2017. január 23., hétfő

Jó volt, van...




Igazság az, hogy kicsit bűntudatom van. Mert nagyon jó hétvégénk volt, Mesiéknek is, ma is nagyon jó nap volt, takarítottam ezerrel, meg szelektáltam Csenge játékát, majd hirtelen felindulásból, elmentünk Zsoltival Csengének egy íróasztalt venni...muszáj volt, tarthatatlan volt már a helyzet a játszóhelyén, állandóan rajzol..de mindenhol papír, ceruza. Ez nem baj, olyan szép negyedéves jellemzést is írtak róla az oviban, kiemelve itt is kézügyességét. Úgyhogy bár még fél év van a suliig..megkapta az íróasztalt. Láttátok volna, milyen boldog volt, van..leírhatatlan..:-)
Tegnap este moziban voltunk Zsoltival. Van itt helyben egy mozi, kicsi, pont nekünk való...nagyon jó filmet néztünk meg, az Utazókat...szuper, könnyű, mégis jó..Nézzétek meg ti is, ha tehetitek.

Persze emellett, sajnos szörnyű tragédia történt szombatra virradóra. Mint hasonló korú gyermek anyukája, mélyen megérintett a busz baleset. Nehéz feldolgozni...

Megpróbálok képet felrakni a boldog Csengéről. (előbb ezt súgta a fülembe: anya én azt érzem boldog vagyok)

6 megjegyzés:

  1. Ugye, hogy nem is kell olyan sok a boldogsághoz? Nagyon aranyos... :)

    VálaszTörlés
  2. Édes baba, a lányoknak is pont ilyen kis íróasztaluk van:) Alá befér a táska rá egy eg ylámpa, pont elég. Boldog Csenge:) csodaszép a haja!

    VálaszTörlés
  3. Az utolsó fotója nagyon jó, benne az egész elmélyült munka, s a szépsége is.

    VálaszTörlés
  4. Látszik,hogy boldog a drága kicsilány!!!!De miért is ne lenne ilyen remek családban?

    VálaszTörlés
  5. Jaj de aranyos! Ezek azok az igazi, őszinte gyermek érzelmek, megnyilvánulások. :-)

    VálaszTörlés
  6. Zalánnak is kellene már egy íróasztal, ősztől iskolás...érzem a nyomást. Csak lenne hová tenni! De majd megoldjuk, ami kell az kell. :)
    Üdv.
    Popianyu

    VálaszTörlés