Nem tudom mikor változtam meg ennyire, változott meg minden körülöttem.
Mikor lett akkora az unokám, hogy már azt mondja gyere❤️, mikor lett a lányomból szuper feleség és anya❤️, mikor lett a nagy fiam akkora, hogy csoportvezető lett és a kreszt is csinálja❤️, mikor ment, repült ki egy szempillantás alatt a kisebbik nagyfiam barátnőjével albérletbe, úgy hogy már teljesen külön élik az életüket ❤️, mikor lett az én legkisebb lányom is gyönyörű, nagyszájú, egyik pillanatban gügyögő baba, másikban egy sértődött kamasz ötödik osztályos ❤️, mikor lett az én drága férjem iskolában pedagógia asszisztens ❤️?
Talán akkor, mikor megszerettem futni, mikor már kezdek végre elégedett lenni magammal...mikor már van ÉN IDŐM.
Fura érzés ez, hogy már nem kellek minden pillanatban, hogy már úgy élik az életüket, hogy már nem mindenről tudok, na ez a legfurább érzés. Nem rossz, csak furcsa. De meg lehet szokni...cseppet sem unalmas...meg van jó pár évig kamaszunk, aztán van unoka is, akit csak szeretni kell...
Csuda jó ez is...❤️
Drága Anikó ! Jó volt olvasni rólatok, már vártam, hogy írj !
VálaszTörlésDe jó volt ezt olvasni! még úgy is, hogy most azért még kellek, de a nagylányom már kirepült és igényt tart a véleményemre és a beszélegetésekre... de jó, hogy igy alakult nálatok én szivből örülök neki :-)
VálaszTörlésJó volt olvasni rólatok, emlékszem, mikor követni kezdtelek Csenge még kicsi volt, így múlik az idő. Gratulálok a nagyjaidhoz.
VálaszTörlésKöszönöm nektek!❤️
VálaszTörlés