elengedem...(mantra)

Mivel tökéletes tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz kitűnő bizonyítványom, egyik azért, mert  nem vagyok én olyan okos, ha az lennék, nem 42 évesen görcsölnék a gimivel, másik, hogy pont az a kis idő kellene nekem még az ötöshöz ami NINCS! És bár, pikk-pakk itt lesz május, de ha máshonnan nézzük még messze van azért, hogy addig mardosson a lelki ismeret.Miért nem ötös, miért éppen négyes "csak".

Hiszen annyi mindent elengedtem már, a rendes konyhát, az állandóan tiszta fürdőt, a sok mosolygásomat, az őrségi házikót, a külföldi teljes kikapcsolódó nyaralást, a spontaneitást.
Már lassan azt is, hogy mi leszek, ha nagyleszek magas röptű vágyaimat.
Hiszen rájöttem, egyszerűen egyre jobban nem bírom az emberek hibáit elviselni. Önzőek lettünk, én központúak...kicsit én is.
Pedig engem érdekel őszintén mit érez a másik, mit gondol...mit csinál, de csak azt hallom, én, én, én...Nem tudom ezt elfogadni.
Úgyhogy azért is esett jó, hogy ennyien írtatok nekem, hogy olvastok, mert bár tisztában vagyok azzal, hogy nem mindig egy a véleményünk a világról, azért érdekel bennetek amit írok. Engem is érdekeltek ti, mert olyanok lehetettek akik meghallgatjátok a másikat. Mert szerintem csak az olvas aki hasonlóan nem énközpontú, hiszen érdeklődik felém..
Itt az én központ, nem az, ami mindenkinek kell hogy legyen, hiszen anélkül nem vagyunk senkik, de tudunk határt húzni...mikor vagy te, van ő, vagyunk mi, vagytok ti, vannak ők...