2016. április 19., kedd

Kezdjük el, együtt...

Az ember, azért ember, mert gondolkodik, érez, és csinál..Ugye? Ezzel semmi újat nem írtam. :-)
És ha gondolkodunk, azt ugye magunkban szoktunk, legalábbis ez az első lépés, majd, kimondjuk, vagy cselekszünk, vagy tovább gondoljuk.
Én nem vagyok az, aki mindent ötvenhétszer megrág. Sosem voltam, bevallom idegesít is az olyan ember aki ilyen (aki nagyon ilyen, persze), a korommal együtt ez is változik.Mert bizony, néha irigykedem arra aki jól kiveséz minden gondolatát, hogy van annyi ideje, magára, hogy ezt megtegye.
Nagycsaládban ezt amúgy sem lehet, van mikor csak sodródsz az árral, nemhogy gondolkodni, levegőt venni sincs idő.
Viszont, mostanában, borúsabb napjaimban, amikor hangot is adtam ennek, Kovtama, megosztott velem, idézetet, olvasgatva, emésztgetve, eszembe jutott az én bajom. Nem szeretem, feltétel nélkül, magamat. Mert az ember a gyerekét szereti mindig, bármit csinál, bármilyen...akkor is! Férjemet is szeretem, pedig vannak olyan dolgai, ami idegesítő néha. Nekem is van..
De az ember, saját magával miért elégedetlen mindig? Miért nem lehet, magunkat is feltétel nélkül szeretni? Miért, mindig azt látjuk magunkon, magunkban ami rossz?  Persze nem állandóan, de mikor rossz kedvünk van, hajlamosak vagyunk felnagyítani.

Csak egy picit Te kedves olvasó ott a gép túl oldalán, egy pillanatra gondold el, csendben, magadban, hogy szereted magad, nem úgy mint a gyermekedet, társadat, barátodat, hanem úgy, ahogy csak magadat szeretheted....mit érzel???? Én a lelkemben, a szívem tájékán, egy kis bizsergést, melegséget, mindenféleképpen, JÓT!  Mert hát, ez olyan mint a szerelem. De aki mint én...21 éve  megtalálta a párját, szeretet van, de az a bizsergető szerelem, már ugye nincs. Ez így természetes! És meg kell tanulni szeretni magunkat, nem csak duma ez...ez így van. Ettől nem leszek húsz kilóval soványabb, nem lesz hosszú szőke hajam, 20 cm-rel sem leszek nagyobb, sorolhatnám...mégis szebb lesz a világ!
Hát akkor kezdjük el...

7 megjegyzés:

  1. Kezdjük, mert időnként én is elfelejtem ám! Pedig egy ideje már így teszek, még is vannak pillanatok, amikor nem stimmel semmi. Pedig, ha mi nem szeretjük saját magunkat, hogy várhatjuk el másoktól, hogy szeressenek? <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jól leírtad megint...ha mi nem szeretjük magunkat, mások hogy szeressenek..<3

      Törlés
  2. Valamennyire nyilván megy, de feltétel nélkül, de rajta vagyok, még ha önzésnek is érzem futások/gyaloglások akár egyedül is /, de a testem tényleg nem eléggé... ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, én sem azt írom, ne tegyünk azért, hogy jobb legyen, a testünk, vagy a lelkünk...De ha elvonatkoztatunk ettől, szeretjük e tényleg eléggé magunkat???

      Törlés
    2. én biztos nem és őszintén tartok tőle,hogy egyszer "büntit" is kapok érte, de igyekszem...

      Törlés
  3. Igen. Attól szebb lesz a világ. :)

    VálaszTörlés