is tudna mást mondani egy kívülálló, csak ezeket. De ezt megélni nehéz, nagyon nehéz. Na, jól van! Fel a fejjel! Holnap ismét süt a nap(reméljük)! :)
TörlésIgen, kivülálló másképp érez! De tudod, kell, hogy ezt mondják, így tartani benned a lelket, és férjedben is! Csodák pedig vannak...de azt is tudom, nem mindig sajnos!
TörlésSok erőt kívánok, és igen süt a nap!!!!:-)