2015. január 16., péntek

még...

Nem örömködős poszt lesz. Aki már unja, csukja be az oldalt.

Hiányzik Anyukám, hiányzik a másfél éve itt hagyott lélekben gyermekem, hiányzik a gyermekkori barátnőm NAGYON!
Barátnőm, akivel órákig beszéltünk a "mindenről". Aki már a rezdülésemből tudta mi bajom van. Órák múlva, fájt a szám annyit beszélgettünk.
Hiányzik az a Mesi aki általános iskolában volt, szerény, mosolygós, lehetett rá számítani, a legfontosabb, hogy nyugodt és mindig hinni lehetett neki.
Nem szeretem azt ahova tart..még ha állandóan azzal nyugtatom magam, ez bizony az ő élete, neki kell megbirkóznia vele. Én csak tanácsot adhatnék...ha egyáltalán akarná, nem akarja. Mindegy is....pár év és úgyis eldől minden, merre halad majd.
És még csak most jön a java, vajon a fiúk is így lesznek? Hiszen holnap központit ír Dávid, kezdődik a felvételi, vajon őt is elvesztem majd a gimibe. Tudom, hogy el kell szakadniuk, meg ez egy folyamat....blablabla. de nem hiszem, hogy kibírom ezt lelkileg még egyszer.
Hiányzik anyukám...a keze, az ölelése..a szavai..

És azért, hogy egy kicsit jó is legyen. 4,4 lett a félévi átlagom. Egyedül angol hármas, matek négyes, biológia négyes, fizika négyes. Töri, föci, nyelvtan, irodalom, kémia ötös.:-)

Mai biggyesztés: borsóleves, túrós, kakaós lekváros palacsinta.
És most bekapcsolok, jó hangosra zenét, és takarítok. Délre, szerintem kitombolóm a nyűgömet..:-))))


10 megjegyzés:

  1. Gratulálok,nagy teljesítmény egy ilyen szép bizonyítvány!

    Édesanyád ott van veled.Benned,a mozdulataidban,a gondolataidban,a szívedben.Nekem is hiányzik néha a mama-hozzá erősebb lelki kötelék kötött,mint az anyukámhoz,akit ugyanúgy szeretek,csak vele valahogy kevésbé bensőséges a kapcsolatom-de tudom,hogy itt van mellettem,segít...és hát bizony néha beszélek is hozzá.
    Mesit pedig visszakapod egyszer.Mindenkitől ezt hallom.hogy elvesztette,aztán pár év múlva visszakapta a kamaszkoron átesett gyerekét.
    A kislányomnál látom,mikor rájön a hiszti,hogy olyan mintha itt sem lenne.Kikapcsol,és valami egészen más síkban van.Kérdezte egyszer,hogy akkor is szeretem ha hisztizik.Mondtam,hogy igen,erre ő azt mondta,hogy :és odabújhatok hozzád ha hisztizek?Azóta ha rájön a "másállapot",megölelem és lassan lecsillapodik.
    Szerintem a kamaszkor is ilyen másállapot lehet,legalábbis ebben ringatom magam,mert nekem még előttem vannak ezek a dolgok.

    Szintén borsóleves,palacsinta,csak nálunk gombás.És szintén nekiesek én is takarításnak:)
    Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a bizonyítványodhoz, ez igen!

    VálaszTörlés
  3. Öööööö, leesett az állam! Nagyon tuti vagy, nagyon szép eredmény!

    A többit pedig megértem! Sírj csak nyugodtan a vállamon, vagy csak pihentesd a fejed rajta.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szuper vagy Anikó, gratulálok az eredményeidhez!!!! Mindent megértek és átérzem azokról, amikről írtál, Anyukádról - nekem is hiányzik az enyém - a féltésről, ahogy a fiúkról írsz és Mesi..., aki szerintem biztosan megtér pár éven belül és visszatér hozzád. Az egyik legjobb barátnőmtől tudom, hogy mennyire kifordult magából az ő kislánya, amikor a kamaszkorát élte, még kisebb rendőrségi ügye is lett, nem komoly, de mégis és nem találták a hangot nagyon sokáig, évekig. Most pedig ez a lány egy ragyogó, okos nő, tele tervekkel, amiket meg is valósít, az anyukáját pedig imádja... Hát ilyesmi lebeg az én szemeim előtt is, ha a kamaszkorra gondolok, hogy minden jó, ha a vége jó...Puszillak :) ...

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok, nagyon büszke vagyok Rád! Visszatalál, mert van hová. Mert ugyanúgy várod, ugyanaz várja. Szeretet, biztonság. Érzi, tudja, hiszen okos lány.
    Most ünnepelj egy nagyot, vagy inkább ünnepeljünk együtt... :-)

    VálaszTörlés
  6. Büszke vagyok rád Anikó és remélem, te is magadra! Egyébbként pedig még mint tanuló is jó példát mutatsz a gyerekeidnek, nem "csak" mint ember és anya. Büszke lehetsz magadra, nagyon ♥♥♥

    VálaszTörlés
  7. Anikó , minden elismerésem a tied.... ne add fel....ölellek kriszta

    VálaszTörlés