Szóval, sok(k) vagyok mostanában magamnak. Azt sem tudom melyik vagyok én, tudom, tudom mind én vagyok, nehéz szerep mind.
Elsősorban Anikó vagyok 46 éve, majd "ezer" darabra hullok .
Nő vagyok 25 éve, 23 éve feleség egy olyan EMBER mellett ahol megtapasztaltam a jóban, rosszban szerelmet, szeretet is a mai napig.
Anya vagyok, 22 éve, életem fő művei, a karrierem, nem mondom, hogy tökéletes, sőt mennyi mindent másképp csinálnék. Egy darabig olyan könnyű volt, hiszen csak a test fáradt a napi rutinba, míg most...a lélek szakad szét. Hisz van egy felnőtt lányom aki feleség lett és anyuka, az akit először hordtam a szívem alatt, aki mindenben az első volt...van két szép szál legény fiam, nagyobbik nem akar még felnőni, világ összes fájdalma a vállán, zárkózott, nem tálalja a helyét sosem tálalta, várom, remélem csak a kamaszkor fájdalma nyomja a vállat. Pedig annyi pozitív tulajdonsága lenne, ha nem lenne ennyire sündisznó. Aztán ott van a másik aki azt hiszi, ha flegma nagyon macsó lesz, nem mindíg tetszik a stílusa. De életre való, kedvelik, van kisugárzása ...de, nem igazán tervez, élj a mának...és, hát van a legkisebb, aki már nem is kicsi 10 éves nemsokára..kicsit lelkiismeret furdalásom van vele kapcsolatban. Ő a leganyásabb, legbújósabb, legbabább,,pedig már keveset vagyok vele, sokkal kevesebbet mint a többiekkel voltam, jól veszi ezt, de tudom ,hogy hiányzom neki.
És akkor lassan fél éve nagymami vagyok, ez egy fantasztikus érzés, tudom, hogy sok, sok láthatatlan szál köt össze, mégsem szuszog akkor a mellkasomon mikor én akarom. És csak szereted, szereted mert csak ez a dolgod.
És ott a munkahely , ott vagyok ÉN lánykori nevemen, én....napi 24 órából 8 órát.
Tudjátok ez nem panasz, de van mikor csak kapkodom a fejem, kamasz, felnőtt, feleség, gyermek, Anikó, nő, ja és anyós, mami ez mind én vagyok, egy szerepben mindenhol más, más kell belőlem, hol elég legyek, hol ne legyek sok, hogy eleget legyek, szeressek....szeressek mindenhol máshogy, és mégis ugyanúgy.
Nehéz, mert tudom az ember nem tud mindenhol megfelelni, van ahol sok, van ahol kevés van belőlem. És csak bízom akkor ott, ép elég. ❤
Anikó,nagyon szép amit írtál,sok mindent én is így érzek, idézek Tőled "hol elég legyek,hol ne legyek sok ...."igen ,ilyen az életünk,köszönöm hogy olvashattam.
VálaszTörlésAnikó, ne próbálj mindenkinek megfelelni. Az nagyon nehéz. Próbáld csak magadat adni, csak annyit magadból, amennyi jól esik. Nem fog mindenkinek tetszeni, de nem baj.Az unoka pedig mindig megvigasztal, bármennyi is a probléma.Őt aztán tényleg csak szeretni kell.
VálaszTörlés