2015. augusztus 3., hétfő

Anya...

Mostanában, azon is gondolkozom, milyen jó, hogy így születtek a gyerekek. Ha ma, csak a három kamasz lenne, hiányozna nekem az a testi kapcsolat, ami a kicsiknél természetes. Például, a csikizés, a közbeni "megrágás", és mélyen beleszippantás a bőre, és haja illatába.
Mert, a kamaszok már nem díjaznák, eme anyai kényszeremet..:-)))) És én sem, lehet, hogy nem szagolgatnám őket olyan áhítattal..:-DDDDD
Kamaszoknál türelem kell...és bízni, hogy remélem, kis idő múlva túljutunk a ezen az nem is tudom megfogalmazni milyen stíluson (borzalmas, olyan alpári néha). És talán lesz belőlük valami karakán férfi ember, mert most ebben a bebábozódott állapotban, nagy empátia kell hozzájuk! De nem is ragozom, ezt csak az értheti, ha van valakinek ilyen kamasz gyermeke...Milyen mások a kamasz lányok, és a kamasz fiúk...egyik sem jobb a másiknál... TÜRELEM....ez kell hozzájuk nagyon.

Aztán tegnap mentünk hárman, én Zsolti, Csenge valahova, és azon tűnődtem, milyen Csengének. Olyan mintha egyke lenne...egyedül játszik, de osztozni kell a nasikon, közben több minden van neki, mert ugye ő a kicsi...régebben sajnáltam miatta, jó lett volna korabeli tesó neki. Persze nem lesz, mert nem....már amúgy is nagy lenne a kor különbség, de nem is ezért..hanem mert fáradt vagyok, testem is, szellemileg is. Most nehéz korszak lesz egy pár évig, míg lecseng a kamaszkor..meg anyagilag is, meg amúgy is....És Csenge ezt élvezi, hogy ő a kicsi, a babusgatni való, az anya..anya..és akkor ott vagyok! Jó ez így, jó már ez így...

Mert attól, hogy nagyobb gyermekeim is vannak, meg a kicsi is, még négy gyermekem van. Más igényekkel, mert a 17 évesnek már nem kell orrot fújni, de ott kell lennem mellette, mint anya...és ez nem teher, hiszen én mindig az anyukája leszek mind a négynek. MINDIG!

Pont ez az egyik konfliktus a sogórnőméknél...úgy érzi ő, hogy mikor 18 éves lett, szinte bezárta a lelkét a testét anyósom. Hogy akkor itt vége, felnevelte őt, most már kész letudta...a többit az élet intézze. De ez nem így van...itt is meg kell tanulni az egyensúlyt. Mert nem szabad rátelepedni a gyermekre, aki már felnőtt, de érezni kell, mikor van ránk anyára szükség és akkor ott lenni. Ezt már most, kamaszkorban gyakoroljuk. Látnunk kell mikor van ránk szükség, mert amikor nincs, hangot is adnak neki...Persze megvan ennek is a szépsége, minden anya tudja ezt! :-)


2 megjegyzés:

  1. Így igaz,ahogy írod.....Türelem és a szeretet adása a nagyoknak is,csak másképpen....Milyen szomorú lenne,ha a nagyok ugyanúgy igényelnék a babusgatást,mint a kicsi.Az nem lenne természetes ,de ettől még nehéz az átállás neked is és a kamaszoknak is.

    VálaszTörlés