2014. augusztus 6., szerda

Munkáról...

...és rólam! Tipikus esete vagyok annak, aki szeret itthon lenni, mégha néha nem is tűnik úgy. Nem azért mert nem szeretek dolgozni. Volt már olyan munkahelyem amit szerettem, kereskedelemben dolgoztam akkor. AKKOR még volt becsülete a kereskedőnek, mondjuk már akkor is lehetett érezni a külföldi irányítású hatalmat. De szerettem pénztárban lenni, fújtam a kódokat, szerettek a vevők..évek után is, megismertek az utcán. Majd jöttek a gyerekek, mikor a nagyok, nagyobbacskák voltak, visszamentem négyórásban, jó volt az is, csak rohanás. Nyolc előtt berakni az oviba őket, és fél egyre rohanni értük, mert nem aludhattak ott az oviban, GYET-en voltam, vagyok. Ennyi hátránya volt. Sok pénz nem volt, de valami...nem végeztem kereskedői szakmát, csak úgy belecsöppentem 20 éve. Most állíthatom, ha csak nem lehetne egy kisboltba, nem mennék vissza a kereskedelembe.  Multiba semmiképp, nem bírom már azt a fajta ritmust (folyamatos zene, megalázó kihasználás).
Aztán volt, hogy pár évet két családnál takarítottam. Jó volt, ennek egy hátránya, hogy nem fix a jövedelem. De előnye sok van, rugalmas beosztás, magam ura vagyok, ha beteg a gyerek, könnyű lemondani, közeli elhelyezkedés. Na igen, nyugdíjat nem vonnak le, így nem nyugdíjas állás, de mi lesz még 25 év múlva mire én nyugdíjas leszek? Ha csak addig nem 70 év lesz a nyugdíjkorhatár.
Néztem a tanulást is. Hát ott sem nagyon van olyan ami igen, ez az amit tanulnék, és csinálnám....ami tetszene, sajnos nincs meg az előképzettségem. Ez a pedagógiai asszisztens.

Persze ha lehetne, mindig is háziasszony lennék. KOMOLYAN! És igen, néha van olyan érzésem, hogy, "én csak élősködök a társadalmon", mert látom, a tisztességes nő dolgozik, vagy keményen tanul, mellette család, háztartás, gyerekek. Én meg félek az újtól, hogy kimenjek a biztonsági zónámból. Persze jó pár éve itthon vagyok, ez is biztos közrejátszik. És tudom milyen jó is, hazajönni a munkából, olyan jóleső érzés tölti el az embert, ha ezért pénzt is kap, igen ezért megdolgoztam.
Ettől én még nem érzem magam kevesebbnek, mert itthon vagyok. Az a kis pénz amit ezért kapok, nem sok, sőt...de köszönöm, hogy megtehetem ezt.

És ha nem csak rólam van szó, hanem a családról, lehet hogy nem lehet tovább húznom az időt, mert az én fizetésemre is szükség lesz.

Hogy aztán nem tudom azt csinálni amit szeretnék, egy kis pékség, vagy egy kávézó, vagy egy nagy gazdaság, önellátás....vagyunk ezzel így egy páran!

14 megjegyzés:

  1. :-) Tudod hányszor gondolkodom ugyanerről? Nincs keresetem, "saját pénzem", itthon vagyok. "Csak" itthon vagyok, ahogy olyan sokszor hallom... És bár az eszemmel tudom, figyelmeztetnem kell magam arra, micsoda kincs az, hogy szinte semmit nem kell boltban vennünk, mert rengeteg dolgot megtermelek, megtermelünk, készítek itthon.
    Persze én is gondolkodom, keresgélek, de innen esélytelen munkahelyet találni.
    Ha szeretnél, tanulj! Ne félj, csak az első lépés nehéz! És vannak mögötted, akik támogatnak... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szeretnék tanulni, ha tanulni is fogok, akkor azért mert muszáj.
      És nem a tudástól félek!!!!!
      Mostmár olyan jól beindult minden nálatok! Csinálnám azt...de itt????

      Törlés
  2. Anikó,kívánom, hogy találj olyan munkát, amit fogsz tudni szeretni. Bárhova mész, biztosan nehéz lesz az elején, hiszen,- ahogy írtad, ki kell lépned a konfortzónádból. Én bízom benne, hogy megtalálod a helyed ♥

    VálaszTörlés
  3. Legyen minden úgy ahogy szeretnéd!

    VálaszTörlés
  4. Ne félj a tanulástól, ha szeretnél, lehetsz pedagógiai asszisztens. Én az idén kezdem az esti gimit, nekem is kell.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha lenne kedvem hozzá...belevágnék. Nem lehet csak azt csinálnom mint eddig???Költői kérdés...

      Törlés
  5. Az jutott eszembe, hogy valamit azzal kellene, vagy lehetne kezdeni, hogy jókat tudsz sütni-főzni.... illetve nálunk van egy néni, aki mióta nyugdíjban van, házi "napközit" működtet, azaz a saját otthonába fogad gyerekeket, piciket is, akiknek a szülők dolgoznak, mondjuk már sokan reggel ötkor, a nénihez akkor már viszik a gyerekeket, ő később elviszi-hozza őket a bölcsibe-oviba-suliba.... és estig vigyáz rájuk.

    VálaszTörlés
  6. Én tanultam a kereskedelmet,és nagyon szerettem.Aztán másfelé hívtak,és jó váltás volt,mert akkor már kezdtek beszivárogni a multik.A gyes alatt megszűnt a munkahelyem és egyet bizosan tudtam.soha nem megyek multiba dolgozni.Még vásárolni sem szívesen....úgyhogy nagyon megértelek.
    Már a kezdetektől sokat dolgoztam azon,hogy új piacokon-Ausztria felé-segítsek a féjemnek lehetőségeket keresni,s ezzel párhuzamosan a szegedi házunkat vendégházként beindítani.De mostanság nagyon nehéz kicsiként talpon maradni,úgyhogy küzdünk...de legalább örömmel teszem a dolgom.És az is fontos,hogy kiállításokat leszervezni,válaszleveleket írni akkor is tudok,ha a kislány alszik,oviban van.
    Szeretem a háztartást,az itthonlétet,de az első évben annyira begubóztam,hogy én is meglepődtem magamon.Úgyhogy nekem nem való a tartós itthonlét.

    Ne bándd,egy kis kávézó,vagy pékség annyi energiát kíván,amire négy gyerek mellett nem biztos,hogy jutna időd,vagy a család rovására menne.

    Krikszi ötlete szerintem is neked való feladat lehetne.Bécsben ez nagyon jól működő dolog,államilag támogatják,ellenőrzik a pótanyaságot.Én biztosan szívesen vinném hozzád a kicsi lányt,ha szükség lenne rá.

    Nagyon szorítok,hogy találj olyan munkát,amiben örömöd is leled.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ."Én biztosan szívesen vinném hozzád a kicsi lányt,ha szükség lenne rá"
      Ezen a mondatodon, könnybe lábadt a szemem.((()))
      Jólesett, hogy ezt írtad.. Igen, most én is e felé nyitok..tegnap feladtam egy hirdetés is.

      Törlés
  7. Kár,hogy messze laksz,mert tényleg így gondolom,s bár még valamennyire segít Anyu és ott vannak a húgomék is,de akad néha egy-egy kritikus nap.
    Remélem felétek is lesz olyan család,ahol elkél egy lelkiismeretes,segítő "tyúkanyó",és jelenkeznek a hirdetésre.

    Úgy restellem magam,a minap jutott el picinyke fejembe,hogy névnapod volt.Úgyhogy megkésve de szívből kívánok boldog névnapot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne restelld magad!:-) KÖSZÖNÖM!

      Remélem valami lesz, valamikor biztos.

      Törlés