Olvasom a blogot, mások blogját, vagy az ő blogját...és akkor elszégyellem magam. Nagyon elszégyellem magam. Én itt hüppögök, meg nyafogok..meg semmi sem jó? Mikor OTT???? Na mindegy, kell az ilyen arculcsapás, hogy kiegyenesedve folytassam, hogy ÉRTÉKELJEM azt amim van, úgy ahogy van! Az aki vagyok, úgy ahogy vagyok! ÉN! Tudom, kell egy kis én idő, most meg volt pár pillanatra....
Kifejthetném bővebben is, nem teszem, ezt nem kell "kivesézni". Tenni kell a dolgát az embernek, közben felemelni a fejét és élvezni ami körülötte van. És ami bennem van...A MÚLT, a JELEN, és a JÖVŐ!!!!!
Kifejthetném bővebben is, nem teszem, ezt nem kell "kivesézni". Tenni kell a dolgát az embernek, közben felemelni a fejét és élvezni ami körülötte van. És ami bennem van...A MÚLT, a JELEN, és a JÖVŐ!!!!!
Nem mindig egyszerre vannak rendben a dolgok... és rendben van a panasz, ahogy az örömködés is a maga idejében.
VálaszTörlésNyilvános az a blog?
Legyen szép napod!
Legyen a te időd:)
:-) Köszönöm!
Törléshttp://marpedigenebbenemhalokbele.blog.hu/
Tudod, mindenkinek a maga keresztje... és lehet, hogy a másiké neked nehezebb lenne.... én is sokszor elszégyellem magam, ha nagy különbségek, nagy fájdalmak, vagy megoldhatatlan problémák jönnek szembe - és az enyém meg hirtelen olyan kicsi lesz. De - mind így vagyunk. Azért jó néha így meglátni dolgokat.....
VálaszTörlésIgen, igazad van!
TörlésBeleolvastam és hát igazad van : meg kell tanulnunk szeretni azt ami a miénk....
VálaszTörlésHuh, elolvastam..... :( Nagyon nem lehet mit hozzáfűzni........:(
VálaszTörlés