2015. május 28., csütörtök

Hogy is mondjam..:-)

Először is, köszönöm az előző bejegyzéshez írt hozzászólásokat! Persze igazatok van, mindenben...változtatni kell, és először nem nagyon, csak kicsit. Pedig ilyenkor azt érzi az ember, holnaptól mást akarok, pedig így nem megy. Csak apránként...türelem kell majd hozzá!

A másik..tegnap történt! Olvasgatóm a facebookon, hogy Nővérem megosztotta a blogomat ott. Tudom, csupa szeretetből, ismerem őt, tudom miért. Én meg mikor először megláttam megijedtem. Nekem van 91 ismerősöm, ott is van pl osztály társam akivel kb 25 éve nem beszéltem. Neki van olyan 900 ismerőse. Nem is ez a lényeg, hanem mikor megláttam, bár csak heten lájkolták, de közöttük volt olyan is, aki régen nagyon jó barátunk volt. Elgondolkodtam, van e olyan ami miatt szégyellnem kellene magam...mint írtam ezek az első gondolataim voltak, Majd jól kinevettem saját magamat, mert hiszen ez egy nyilvános blog, mindenki olvashat, akár a közvetlen szomszédom is. Mégis, olyan furcsa helyzet ez. Nővéremen kívül, meg persze a családomon kívül, nincs olyan akivel napi szinten beszélnék a blogról, sőt többen vannak, akik nem tudják, hogy blogot írok, mint akik tudják, Persze Ti kedves olvasóim, mások vagytok a szememben, a lelkemben, ha találkoznánk, természetes lenne, hogy idéznénk a blogból...de így. Egyszer volt olyan eset, hogy Drága Márti megszólított a piacon, hogy ő bizony ismer a blogból, és az aki mindig ír hozzám pár sort, én meg mindig megcsodálom a munkáját. Már akkor olyan furcsa bizsergés fogott el. Engem ismernek a blogból??? Engem??? Mert hát írok, írtok, de nem láttok most sem. Tényleg mi lenne, ha látnátok engem, én meg látnálak benneteket...lehet nem írnék ennyit. Pedig ha nézem a statisztikát, olyan 500 megnyitás van egy nap, tudom, ötszázan nem olvastok, szerintem olyan 100, de 100-an????????Amúgy nagyon izgalmas lenne, ha valaki írná innen a közelből, hogy ő bizony személyesen is ismer.:-)))
Nem lett több rendszeres olvasóm, nem nyitották meg többen az oldalt. (statisztikailag, a rossz bejegyzésnél szoktak, ja és emlékeztek a homoszexuális bejegyzésekre;-), na akkor ugrott a nézőszám, de a katasztrófatúristák, azóta elmentek már...:-)

Amúgy meg köszi a náthát, a migrént, ami napok óta van..:-( megyek Csokonait elemezni, és a fizika rejtelmeibe, (föcit kedden elszúrtam:( ...) míg kel a kenyér, és fő az ebéd, ami tarhonyás húsi lesz...
Csók! :-)))))

10 megjegyzés:

  1. Hú ez a facebookos dolog engem is kicsit kétségbe ejtett volna, de azt gondolom, hogy valóban nincs semmi szégyellnivaló sem az írásaidban, sem az életetekben, szóval ezen ne is gondolkodj többet. Hogy ismerünk-e nem tudom, az viszont tény, hogy részei vagyunk valamennyire egymás életének.Aa hangodra, hangotokra nagyon kíváncsi lennék:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én utálom magamat hallani...:-) Sokkal magasabb a hangszínem, mint amilyennek én hallom!:-)
      Ezért örülök, hogy nem videóblog..:-DDD
      Ha most minden adott lenne (távolság, idő, miegymás..) vajon hányan jönnénk össze egy blogtalira???:-)))

      Törlés
    2. A hangom ha visszahallgatom nekem is magas és affektáló:) Brrr....
      Blogtali? Nem tudom, nem annyira baj, hogy messze vagyunk:) Nehéz lenne összehozni az tuti.

      Törlés
  2. én már találkoztam veled :-)

    VálaszTörlés
  3. Egyszer rakták ki a fészbukra a blogom, de megijedtem :)

    VálaszTörlés
  4. Anikó, kedves látod, már akkor népszerű voltál, számomra legalábbis.
    Érdekes amikor a netes kapcsolatok személyessé válnak, kiteljesednek. Barátsággá alakulnak.

    VálaszTörlés
  5. Az én blogomat is megosztotta egyszer egy barátnőm : merő jóindulatból és szeretetből, merthogy jó dolgokról irok... majdnem szivstoppot kaptam - bár amúgy is nyilváno és olvashat bárki... de azért nem szeretném magamat oda kirakni (ő is levette, mert megkértem rá) Tehát : megértelek! A blogtali nagyon jó lenne, én benne lennék - kár, hogy annyira messze vagyunk - de tapasztalat, hogy miután valakit megismersz az irásai alapján, utána csak jó dolog sülhet ki belőle - pl egyik barátnőmet igy ismertem meg (egy városban lakunk, eggyütt szültünk, úgyanaz a hobbink és egyidősek is vagyunk :-)

    VálaszTörlés
  6. Hujj, nekem is szívmegállásom lenne, az bizti. Bevallom, most el is gondolkodtam, hogy tényleg nem hülyeség meghívóssá tenni a blogot - de ugye annak megvan a hátránya. Viszont vidéken élek, viszonylag sokan ismernek, és eléggé magánblogom van, szóval... (
    Anikó, arra a "katasztfórfaturizmusos" izére (eh, de jól megfogalmaztad:) ) nagyon emlékszem, irtó negatív volt az egész, brrrr... mármint, én is kiakadtam azokon a hozzászólásokon és maceráláson.

    VálaszTörlés