2016. október 4., kedd

De jó ilyenkor szülőnek lenni..

Reggel éppen hogy belépünk a boltba,  szól  a telefonom.  Vezetékes szám,  gyomrom össze ugrik,  ez csak a suli vagy az ovi lehet. Egy női hang :
- jó napot kívánok! Ön XY gyermek anyja?
-igen,  hangzott nem túl határozott válaszom. (mintha le tudnám tagadni)
-jó,  van egy kis baj....
Basszus,  már látom magam előtt a mentőt...
-nem hozta a gyermek be a felszerelését,  az oktatásra.  (fehér ing,  sötét nadrág,  sötét cipő). Majdnem hazazavarta a tanár úr őt,  de inkább felhívtam önt,  tudjon róla.
-ó,  izé köszönöm...
-igazán nincs mit,  szép napot!
-magának is.

Még jó,  hogy nem volt ott a gyerek,  kapott volna... És amúgy szereti is a sulit... És állítólag már múlt hétre kellett... Volna.

Örülök, hogy csak a ruha hiányzott,  nem a gyerek... Na de komolyan,  olyan szégyen ha már hívnak. :(((((

2 megjegyzés:

  1. Gondolom, hogy most nem ez jár a fejedben, de később majd jót mosolyogsz ezen :), a lényeg viszont, amit írtál, hogy szereti a sulit... Amíg végez - többed magával a családban :) - addig meg kitartást és egy nagy ölelést küldök :)!

    VálaszTörlés