2018. július 4., szerda

Ezek vannak...:-)

Azt mondta ma egy ismerősöm, ő halálra unná magát négy hétig itthon....Háááát, én nem tudom, de szerintem én nem fogom, soha nem untam magam itthon.
Különben mára a kedvem is jobb.
Mostanában észrevettem magamon, hogy minden hónapban hormon változás hatására, iszonyú gondolataim vannak. Olyan ijesztő tud lenni. Pedig tudom, hogy ez csak hormon miatt van így, de nem jó érzés. Kicsit olyan depis vagyok ilyenkor. Persze minden rendben, nagyjából. Tökéletes nem lehet, de közel van hozzá. Két kamasz fiú sem segít ezen, mert bár jó gyerekek, de amúgy...morognak, nem sokat kommunikálnak....keveset vannak itthon, és büdösek is.:-) De szeretem őket nagyon, Mesiéket is. Velük folyton bűntudatot érzek. Olyan aranyosak együtt, Mesi iszonyúan hasonlít rám, dolgozik, építik a házukat, szövik a jövőjüket olyan jó látni. Mikor távol vannak olyan nagyon hiányoznak, mikor meg itt vannak néha úgy idegesítenek. Mert kupi van, mert zsizsegnek, mert fiatalosan élnek. :-) És őket is nagyon nagyon szeretem. Csenge meg cukorka nagyon, de folyton a nyomomban, és ez néha nagyon nagyon jó..néha..
Zsolti meg elviseli ezt a sok hangulat ingadozásaimat. Pedig nem lehet egyszerű, ezt én is tudom.
És azt is tudom, iszonyú szerencsés vagyok.
De ember vagyok én is, tele hibával...

Ma anyósom is kicsit mérges volt rám, mert nem tudtam neki tiszta szívből megígérni, ha valami bajuk lesz, én lemondok mindenről, csak őket ápolom. Nem ígértem meg, mert nem hiszem, hogy képes lennék rá. Valahogy ő...csak ebben él, nekem más a véleményem erről az idős fiatal szerepről...teljesen más. Én felhívom a Mesit csak úgy is mit csinál épp...és ezt nem érzem tolakodónak. Ettől még nem szóltam bele az életébe. De nekünk mindig más volt a kapcsolatunk anyósommal. Nekem nem pótolja anyukámat anyósom, és soha nem tudok vele őszintén beszélni., soha. De nem baj, én nem vagyok ő, nekem lehet másképp is.

Különben ma is kaptam egy email, amiben megköszönték a munkámat, nagyon jólesett, nem nagyon szokott dicsérni.:-)


1 megjegyzés:

  1. Igy van, én sem untam itthon soha magam - csodálkozom is az ilyen meglátáson! tőlem is sokszor kérdezik csodálkozva, hogy de te mit is tudsz csinálni otthon??? hát könyörgöm, alszom... és igen, a hormonok változása minden hónapban kiakaszt, érzem amikor jön egy ingerült idegállapot, akkor már nem is kell néznem a naptárt, mert tudom, hogy mi következik. Megértelek.

    VálaszTörlés