Alvás, nem alvás.

Elég lelkiismeret furdalásom van. Bár így kipihent vagyok valamennyire. Reggel nem ugrok ki az ágyból két napja a nagyobbacska gyerekekhez, hanem vissza alszok még fél nyolc-nyolcig Csengével. Hatkor felkel, de ha adok cicit neki még ekkor kicsit beájul az ágyunkba. Na, én sem jó dolgomba teszem ezt, hanem túlélésért küzdök.:-) Ma éjjel 1 órától 4 óráig ment a műsor, felkelt és nem aludt vissza, néha nyekergett olyan hangszínben ami pont az anyai szívet szaggatja, vagy az ágyában hegyezte a körmét a kisasszony.:-(Akkor felpattanok, lefektetem, ha szerencsém van ottmarad, ha nem újra lefektetés...és újra és újra. Közben pont tegnap olvastam valahol, hogy ilyenkor az anyák kis idő alatt sokkal jobban kipihenik magukat. Jó-jó kipihenik!? De amikor állandóan a legmélyebb álmodból keltenek fel, hiába mondod magadnak, no de, kipihentebb vagy ugyebár!!!És állandóan álmodok. Hülyeségeket, de egyfolytában, no abból felkelni és emlékezni arra a sok hülyeségre, nem jó.
Úgyhogy reggel mindenki készül maga. Csinálja a szendvicsét, stb. Megoldják, néha hallok egy kis zúgolódást.
Ma belefogok a kenyérsütésbe, és készül majd hamburgerzsemle is.
Tegnap sikerült vásárolni menni, már hétfő óta emelkedtek az árak:-( No de majd megoldjuk, mint mindig. Süt a nap, és ma is nagyon jó kedvem van!:-)))