2013. április 4., csütörtök

Hiányzik az írás!:-)

Bár ahogy Ditti fogalmazott, a szappanopera kicsit szíven ütött...én, aki nem sok szappanoperát nézek...:-D De tudom, hogy értette, így jólesett!

Valahogy mennek a napok, sőt rohannak, ez jó? Akár jó, akár nem, ezen nem tudok változtatni.
Nem szeretem a változást, vagy csak nehezen rázódok bele. Szeretek itt lakni, mégha tolongunk a fürdőszobában, vagy a konyha is elég kicsi, és igazán a gyerekek is elviselnék a nagyobb teret maguk körül. Vagy a kertben többet is lehetne lépni, mint három lépés..de ez van, ez sem adták ingyen, és azért az évek alatt kialakítottuk, hogy mindenkinek a legjobb legyen. Persze aki régóta ismer, tudja, ha holnap költözhetnénk az Őrségbe, egy percet nem gondolkodnánk rajta!
Tegnap esti séta után kezdtem el ezen gondolkodni. Beköltöztek, itt nem messze egy olyan házba, ami évek óta üresen állt! Tegnap este égett a villany, már függöny volt az ablak előtt. Virágok díszitették már az ablakot, éppen álltak be kocsival a kertbe. Micsoda izgalom lehet ez, új ház, tervezni, lehetőség, kert...nagyon remélem nem esnek neki nagyon, tetszik a dzsungel stílus ami van. Jó nekik most! :-)
Magunk részéről kb. annyi esélyünk van az őrségi házikót megvenni, mint a lotto ötöst eltalálni. Na igen, talán csak akkor lesz esélyünk rá, ha megnyerjük a lottot. Én az ebben való hit, örök pesszimistája, tehát az esély nulla!
Ez van!

10 megjegyzés:

  1. örülök, hogy nem értettél félre, egyáltalán nem állt szándékomban megbántani! Én sem nézek szappanoperákat egyébként. De aki nézi, az függővé válik, mint mi, akik a blogodtól lettünk "függők", és várjuk a napi bejegyzéseket. :) A hasonlat a függőségre és a napi jelenlétre vonatkozott, és nem a színvonalra!
    Az álmod pedig ne add fel!!!! Sosem szabad! Mi felújítás, bővítés előtt állunk (nagyon régi, elég rossz állapotban lévő házikóban élünk)pár hete kaptam meg az első árajánlatot....annyira elkeseredtem a végösszeg láttán, hogy majdnem elsírtam magam. Most keressük az alternatív megoldásokat, várjuk a többi árajánlatot...de félek azért én is picit, hogy az álom, csak álom marad. Hiába, kis embereknek, kis pénzzel nagyon nehéz. De nem lehetetlen! Szóval tessék reménykedni, hinni, hátha egyszer mégis úgy alakul az életetek, hogy költözhettek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem adom fel, csak megy az idő....

      Kívánom, hogy sikerüljön a felújítás!:-)

      Törlés
  2. Ha már belaktátok jól ezt a házatokat gondolom nagyon sok emlék fűz hozzá szerintem biztos megviselne egy költözés. A gyerekek felnőnek vagy ott maradnak veletek vagy nem . Tudom sokszor nekem is jó érzés azokra az időkre gondolni mikor először költöztünk és alakítottuk ki a lakásunkat rendezgettük szépítgettük. Igaz viszont az is hogy ezt megcsináltuk (mármint a költözést) négyszer. Most férjemmel itt maradtunk kettecskén egy 1+2 1/2 szobás lakásba. Férjem már hallani nem akar költözésről azt mondta:"őt már innen csak vinni fogják" ! Lehet hogy a korom miatt de már nekem sincs nagy kedvem bármerre is menni. Édesanyám mindíg azt mondta hogy"öreg fát már nem lehet átültetni". Most jöttem rá hogy ez mennyire igaz! Lányomék pedig mindíg mondják hogy költözzünk hozzájuk közelebb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretek itt lakni, de mennék ha lehetne...szeretnék, ültetni, fát nevelni, állatokat...szeretném nem látnám a kerítésemet, mert olyan nagy lenne a kert....

      Törlés
  3. :)
    Gondolj arra, hányan látják úgy a ti házatokat, kerteteket, családotokat, mint olyan valamit, amire vágynak...Ez mindig így van- elképzelhető, hogy másnak, máshol talán jobb, de nem biztos.
    Minden jót nektek!
    ( És kíváncsian várom, hogy milyen lesz az, amikor aztán hipp-hopp kezdenek kirepülni a gyermekek, és megürül a tér. Mesélsz majd? :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem szeretnék senkivel sem cserélni! Annyira jó nekem, nekünk most! És tudom, hogy sokan vannak akik ilyenre vágynak nagyon!

      Hogy kirepülnek??? Igen, de még messze van, hála...messze van!:-))))

      Törlés
  4. Júliához csatlakoznék én is! Én úgy látom a házatokat, kerteteket, a családod, ahogy Te azt a másik házat. Velünk szemben is lakatlan volt a ház 2 évig. Izgatottam kukucskálok be mindig, hogy hogyan is haladnak és beszélgetünk, mik a terveik. Vagy a szomszéd utcában a fiatal házaspárral, akik építkeznek, mennyire gyorsan felépül egy készház.

    És nekem is az jutott eszembe, tényleg csak pár év és a nagyok kirepülnek és ismét lesz tér, majd hazajönnek és megint kicsi lesz a ház. De ez az örök körforgás az élet rendje. S ha mind nagy már, lehet akkorra lesz meg az őrségi ház, és az unokák fognak majd ott tölteni felejthetetlen nyarakat. :-))
    Nekünk a tanya jelentette ezt, a végtelen szabadságot. Amit már nem ismerhet a fiam, de neki is jut hasonló érzés. Neki egész Magyarország jelenti ezt. :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben igazatok van! De jó lett volna úgy nevelni a gyerekeket, ebben! Mert így olyan érzésem van mindig, hogy árral szemben haladunk!


      Hazamentetek már? Jó volt az utatok?

      Törlés
  5. Lottózni azért legalább szoktatok???
    :)))

    VálaszTörlés