Nagyon!

Az jó, ha az embernek, nincsenek épkézláb gondolatai? Vagy lennének, de azok olyan lehangolóak, negatívak, hogy  kiverem a fejemből, vagy inkább próbálok átlépni rajta? Próbálok nem teljesen negatív lenni, és előre nézni. Néha megy, néha nem...Érzem néha, hogy a fáradtság negatív dolgokat hoz ki belőlem. Akkor éreztem hasonlóan, mikor a fiúk kicsik voltak. Éppen ennyi idős volt Dávid, mint most Csenge,  mikor született Bence. Jó ez 10 évvel ezelőtt volt, de belegondolva, nagyon nehéz volt. Most arra gondolok Csenge mellett lenne egy újszülött, hüha.....nagyon furcsa lenne. És nagyon nehéz. Most is, mikor éjjel 2 óránként kel Csenge, és arra gondolok, legjobb kínzóeszközök egyike lehetne ez, no nem baj, majd mikor Csenge alszik majd pihenek én is. Hahahaha.Soha nincs így. De ugye ezt kibírja az ember. Mellette a tetőtől talpig kamasszal, lelki életet élni, talán nehezebb mint a nemalvás. Nem talán, hanem nehezebb. Mindig tanul az ember, bele ne bukjon. Teljes mértékig megértem az olyan szülőket, akik belebuknak. Minden nap egy kihívás, soha nem érzed, hogy jó vagy. Tiszta lelkiismeret furdalás. Közben, látod környezetedben hogy oldják meg, van akik pénzzel keresik másoktól a kiutat, van aki próbál érvekkel, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, hol teljesen lemondanak a kamaszokról. És közben vívódsz, ostorozod magad, néha látsz egy szikrát, akkor pici elégedettséget  érzel, mikor jön, egy újabb arculcsapás. És győzködöd magad, attól, hogy arculcsap, szeret téged, NAGYON! Mint ahogy mi is Őt!