2015. január 15., csütörtök

Remélem inkább így...

Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, de engem ez nem mindig vigasztal. Persze, ha velem nem történne ez, akkor azt tanácsolnám bárkinek, hogy ne így nézze, sokakkal megtörténik, csak nem beszélnek róla. Szégyellik. Mert az embert megbélyegzik. Sokan olvasnak engem is. Aminek nagyon nagyon örülök, de tudom, van aki úgy gondol rám, na, az a kamasszal szenvedő, mindig mártír anya, úgy hívják, Anikó. Igaza van. Nem az a mese család, mézeskalács házikóban lakó, csak a tuti jót leíró ember vagyok, Én is követek el hibát ,nagyon sokat. Türelmetlen vagyok, hirtelen haragú, sokáig megbántott, nehezen engedő, jövőért aggódó, keveset mosolygó, néha határozatlan, most már álmaim feladó, középkorú nő lettem. Persze írhatnám csak a jót, hogy pl. milyen gyönyörű hóvirágot láttam reggel, mikor jöttem haza az oviból. És amúgy minden rendben, általában nyugodtan hajtom álomra a fejem, mert aznap is megcsináltam azt, amit úgy gondoltam aznap meg kell csinálnom. Alapvetően nyugodtabb vagyok, mint pár éve, mikor mindig kiabálva működtem, jelzem a kisebb gyerekes anyukáknak, higgyék el, mindenki így van akkor, majd mikor nagyobbak lesznek a gyerekek, inkább magunkba kiabálunk néha.
Tehát nem minden tökéletes. Van nagyon sok jó...én még mindig azt gondolom, több a jó, de van rossz is. Konkrétan nagyon fáj ha valaki dicsekszik jogosan a gyermekével, örülök is neki, azt hittem majd én is fogok. Mert körülöttem a hasonló korúak, nyelvizsgáznak, stb...nálunk meg. Hát én nem tudok mivel dicsekedni, ami meg van, azt nagyjából leírtam.
Persze, vannak négyen és van akiben nagyon bízok, de azt is tudom, még csak most jön a java....

Azért szeretném, ha nem arról jegyeznétek meg ami most van, jegyezzetek meg biggyesztésről, a kis naiváról aki azt hitte egyszer az Őrségben fog paradicsomot kötözni, és tyúkot etetni. És még arról, hogy mennyire szeret veletek beszélgetni, még ha csak itt, betűk formájában is!

14 megjegyzés:

  1. Anikó, én sosem úgy gondolok Rád, ahogy írtad, hanem úgy, hogy: "Anikó, aki négy gyerekes gondoskodó, csupaszív anyuka. Imád sütni-főzni, nagyon jól is tud. Csodálatos harmóniában él hosszú évek óta a férjével. Szeret kirándulni, kempingezni. Jelenleg iskolába jár, ahol nagyon jól teljesít. Mindig, mindenkihez van egy kedves, jó szava. Mindennapi gondokkal küzd, mint mindannyian, erről beszél is, mert így jó neki. Ja, és cseppet sem középkorú."
    És én csak a betűk által ismerlek, többet is tudnék, ha egyszer személyesen is, remélem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adrienn, most nem tudok mást írni, mert potyognak a könnyeim. KÖSZÖNÖM!((()))

      Törlés
    2. Ez az! Így ahogy Adrienn leírta. Nincs is mit hozzáírni. :)

      Törlés
    3. Józsi, KÖSZÖNÖM!!!:-)

      Törlés
  2. Anikó, ne izgasd magad, mindenhol vannak problémák. Ne vedd a szívedre, jönnek jobb napok is és megint rosszabbak....másoknál is. :) Unatkoznánk, ha nem lenne igy :) puszi

    VálaszTörlés
  3. Egyébként nem értek veled egyet. Biztosan tudnál te is dicsekedni a gyerekeiddel, tuti van olyan is. Úgy hogy ha van, akkor azt is írd le.

    Ui: miattad lesz nálunk is chilis bab :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálom nem a szívemre venni...de most nem megy.
      És fogok dicsekedni.

      Törlés
  4. Anikó, már tegnap is akartam írni Neked - csak mostanában mindig van valami :) - akkor olvastam mi történt nálatok... Ez kegyetlenül nehéz lehetett és még az is marad sokáig biztosan, de amit az első sokk után is írtál, hogy nem hagyod lenyomni magad, annak nagyon örültem és annak még jobban örülök, hogy azt látom ez sikerült is! Ettől függetlenül én inkább jól megölelgetnélek, mert most a szavakkal nem sokra jutnánk. Amit pedig most írtál, hát én sem így gondolok Rád az biztos! Hanem, úgy, hogy te egy energikus, ügyes, nagyon szerető anyuka vagy, aki mindent megtesz a gyerekeiért és a családjáért, ráadásul még tanul is mellette, és még a nehézségeit sem titkolja, ami tiszteletre méltó, mert ilyeneket nem olvasok máshol, bár biztos vagyok benne, hogy ahogy az életben is hallok hasonlókat, itt a blogvilágban is lehetne erről írni, csak mások ezt nem teszik meg... Ha legalább valami hasonló helyzetbe jut itt bárki később, már erőt meríthet belőled :) .

    Egyébként pedig egyáltalán nem biztos, hogy az az őrségi házacska nem lesz meg, csak lehet, hogy picit később... Ölelek szeretettel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivi, én is nagyon szeretném, ha egyszer személyesen is..(())

      Törlés
  5. És Adriennhez kapcsolódva én is remélem, hogy egyszer találkozunk is :) , puszillak :)

    VálaszTörlés
  6. Anikó nem hiszek a szuperül működő családokban, ahol mindig mindenki friss, fitt, fess, mosolygós, baromi okos és senki sem kiabál, csak halk simogató hangon kér és kap. Ez nem életszerű! Lehet,hogy a gyerek, baromi okos és mindig kitűnő és és és, de szemtelen és trágár és lusta és leszarja, hogy mit várnak el tőle a szülei otthon, mert neki csakis a tanulás a dolga.... Azt gondolom, hogy nálad is amíg a legnagyobb nem lett ennyire kamasz segített és most is csak segít, ha nagyon nógatod, hogy a fiúk is segítenek mert ők még épp jó fejek, kivétel amikor nem:) A kicsi meg cuki és nagyszájú és nyilván parancsolgat is, mert hát ő meg abban a korban van. Szóval lehet,hogy épp az iskolában nem teljesítenek most olyan jól a gyerekek, bár én ezt a fajta iskolát magamnak sem kívánnám. de jó fejek, jó emberek és valljuk be, az életben majd nem a jegyeik alapján ítélik meg őket, bár a "valakivé válás" egy kicsit függ attól is. A "valaki" viszont, akinek szeretnénk látni majd őket, az számomra egy boldog ember, aki megtalálja a helyét a világban és mindegy , hogy cipész, fodrász vagy újságíró, a lényeg a boldogságon van. Én legalábbis ezt kívánom a saját gyerekeimnek és szerintem te is.

    VálaszTörlés
  7. Minden előttem szólóval teljesen egyet értek.
    Veled viszont nem teljesen.Mártír??Miért te úgy érzed?Én még sosem gondoltam így rád.Te vagy az az anyuka,aki négy gyerek mellett még tanul is...meg aki minden nap ellát egy ekkora családot.

    És igen,van aki jobban kimondja van aki kevésbé,de ez alkati kérdés is.Én pl.nem veszek annyi mindent magamra(már),és igyekszem annak örülni,ami jóleső érzéssel tölt el.Tegnap a húgommal összezördültünk,Anyu is sokszor felettébb idegesítő,a kisasszony pedig hisztizik olykor,de ezek valahogy nálam nem hansúlyosak,ilyenek vagyunk és kész.A saját érdekemben túllépek a rossz dolgokon,vagy kibeszélem a barátnőmmel.Bennem jobban megmaradt tegnapról,hogy milyen ügyesen táncol a lánykám,s,hogy kitakarítottam az egész pincét. És igen,az első hóvirágnak is nagyon örülök.S tudom,hogy te is:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mártírt úgy gondoltam, hogy ilyen helyzetben, én is hibás vagyok, de lehet úgy jön le, én csak az áldozat vagyok ebben az egészben és csak sajnáltatom magam...
      Csomó mindent már én sem veszek magamra. De mikor a saját gyerekem mondja azt rám, hogy halnék már meg, eltelik öt nap és nem kér érte bocsánatot..ez már más, nincs barátnőm, akivel kibeszélhetném.

      Törlés