Na igen, mondhatni túljutottam rajta. De a tegnap esti beszélgetés Zsoltival rávilágított, hogy azért csak elnyomtam magamban azt a furi érzést, amit a kamszság okoz. Mert mindent megtennék annak érdekében, hogy ne így legyen...öt nap telt el azóta, mióta kiborult a bili. Mi, én, azt hittem, kedden, legkésőbb szerdán, már közelítünk a megoldás felé. De nem, ma sem, és jön a hétvége...Na de azért őszinte leszek, az az érzés is én vagyok, aki túlnéz ezeken a nehézségeken, és koncentráltan figyelek, másokra, akik ezt meghálálják....ők is lesznek kamaszok, sőt néha már most is azok, de valahogy könnyebb. Jobban belátnak dolgokat, önzetlenebbek, segítőkészebbek. És igen, a kamaszkorban hatványozottabban kijönnek a gyerekkori rossz szokások. Pl. hiába szerettem volna, mikor csak terveztük 16 évvel ezelőtt a családot, majd olyan kislányt, aki copfos, mosolygós, szeretős, szerethetős, elfogadó, családcentrikus....pici korban láttuk nem ilyen...de mindegyikre írhatnék ilyet....és persze azt is tudom, amit elképzelsz, nem úgy lesz, hiszen mi sem vagyunk anyukánk, apukánk...legalábbis egy ideig, azután látjuk, ugyan azt csináljuk mint ők, ennyi idősen...:-)))
Zsolti mondata tegnap megint kicsit igaz volt; építesz 16 évig egy házat, majd összedől, hát ja, lehet újra építeni, de már nem lesz a régi.
Amúgy nem kell megijedni, nem mindenkinek nehéz megélni a kamaszkort!:-)
De most lehet panaszkodni a kamasznak, hogy egyedül van, a családjára sem számíthat..és az ugyanilyen kamaszok, akik éppen jóba vannak a szüleikkel, sajnálják szegény kamaszt, hogy milyen rossz lehet EGYEDÜL! De eddig is egyedül volt, ő így szeret lenni, most amúgy is....hiába a nagycsalád!
Nővéremmel beszélgetve, mondja;de kívülről olyan összetartó családnak "tűntök"....tényleg? Mert erre törekszünk, mert így szeretnénk. Ha valaki meg nem akar ide tartozni, akkor sajnos a fejemen pöröghetek, akkor sem lesz máshogy...erre is rájöttem a napokban.
Ilyenkor megcsapja a szele annak a bölcs mondásnak, a gyermeket csak kölcsönbe kapod! De ez így van....és a szeretettel nincs baj, én most is nagyon szeretem mindet, és az életem végéig így lesz! Hiszen tudjátok Ti is ezt az érzést....:-))))
Zsolti mondata tegnap megint kicsit igaz volt; építesz 16 évig egy házat, majd összedől, hát ja, lehet újra építeni, de már nem lesz a régi.
Amúgy nem kell megijedni, nem mindenkinek nehéz megélni a kamaszkort!:-)
De most lehet panaszkodni a kamasznak, hogy egyedül van, a családjára sem számíthat..és az ugyanilyen kamaszok, akik éppen jóba vannak a szüleikkel, sajnálják szegény kamaszt, hogy milyen rossz lehet EGYEDÜL! De eddig is egyedül volt, ő így szeret lenni, most amúgy is....hiába a nagycsalád!
Nővéremmel beszélgetve, mondja;de kívülről olyan összetartó családnak "tűntök"....tényleg? Mert erre törekszünk, mert így szeretnénk. Ha valaki meg nem akar ide tartozni, akkor sajnos a fejemen pöröghetek, akkor sem lesz máshogy...erre is rájöttem a napokban.
Ilyenkor megcsapja a szele annak a bölcs mondásnak, a gyermeket csak kölcsönbe kapod! De ez így van....és a szeretettel nincs baj, én most is nagyon szeretem mindet, és az életem végéig így lesz! Hiszen tudjátok Ti is ezt az érzést....:-))))
Olvasom ezeket a posztjaidat is, és bár hozzászólni nem tudok, mert mi egyelőre más problémákkal küzdünk, de tudd, hogy nagyon sajnálom!
VálaszTörlésEmlékszem még a saját kamaszkoromra, nem volt könnyű, nem voltam én sem egy könnyű eset, folyton bezárkoztam (és nem csak fizikailag), de ilyen mértékű szakadásra nem emlékszem, ennyire mások lennének a mai fiatalok?!
Ölellek. ((()))
Minden gyerek más és más...lehet, hogy különben, nem is most kezdődtek nálunk a bajok, csak most tudtam megfogalmazni, túl lépni rajta. És majd bízni, hogy egy másfajta kapcsolat azért kialakul majd. És akkor normalizálódik a helyzet. Mai fiatalok is ugyanolyan színesek, mint mikor mi voltunk fiatalok, de az biztos, most vannak más problémák, amik akkor nem voltak, mert más élet volt...
TörlésKöszönöm!((()))
Anikó!
VálaszTörlésTudod ez az érzelmek hullámvasútja, sajnos ez a mély-érzőlelkű ember sajátja. Sokszor azt érzi az ember, hogy összeszedtem magamat/lelkem/, majd megint fájó mélypont következik, és ez eképpen működik, sajnos.((((
Nagyon fájó tud lenni, majd mikor valami miatt - mert érettebb lett, belát jobban dolgokat..... - közelit szeliden, kedvesen, akkor a lélek és a szív az egekbe repűl. Ez végleges lehet, de nem biztos ez sem. Azt gondolom, hogy ez egy hosszú - akár évekig is eltarthat - épülési folyamat, hogy mennyire hagyja ezeket a másiktól kapott érzelmi-amplitudokat a szívéhez, lelkéhez közel engedni. Szóval itt jön közbe az un. "arany-középút".))))) Ha ez már működik, na akkor könnyebb lesz, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szereti mélyen, őszintén a gyermekét, mert mi anyák az útolsó leheletünkig szeretjük, imádjuk, és amikor csak kell segítjük!! Viszont valamilyen formában védeni is kell a lelkünket, szívünket, a mindennapjainkat.
Napokban hallottam - itt most a növéred mondatára utalok - egy nagyon kedves kolleganőmtől egy nagyon hasonló esetet az életükből, akikről azt gondoltam, hogy na náluk aztán tuti semmi ilyen nem fordulhat elő, pedig sajnos igen - 27 éves a fia - és szegény teljesen össze van törve.((((
Persze szép mondás, és bölcs is .....a gyermeket csak kölcsönbe kapod!.... viszont nem mindegy egyáltalán miképpen zajlik az életnek a "kölcsön" visszaadása.)))
De jól esett most minden szavad! Köszönöm!!!
TörlésSzép napot Neked!
Sajnálom, hogy nem tudok többet segíteni a lelkednek, szívednek, de az már biztos, hogy sikerülni fog megkűzdeni ezzel a mostani helyzeteddel, hogy mikorra?, az csak útólag fog kiderülni, de érezni lehet mikor eljött az idő!)))
TörlésKöszönöm a jókívánságot, szép lesz, mert szépen süt a nap, kisütöttem két tepsi lekváros hókiflit, majd dél körül fogom a két csodálatos "kutya-unokámat"))) és megyünk kirándulni, és este jön /vagy jönnek? még nem tudom, mert semmit nem árul a lányom el/ a lányom és csinosan kell felöltöznöm, mert valahova elvisz/elvisznek?/ karácsonyi ajándékként. Na majd holnapra kiderül mi is volt ez, mert most még nagy a titok!))
Juj, várom a meglepit, kérlek írd majd meg!:-)
TörlésItt korom sötétség van, de Te élvezd a jóidőt....és, de nagyon is sokat segítesz!
Nem jobban nálam)))))DDD Persze megírom!)
TörlésItt délvidéken - Baranyában - egész héten hideg, de napsütéses idő volt/van.
Küldenék fotókat is a két "kutya-unokám" bohóckodásairól is, - itt sajnos nem tudok - talán az is kicsit felszabadítaná a lelkedet! Én akkorákat szoktam nekik nevetni, mit nevetni röhögni, néha körülnézek, hogy látja-e valaki.))DDD
Ha van kedved, ide küldheted: bneaniko@gmail.hu :-)
TörlésAzt hiszem, hogy ehhez különösebben nem tudok hozzászólni, mert még nincs saját tapasztalatom, legfeljebb saját kamaszkoromból...
VálaszTörlés-amit nem kívánok senkinek,mert olyan jó-gyerek voltam!
;)
Arra viszont határozottan emlékszem, (bármilyen vita kapcsán) hogy magamtól soha nem közeledtem volna szüleim felé, mert -ugye büszke kamasz, nem tesz ilyet. Sőt! Szegénykéket többször is visszautasítottam, majd csak sokadik próbálkozásukra (szerencsére volt kitartásuk) találtunk ismét egymásra.
Szerintem ne add fel!!!
Közelíts "hozzá" ha kell százszor, de érezze azt, hogy még van nálad esélye...
-legyen akkor "csak Ő" a fontos, érezze, hogy figyelsz rá, próbálsz felé nyitni.
Persze, azt is megértem, hogy benned is van irányában érzett sértettség, de valakinek engednie kell! legyél TE az, elvégre Te vagy az okosabb.
Közeledik a karácsony, lehet hogy az emelkedett hangulatban, könnyebb lesz számára is nyitni. Azt a pillanatot kell megragadni, és elkezdeni a lassú építkezést...
Lassú építkezés úgy ahogy mondod..Nem itt nem ez volt az első lépcsőfok, hanem az utolsó, és azt is tudom, hogy fogunk mi még jóban lenni, máshogy mint eddig. De a tanulmányin nem javít, a bukás, az bukás..volt szép szó, volt nem szép szó, volt bünti, volt nem bünti, bizalom, azután ígérgetés...majd semmi..most van az amikor nincs bünti, nincs rossz szó, nincs kérdés...nincs ölelés, tudom kemény dolgok ezek, de változni kell neki is. Én itt vagyok, apja is, ha vissza talál jöhet bármikor. Mert átvihetem másik suliban, ha nem tanul, nem fog ott sem teljesíteni. És nem fogja fől, hogy a jövője a tanulás, nem ötös, ...kettes....de az kettes legyen. És nem 10 évesről beszélünk, hanem 16 évesről. Persze tudom, hogy kamasz, de vannak dolgok amit csak ő tud megcsinálni, mert akarnia kell. Én odamehetek hozzá közeledni, ha nincs változás, amit egyébként számtalanszor megtettem. Itt kéne bizonyítani. Lehet mondani, hogy szeretlek anya, itt nem erről van szó, tudom, hogy szeret, csak az ebben a helyzetben nem elég...most kell küzdeni, mert majd ha felnőtt lesz, így is majd sokmindent megkapok, akkor miért nem ezt, és ezt csináltam...
VálaszTörlésAnikó!
TörlésA keresztfiam, hasonló cipőben volt elsőben, úgy, hogy őt meg is buktatták...
-másik iskola, ígérgetés volt részéről is.
Az anyja, is feladta, mert képtelen volt kezelni a helyzetet... (mondjuk nem verekedésről, vagy bulizásról volt szó, egyszerűen csak a számítógép vette el minden idejét)
SOHA nem gondoltam volna, hogy valaha észhez-tér a gyerek, és szerencsére nem nekem lett igazam!
:)
Jelenleg főiskolára jár, minta-gyerek...
Szóval van remény, akkor is ha ezt az utat választod!
;)
Anikó megtörtént a tegnap /péntek/ esti karácsonyi csodálatos meglepetés a lányomék részéről - http://www.pecsprogram.hu/program/LONDON_COMMUNITY_GOSPEL_CHOIR/2013-12-13/19:00 - melyről szuperlativuszokba tudok csak beszámolni.)) A gospel is az egyik zenei kedvenceim közé tartoznak. Imádom, ahogy néha lehet a TV-ben is látni, hogy Amerikában összejönnek a templomban és gospel dalokat énekelve adják át magukat az áhitatnak! Csodálatos, felemelő, szívet, lelket melengető élményben volt részünk. Többször párás lett a szemem, de mint később kiderült lányomnak is örömkönnyek gyültek néha a szemébe, hatalmas érzelmek törtek elő az emberből, azt az energiát, ami áramlott tőlük felénk, hát így átadni...... Na ezek a csodák is az ember lelkét a fellegekbe tudják emelni, és jól lehet belőlük töltekezni.))))
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=ev7Pz_uQV7E
Itt egy picike ízelítő, ez a hölgy, aki most itt énekel, hát ahogy az átélte, táncolt az éneke közben, és azok a tiszta, égbe szálló gyönyörű hangok.......))
Na szóval mi is /szinte az egész hallgatóság/ felálltunk, táncoltunk, tapsoltunk, és szinte felszálltunk.... 2 órás előadás volt egyhuzamba, csodálatos!!! Mindenkinek szívből ajánlom. Szinte mindegyik hölgy - a fotón látszik is - jó nagydarab, ill. eléggé erős volt, - menni alig tudtak, miután kijöttek akkor látszott - de ott a 2 órát pillekönnyedséggel végig mozogták.
Miután vége lett és vártunk a kabátjainkra, kijött az egész gospel csapat és oly egyszerűséggel, kedvességgel odafordultak mindenkihez, hozzánk is odajöttek és megkérdezték, hogy jól éreztük-e magunkat....., sokan fényképezkedtek velük. Számomra volt egy nagyon szép pillanat - a sok között - mikor az egyik énekesfiú odament egy kb. 5-6 éves kisfiúhoz, és a tenyerét odatette, ahhoz a pici fehér tenyérhez, nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, jó volt ezt az egységet látni.
Mindjárt küldöm az ígért fotókat is sok szeretettel!)
Örülök, hogy ennyire jó érezted magadat Andrea! Tőlem kicsit távol áll ez a zene, az érzés jó lehet, de nekem ehhez nyitnom kellene jobban...
TörlésKöszönöm az emailt, nagyon édesek a kutyusok, nem csoda, hogy jókat derülsz rajtuk!:-))))
Szép napot Neked!