Szóval éljen, nyit minden, mehetünk vissza dolgozni. Ezt vártuk, nem?
Hát én nem, én a nyugis egy hónap szabimat vártam a nyáron, a nyugodt szabimat.
Ez a nyitás is ugyanolyan sokként ért, mint a becsukás is. Mert oké, én a baromi szerencsések közé tartozom, teljes fizetéssel itthon voltam ebben a két és fél hónapban. Mondjuk azt nem érzem, hogy puszira kaptam ezt, mert be is kellett menni, itthon is a szabinapomon is dolgoztam. Persze nem a bányában...de mégis, órákig fülemen a telefon, e-mailt írni, ilyen táblázatba rakni, olyanba...na, mindegy. És akkor menjünk vissza dolgozni. Oké, 12 nap szabim ment csak el, és a karácsonyi 7 nappal, még marad 13 napom. Ez tart életbe, hogy én megoldom most, hogy visszamenjek, de augusztusba még szeretnék egy hetet itthon lenni.
Amúgy eddig laza voltam, hogy megoldom Csenge itthon maradását. Majd veszünk neki telefont, mert így lesz, és itthon marad 9 órát egyedül. Na jó,kicsivel könnyebb, hogy nem teljesen egyedül, anyósomék itthon vannak. Ha gáz lenne...de azért három hónap, nekik is sok idő, hogy a napi ritmusukat felborítsam. Persze ez is kialakul majd és ahhoz alkalmazkodunk. Fiúk is elkezdenek dolgozni lassan, Zsolti is folyamatosan, bár még nem találta meg a helyét.
Nem jó passzban vagyok most, őszintén tele a hócipőm mindennel. Soroljam? Nem sorolom...
Tudom, hogy ide mindig csak panaszkodni jövök...de hova menjek?
Örülnék, ha ingyen táborral picit megoldanák a nyarat majd, iskolának nem nagyon látom értelmét...
Három napja olyan torokgyulladása van szegény Csengének, remélem ma már jobb lesz neki, csak a szokásos mandula gyulladás..:-(
Amúgy egyik kollégám kedvesen megjegyezte,hogy ő azt hitte, hogy most mi otthon vagyunk, milyen jó nekünk, kipihentük magunkat. Komolyan mondom én sokszor fáradtabb voltam mintha be mentem volna dolgozni.
Valamilyen szinten várom, hogy újra bejárjak teljesen dolgozni és beálljon itthon is a régi rend, de azért tegnap este egy kicsit elkapott a félelem, hogy Csenge egyedül lesz itthon.
Hát én nem, én a nyugis egy hónap szabimat vártam a nyáron, a nyugodt szabimat.
Ez a nyitás is ugyanolyan sokként ért, mint a becsukás is. Mert oké, én a baromi szerencsések közé tartozom, teljes fizetéssel itthon voltam ebben a két és fél hónapban. Mondjuk azt nem érzem, hogy puszira kaptam ezt, mert be is kellett menni, itthon is a szabinapomon is dolgoztam. Persze nem a bányában...de mégis, órákig fülemen a telefon, e-mailt írni, ilyen táblázatba rakni, olyanba...na, mindegy. És akkor menjünk vissza dolgozni. Oké, 12 nap szabim ment csak el, és a karácsonyi 7 nappal, még marad 13 napom. Ez tart életbe, hogy én megoldom most, hogy visszamenjek, de augusztusba még szeretnék egy hetet itthon lenni.
Amúgy eddig laza voltam, hogy megoldom Csenge itthon maradását. Majd veszünk neki telefont, mert így lesz, és itthon marad 9 órát egyedül. Na jó,kicsivel könnyebb, hogy nem teljesen egyedül, anyósomék itthon vannak. Ha gáz lenne...de azért három hónap, nekik is sok idő, hogy a napi ritmusukat felborítsam. Persze ez is kialakul majd és ahhoz alkalmazkodunk. Fiúk is elkezdenek dolgozni lassan, Zsolti is folyamatosan, bár még nem találta meg a helyét.
Nem jó passzban vagyok most, őszintén tele a hócipőm mindennel. Soroljam? Nem sorolom...
Tudom, hogy ide mindig csak panaszkodni jövök...de hova menjek?
Örülnék, ha ingyen táborral picit megoldanák a nyarat majd, iskolának nem nagyon látom értelmét...
Három napja olyan torokgyulladása van szegény Csengének, remélem ma már jobb lesz neki, csak a szokásos mandula gyulladás..:-(
Amúgy egyik kollégám kedvesen megjegyezte,hogy ő azt hitte, hogy most mi otthon vagyunk, milyen jó nekünk, kipihentük magunkat. Komolyan mondom én sokszor fáradtabb voltam mintha be mentem volna dolgozni.
Valamilyen szinten várom, hogy újra bejárjak teljesen dolgozni és beálljon itthon is a régi rend, de azért tegnap este egy kicsit elkapott a félelem, hogy Csenge egyedül lesz itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése