2015. augusztus 27., csütörtök

Ezek...

Ez most nem a szokásos nyavalygós bejegyzésem, csak tények.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok jó barátnője senkinek, hogy nem vagyok jó anya, olyan szelíd csendes puha ölű, illatos, hogy nem vagyok megértő, kedves, mosolygós, szelíd, értelmes sógornő, meny, testvér, feleség. Sajnálom, hogy csalódást okozok sokatoknak, hogy lehetnék másmilyen is, de nem mindig tudok...

Másik, Ivetánál olvastam, az "ÉN" időt, a kihívást! Nagyon jó dolognak tartom ezt. De, én így nem tudok csatlakozni. Két dolog miatt nem.
Nekem kell a mindennapi "ÉN" percek. Ezek tényleg csak percek, de ezek nélkül lemerülnék. Például a reggeli pár perc lustulás az ágyban. Vagy tegnap például munka után, hazafelé, mikor jó zene szólt a kocsiban és azt nagyon szeretem, mikor egyedül vagyok a kocsiban, vezetek...na akkor kivettem a zacskó alma közül, amit kaptam, a legpirosabbat, és minden nyár ízével ,jóízűen megettem..Akkor nem volt más, csak a pillanat..az "ÉN" pillanatom. Hogy egy napra tegyem ezt? Kivel? Keresni kellene tudom...meg van is aki mindig hív, én meg? (ugye, Márta?) Mert egyedül ÉN mit csináljak, kivel osszam meg az ÉN időmet, hiszen mi nők így vagyunk ezzel...mindent EGYÜTT szeretünk megélni. Magam, az "ÉN" időt is!

Amúgy meg nagyon hiányzik a női csacsogás is...
Ma el kellene ráncigálnom a kamasz fiaimat farmert venni..na az egy kihívás lesz!:-)
Sütni szeretnék fahéjas fátylat is, nyami...főzni nem nagyon kell..

5 megjegyzés:

  1. Ha megkezdődik az övi, suli nem "menekülsz" meg egy kávézástól.:-) Kitűzünk egy időpontot (mert csak így megy, magamnál is) és találkozunk.:-)

    VálaszTörlés
  2. Anikó, az én- percek nagyon fontosak! Azokat meg kell találni minden napban. Viszont kell néha egy kicsit több is, ezért is jött ez a kihívás.
    Neked is meglehetne az első én-napod, sok női csacsogással, ha elmennél Mártával kávézni, sütizni. Hajrá, drukkolok neked ♥

    VálaszTörlés
  3. Ha tudok én is beugrom kávézni csacsogni jóóóó?

    VálaszTörlés