2014. október 31., péntek

mai nyafi..

Nem jó kimenni ilyenkor (sem) a temetőbe. Pedig 14. alkalommal megyünk ki a temetőbe, hozzá, hozzájuk. Ma mondtam neki hangosan, mert amúgy csak halkan szoktam, hogy idehoztam az unokákat neked, nézd, hogy megnőttek...és öcsém..29 éves lenne már.

Sajnálom, hogy nem látta felnőni az unokáit. És az én ráncaimat, sem számolhatja meg. És a kezem, ami annyira hasonlít az övéhez, egyre foltosabb, de ez annak a jele, hogy megéltem, ezt a kort is. Csak az a baj, hogy nélküle. Sokszor gondolok arra,  milyen kapcsolatunk lenne? Biztos lenne sok súrlódás...de az a láthatatlan kötelék, az ott lenne. Hiszen most is ott van. Míg én élek, ő is él bennem. Ha majd meghalok, akkor hal meg igazán. Hiszen az unokák már nem ismerték...nincs meg a láthatatlan kötelék közöttük. Hiányzik, közben itt van bennem...

És nem lett ma jobb a kis betegünk, sőt sokkal, sokkal rosszabbul van. Délutánig nem volt semmi különösebb, el is indultunk a temetőbe. Fázott, pedig ő, aki mindig vetkőzik. Nem volt lázas, többször mértem. Doktornéni azt mondta, legyengült az immunrendszere, de ennyire? Hazajöttünk egyre bújósabb volt, és már a szeme is piros, mind a kettő, majd váladékozni kezdett!:-( Tehát kötőhártya gyulladás is...és tele pöttyel, ami viszket neki. Adom a Fenistil cseppet, mentolos hintő port is szórtam a pöttyökre. Nem a rázó keverék a "divat" már..jó mi? Tízen valahány évvel ezelőtt "divat" volt? Akkor ezzel az erővel oltassuk be ma a gyereket mindennel, majd 10 év múlva nem lesz "divat"...Na jó ebbe nem megyek most bele.
És a cseppektől fáradt. Ma éppen kibírta a mesét, már toporgott az ágya mellett Csenge, hogy aludna. Öt perc és horkolt. Á, nem vagyok boldog, mindig ezt vártam...de így? Vissza akarom kapni, a fél órát mesét kérő, dumaládát!

7 megjegyzés:

  1. Sajnálom,hogy nem érhette meg Anyukád...és,hogy nem ismerhették a gyermekeid.
    Mamától annyi mindent kaptunk,bár ő is fiatalon ment el közülünk,egy életre belém ívódtak a szavai,az óvásai,a bütykös keze(amire lassan hasonlít az enyém),ahogy gyúrta a tésztát...Nekünk még itt van Anyu,s bár sokszor nagyon nehéz vele,de mindig arra gondolok,hogy hálával tartozom a sorsnak minden egyes napért,amit vele és az összes szerettemmel tölthetek.
    Csenge,ha jó nagyokat tud aludni az segíti,de emellett én is szívből kívánok neki gyors gyógyulást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz lenne anyukámmal is tudom. De jó lenne vele.

      Köszi, sokat alszik, de nagyon nyugtalanul

      Törlés
  2. emlékezni jó is, meg fájdalmas is. a fontos, hogy benned még tovább élnek.

    Anikó, az orvos megerősítette, hogy az bárányhimlő? Tudod, az enyémek is betegek voltak, de a kicsi ettől az új, lázzal, torokgyulladással járó járványtól volt pöttyös.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen azt mondta bárányhimlő...egész testén van, halvány pötty, majd nagyra nő, hólyag lesz rajta, és kifakad, akkor nagyon csúnya, és fertőz, viszket.
      Nálatok milyen pötty volt?

      Törlés
    2. nálunk ugyanez, de csak pár az arcán, a tobbi a kezein, egypár meg a talpán.

      Törlés
  3. Mindenki evilágról elköltözött szeretteiért egy Juhász Gyula vers idézetet írok ide sok szeretettel:
    "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
    Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

    Kicsi cserfes lányodnak mielőbbi gyógyulást kívánok!

    VálaszTörlés
  4. Gyors gyógyulást Csengének, nálunk a két kicsinek kimaradt eddig a bárányhimlő, pedig nem lenne baj, ha megkapnák gyerekként.

    VálaszTörlés