2013. december 9., hétfő

PONT!

Nagyon nehéz megélni, hogy egy kis darabod itt hagy, hátat fordít, falat épít maga elé. Majd bízol benne, hogy valamikor visszatalál, de soha nem lesz már az AKI volt, már soha nem lesz az AMI volt! Erre most jöttem rá, vége a harcnak, vége annak amire vágytál, amit REMÉLTÉL. Kicsit meghalt a szívem, de fel kell állnom, mert még négy szem pár néz rám, és várja a támaszt, a segítséget. Nem hagyhatom el magam, még ha közel is álltam, állok hozzá. Így folytatni kell, nem lehet feladni, bízni remélni....kutya nehéz!

De most arra kell fordulnom, aki nyújtja a kezét, a szívét...és elfogadni azt van ami van!
Elfogadni,hogy most már nem lesz soha az, hogy együtt valamit akarjunk mind a hatan...hogy soha nem lesz az, mikor érzem, tudom, mit csinál éppen akkor, mikor nem vagyok vele. Bízok, remélek, és ha nem úgy lesz, azt is el kell fogadnom!
Csak fáj, piszkosul, hogy el jött ez az idő, pedig tudtam, hogy el fog jönni, mégis olyan hamar itt van, nem voltam még felkészülve rá..fel lehet erre készülni?
Nem vagyok szomorú, csak másképp kell hozzá állnom a dolgokhoz, mert nem lehet emészteni magam, a hátra levő életemben. Új szakasz jön, és ezt el kell fogadnunk.

Akkor lássunk neki....

6 megjegyzés:

  1. Ez nem vigasz, lesz ennél még nehezebb is. S néha az ember szíve is beleszakad. És nem volt időm köszönteni tegnap a születésnapost. Akkor most pótlom: nagyon sok szép ünnepet még neki!

    VálaszTörlés
  2. Csak kamasz, ezt kell tennie. Nekünk meg tűrni. Ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én tudom, de én meg nem vagyok kamasz, nekem ezt kell megélnem. Csak éppen már nagyon rossz volt benne toporogni, és jó, hogy már túl tudok nézni rajta, nem őrlődni(csak egy kicsit).

      Törlés
  3. Állítólag ez kell ahhoz, hogy le tudjanak válni rólunk és ez normális. Furcsa,hogy a fiúknál jobban viseli az ember és ők szerintem maguktól, hamarabb, kevésbé viharos módon le is válnak szép fokozatosan. A lányok nehezebb esetek és nekem három is van ...

    VálaszTörlés