Már jobb...

Itt vagyok, ragyogok..:-)
Rajtam kívülálló okok miatt, úgy mint, szolgáltatás szünetelése, vagy a munka miatt, nem voltam. Mondjuk a legfőbb ok, a hétvégén történt velem.
Így utólag, hogy remélem túl vagyok rajta, nem bánom, hogy leírom. Talán neked is, aki olvasol volt ilyen, vagy lesz...de ha nem élted át soha, ne is éld át.

Nagy adag bűntudattal kezdődött, mert amúgy minden klappol az életemben, Van nagy család, szép otthon, EGÉSZSÉG...és mégis...Talán az ünnep, talán annak aki a legfontosabb az ember életében, annak a hiánya, akit ünnepelni kellene éppen nekem is..talán, a sok teher, év végi hajrá, talán a fáradtság, ami kijön az emberből, konkrétan most belőlem. Robbantam..sírtam, sértett voltam, megbántott, mártír, miért mindent nekem kell csinálnom érzés, Furcsa dolgokat érez az ember ilyenkor, megdöbbentően furcsákat. Persze közben erősen ott van a kotrasz, hogy miért is nem jó nekem, mikor minden adott???
Megsértődött a kiakadásomon Zsolti kicsit, mert nem értette miért "műsorozok", jogosan, látom ezt így utólag. Két napig jeges volt a hangulat..egy kezemen meg tudom számolni, 21 év alatt, hányszor volt ez, nagyon nagyon borzasztó érzés.
Persze a végén megbeszéltük nekem mi hiányzik, neki is. Bár ő nem egy kibeszélős fajta..
Én meg igen, érzelmesebb lettem, lelkisebb, jobban elismerésre vágyó, beszédesebb lennék, inkább olyan csacsogósabb...
Közben persze hálás vagyok, hogy megvan MINDENEM.Na de nekem is kell valami, hiszen ha bennem vannak ezek az érzések, valami hiányzik...
De megbeszéltük, közhelyes, de ha megbeszélik a problémát sokkal jobb. De tudom, ehhez két ember kell, egy aki mondja, egy aki hallgatja.


Közben ment az érettségi vizsga, atyaúristen, mennyi mindent  nem tudok még...:-(((

Legközelebbi bejegyzésem, csak Csengéről fog szólni, mert annyira édes gondolatai vannak! <3 br="">