2018. július 21., szombat

Blog, élet...

Tudod, élvezem a nyarat, csak úgy "anikósan". Néha önfeledt örömmel, néha tele aggódással.
Mostanában így van ez velem. Sokszor borús a hangulatom, néha nem tudom az okát, néha mondva csinált, néha valós, de nehéz kimondanom.
Néha azon jár az agyam, bezárom a blogot, úgy igazán végleg, mert már nem az van, mint nyolc éve mikor elkezdtem, jó is ez így ...hiszen nem lehet ugyanaz ma sem, mint tegnap.
Gyerekek nőnek. Ha csak Csengéről írok, kicsit bűntudatom van, pedig a család központja Ő. De nekem fontos a két kamasz fiam is, akik csak alsógatyában flangálnak itthon, és olyan büdös a lábuk, hogy legszívesebben elégetném a zoknijukat minden este.:-) És Mesi, hol van már ő, ahhoz képest amikor úgy igazán írtam róla. Ő már felnőtt, héten úgy megküzdött a munkahelyén és mire péntek lett már minden teljesen kisimult és pozitívan változott.
Mi is változtunk Zsoltival, még nem az aktív családi életet éljük, akiknél kirepültek a gyerekek, de még aktívak...nagy a nyüzsgés, és ez teljesen más nyüzsgés mikor sok kis gyerek van a háznál. Szinte felnőtt emberek, nagyok, terjedelemben is..:-) És még ott van Csenge, aki már nem kisgyerek. Másodikos lesz. Folyamatosan olvas , most Bóbitát, de mindig valamit. Ez olyan jó..

Közben még pár napig itthon van Zsolti is szabin, voltunk kempingezni, nagyon jó volt, főleg mikor Mesiék is jöttek.
Most itthon csinálunk ezt azt, vannak még ötleteim jövőhétre is. Mondjuk hétfő kilőve, szóbelizünk Mesivel. Nem mondom, hogy tökéletesen tudok mindent, de valamennyit hozzá tudok szólni a témához. Majd Mesivel kicsit átvesszük még.

Szóval nem tudom csak úgy bezárni a blogot, nyolc éve írom. Ma olvastam a fb-on  hogy egy nő, milyen büszke a blogjára stb. Elszégyelltem magam, hiszen én is büszke vagyok a blogomra, meg rátok, hogy bármi van, Ti jöttök és erőt adtok.
Megpróbálok én is így tenni. ♥️
Hiszen bármennyire borús néha a hangulatom, tisztában vagyok azzal, milyen szerencsés vagyok, hiszen mindenem megvan ami kell és értékelem is, meg teszek is róla. De cukormázban nem élek....😉😁♥️




2 megjegyzés:

  1. Anikó blogbezárást mellőzed és csak úgy néha ami történik veled jegyezd le és mi itt vagyunk jövünk hozzád! Aranyos vagy mert ami felvetődik benned kétség és leírod már a bejegyzés végére választ is adsz magadnak és ez így van jól! Vizsgátokhoz egy "kalappal" mindkettőtöknek további szép nyarat kívánok és puszillak!

    VálaszTörlés
  2. Anikó, kapcsolódnék én is Évához, nem kell bezárni semmit :) , elég ha akkor jössz, amikor jó neked, szerintem ezt mindenki megérti és ahogy te is, mi is tudjuk, hogy ez már egy más élethelyzet, mint mondjuk 5 éve és mindenki így fogadja el az egészet és így szeret téged, szerintem :) !De azért még kíváncsiak vagyunk rád, rátok, én mindig örömmel és érdeklődve olvasom bármilyen ritkán is írsz :) !
    Én is sok-sok kalappal kívánok a vizsgátokhoz, használd ki és élvezd ki, ami még megmaradt a szabiból, de utána is nagyon jó nyarat kívánok Nektek :) !

    VálaszTörlés