Elárulom..:-)

...a jelet! Ő egy királylány, pörög, forog, imádja a rózsaszínt. Imádja, kifesteni magát, körmét, száját, szemét (nem tőlem örökölte). Sorolta az óvónéni a jeleket, megtorpantunk a cseresznyénél, kicsit hezitált a nyuszinál, maaaaajd varázs ütésre meghallotta, a bűvös szót: SZÍVECSKE!:-))) Ezután már nem lehetett eltántorítani, sem a repülővel,sem a rakétával...:-DDDD Így boldog szívecske jel tulajdonosai vagyunk.:-)
Tök fura volt amúgy belépni, hat év után az oviba. Pont ők azok az óvónénik, akiktől búcsúztunk, én akkor azt hittem nem jövünk ide többet. Nem így lett. Volt bennem egy kis feszültség, ismerem az óvónéniket jól. Talán ezért...Láttam Csengén is, a feszültséget, nem tudom meg fogja e találni a hangot...de majd összecsiszolódnak. :-)
Ma bementünk Csengével a volt sulimba is, a bizimért...háááááááát az is furcsa volt. Erről majd jövőhéten írok bővebben.