2014. augusztus 20., szerda

Mit is írjak?

Mit is írjak..mit is írjak...
Hiszen tele van a lelkem érzelemmel, a testem furcsa fáradtsággal, agyam állandó agyalni valóval.
Amiről írnék legszívesebben, nem tehetem. Amiről még írnék, ahhoz nagyon össze kellene szednem a gondolataimat, ami nem megy, mert ahhoz nyugalom kellene....most nincs.

Írjak arról, hogy mennyire elment a nyár, amit a nyaraláson kívül, nem igazán élveztem. Pedig jó volt, nyugodt. Minden kamasz tekintetében, mintha  a múlt tanév, csak egy rossz álom lenne..ha nem érezném még néha, azt a furcsa gyomor szorítást, azt gondolnám, nem velünk történt volna. De ez a múlt, meg lettem nyugtatva, már ilyen nem lesz. Én meg bízok, meg drukkolok, csak legyen végre boldog...akkor minden könnyebb. Hiszen ezt tudom, TAPASZTALOM!
Utáltam ezt  a tapadós, fullasztó időjárást, a hirtelen jött szabadság keserű ízét, a jövő szorongását!
És valahogy nem tudtam kiélvezni a nyarat, pedig én akartam, én igazán akartam. Terveztem, hogy majd készülünk az ovira, meg majd elkezdi a legkisebb is, majd kicsit szusszanok...majd csinálok ezt azt..nem tudom, semmi kedvem az egészhez. Persze, ha majd ott leszek, és csinálom, majd jó lesz, mert akkor, az lesz. Én tényleg szeretnék minden napot kiélvezni...miért nem megy?????

2 megjegyzés:

  1. Néha úgy és azt kell élvezni, ami éppen megadatott. Mert minden pillanat könnyen és gyorsan elszáll, értelmetlenül, kihasználatlanul, utána pedig már ez után is csak sóvárogva fogunk tekinteni.

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de megértelek! Itt vagyok egymagamban, Nagyfiú még a szüleimnél, Életem Párja dolgozik. De csak mára, 4 nap után ékezett meg az az érzés, "hogy de jó, kicsit kipihent vagyok". Pedig voltunk otthon két hátig, nyaraltunk is a lányokkal és mégis, egyetlen reggel sem ébredtem kipihenten. Nekem ez a nyugalom, ami most van, nagyon hiányzott. Pedig egész nap megyek, befőzök, mosok, vasalok, varrok, kertészkedem. DE, senki nem hajt, semminem kötelező! És ez a lényeg, hogy a magam örömére. Remélem szeptembertől, ha Csenge lemegy oviba, kicsit magadra is jut időd, csak pár nap, amikor tényleg csak TE számítasz magadnak. Nehéz és fura az elején, de ha az ember ráérez az ízére és önmagára, két nap is elég és teljesen feltöltődve tud utána menni az útján. :-)) Kívánom, hogy meg tudd találni a lelki békéd! :-*

    VálaszTörlés