2016. április 25., hétfő

Érdekes dolgok ezek...

Napokban beszélgettem valakivel, hogy mennyire sajnálom a mai fiatal anyukákat. Én azért tudom milyen volt 18 éve anyukának lenni, és mostanában is. Régen, kimentünk a baba kocsival sétálni, mindig benéztek a baba kocsiba, mosolyogtak, kérdeztek ezt azt, mikor totyogott a gyermek, mosolyogtak, és nem csak a nosztalgiázó nagymama, hanem a fiatal emberek is, büszkén mentünk akárhova a gyerekkel, gyerekekkel...Mostanában nézem a gyerekes szülőket, gyerekeket, szinte úgy mennek, mintha láthatatlanok akarnának lenni. (vannak kivételek, persze) ha rámosolyogsz a gyerekre, néz a szülő, mit akarsz a  gyerektől, pedig csak helyes amit csinál..
Sajnálom a gyereket is, nem mosolyog rájuk senki? Hogy szocializálódnak?
Ti nem veszitek ezt észre?
Remélem ez nem így van mindig..remélem újra szeretni fogjuk a gyerekeket.

Tök jó, hogy ma nem kell tanulnom, ma lehetne takarítani..lehetne...csinálom is.:-)

13 megjegyzés:

  1. Én nem tapasztalom ezt, valószínűleg környezetre válogatja:) itt nálunk, felénk, szeretik a gyerekeket:) Legalábbis én így érzem :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt már én is sokszor tapasztaltam ! Ami engem sokszor bosszant akár a kisgyerek kezét fogja a mama vagy éppen fél kézzel tolja a babakocsit a másikkal pedig mobilon folyamatosan beszél.Nekem még régebben voltak kicsik a gyerekeim mint neked Anikó így elmondhatom hogy akkor régen pedig még kedvesebbek voltak az emberek egymáshoz! (Gondterhelt feszült ideges bizalmatlan világban élünk sajnos!)

    VálaszTörlés
  3. Pedig semmivel sincs nehezebb élet mint régen.. De a mobilozas nekem is feltűnt..:-(

    VálaszTörlés
  4. :) Lassan sok mindent nem mernek az emberek, például rámosolyogni más gyerekére...emancipált közösségek
    Felénk azért Istennek hála még beszélgetnek az emberek, az utcán , a falusi utcákon aztán főleg.
    A bevásárlóhelyeken aztán sok mindent lát az ember: nyafogó, követelőző, szaladgáló....és sok-sok kedves , aranyos kisgyereket...s ki-ki természeténél fogva reagál minderre. Még a saját anyja is :)
    Én mindenesetre mosolygok, ha gyereket látok. (kivétel, ha az enyém és éppen nem viselkedik :)) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi, pont így az utolsó mondat nagyon találó volt:)

      Törlés
  5. Ez nem csak a kisgyermekesekkel kapcsolatban van így, az emberek általában úgy viselkednek, mintha más nem lenne körülöttük egyáltalán. Legalábbis errefelé. (Gondolom, esetleg kisebb falvakban ez másképp van.)Én gyakran érzem ezt, olykor jó, amikor a minta megszakad, de nem fordul elő sűrűn....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagyon gáz, hogy képesek headsettel a fejükön ordítva telefonálni az emberek - még mindig hajlamos vagyok azt hinni, hogy az utcán járkál és magába beszél az illető mire leesik, hogy telefonál...:D

      Törlés
    2. De jó,akkor nem csak én vagyok ilyen őskövület! ;-) Zé

      Törlés
  6. Ezt nem vettem észre. Azt igen, ha a kisebbik hangosabb az átlagnál, akkor jól megnéznek.

    VálaszTörlés
  7. Régen gyermekáldás-nak hívták azt,amiért most sokunkat hülyének néznek...ha több gyermeked van rögtön adódik a kérdés:roma vagy avagy vallásos ?!De,hogy a világ szemében nem vagy százas,az biztos!Manapság több számítógép van egy családban,mint gyerek...Egyébként van egy aranyos történetem!12 éve,egy meleg augusztusi napom ellenõrzésre vittem a kórházba két hetes kisfiamat.Az utcànkban a nénik szerint nem volt eléggé felöltöztetve,màs jàrókelők szerint túl volt öltöztetve...ő , az én 4. gyermekem pedig békésen aludt a hordozóban.Làthatóan elégedett volt az öltözetével,de ez senkit sem érdekelt kettőnkön kívül! Zé

    VálaszTörlés
  8. Mondjuk ennek is meg van az oka szerintem. Mert oké, hogy érdeklődnek az emberek a gyerkőc után, de sokan annyira tolakodóan teszik ezt, hogy inkább már menekül az anyuka is.
    Egyébként a telefonos dolog engem is zavar, pedig aztán én is nyomom rendesen. Viszont a múltkor én hergeltem fel magam, amikor a védőnőnél anyuka fogja a két hetes gyereket, majd kibicsaklott a nyaka szerencsétlennek meg közben visított is, de az anyuka inkább a telefonját nyomkodta ahelyett, hogy a gyerekkel foglalkozna. Tegyük azt is hozzá, hogy az anyuka sem volt több 17-18-nál...

    VálaszTörlés
  9. A mobilos sétáltatás nekem is feltűnt már. Próbálom visszaidézni a saját sétáinkat (pedig nem is olyan régen volt, 4 és 7 évesek a gyerekek), de nem emlékszem, hogy ennyit telefonáltam volna. Mindig arra gondolok, hogy milyen unalmas lehet az anyukáknak vég nélkül róni a köröket, biztos ilyenkor tudnak társadalmi életet élni.
    És a másik oldalát is megtapasztaltam. Büszkén tolom a gyerekem, vagy sétálok vele (kortól függően), és közben kicsit megbántva úgy érzem, ahogy elrohannak mellettünk az emberek, hogy a "hát senki nem látja, milyen aranyos az én gyerekem?!". :D Egyébként én is mostanában lettem érzelgősebb, ha látok kicsi gyerekeket az utcán, mindig ellágyulok.

    VálaszTörlés