2016. december 6., kedd

Mosolyogjunk....

Érdekes dolgokat tapasztaltam meg az elmúlt napokban...
Írhatnám, lenne mit, a mindennapokról mostanában.
De úgy döntöttem, hogy a legerősebb, számomra elgondolkodtató, történést írom meg most.

Tegnap gyerek orvosnál voltunk Csengével. Átépítés van a rendelőben (de miért éppen a legtaknyosabb időben???) Szabin volt a dokinénik, de mivel Csenge mandulája tüszős volt, így kidekkoltuk a helyettest és a két és fél órát. Közben néztem az aggódó szülőket, jaj mennyien vannak, jaj megint bejött elém egy időpontos, jaj, jaj, jaj. Pedig annyi cuki kis manó volt ott. Konkrétan volt ott egy fiatal anyuka és három édes kisgyerek. Mintha magamat láttam volna kb 15 évvel ezelőtt. Gyerekek kora 1, 2 és olyan 4 éves,pont a kislány volt a nagy, és két kisfiú a picik...és ahogy civakodtak a süti darabon, de nem durván, csak olyan egészségesen. Viszont a matricás szemetet úgy szedték..hogy öröm volt nézni. De körbe néztem, én mosolyogtam csak rajtuk, de nem a szánalmas mosoly, hanem olyan őszinte..néztem az arcokat, fásultan ültek ott, ANYUKÁK, APUKÁK. Vagy szánalom tükröződött a szemükbe. Jaj szegény anyuka, ennyi gyerekkel. Igen, biztos fáradt az anyuka, és biztos vannak olyan pillanatok mikor cserélne az éppen ott tablettező kisgyerek anyukájával, aki éppen csettel valakivel unalom űzés képen. De mégis, olyan nyugalom volt abban a három gyermekes  anyukában, ahogy tekerte a sálat a gyerekei nyaka köré, és olyan ismerős volt a mozdulat. Pedig nem most volt...
Azon gondolkoztam, én is ennyi szánalmas pillantást kaptam...mondjuk kaptam, azt tudom..családon belül is. És igazán nem volt ott nagyszülők hada..de mindegy is ez már.
Vasárnap a boltba is azt láttam kevés ember az aki rámosolyog a kisgyerekre...öregszem. Én már megint észreveszem a kisgyerekeket.:-)
Tudjátok van egy nő életében szakaszok. Mikor vágyakozva néz be minden baba kocsiba és képzeletben megjelenik egy baba (megsúgom nem olyan lesz majd:-) Mikor már van gyereked...na akkor az együttérző anya pillantás, és mikor már nagyobbak a gyerekeid, és jaj de édes más gyereke. :-)
Mert azért a gyerekek aranyosak, őszinték, egyediek, általában mosolygósak,...Csenge is még ilyen..ó, de jó lenne, ha sokáig ilyen maradna.

Néha megráznám az embereket! Hé, mosolyogjatok a gyerekekre, minden gyerekre!!! Hiszen minden gyerek maga a csoda...valakinek a csodája.:-)
Ne nézzünk csak úgy át rajtuk...

11 megjegyzés:

  1. Ők jelentik a jövőt!Az optimista ember szereti,félti,építi a jövőt.A pesszimista még a jelenből is kilép az elektronikus kütyük segítségével.Nekem gyakran mondják,hogy nem is látszik rajtam,hogy hat gyermekem van.Miért?Milyen egy többgyermekes anyuka??Fogatlan,zsíroshajú és lestrapàlt?Akit ennyien szeretnek?Nem hinném!!! Köszönöm ezt az írást,szívemből szóltàl Anikó!Zita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zita! Olyan jó látni a jövőt, és az a kisgyerekekben van.. Hát gyermekhez meg sok, sok gratula! Olyan jó, hogy vannak! :) örülök, hogy írtál..

      Törlés
  2. Az én szívemből is.Elképzeltem őket, s átéltem, amit te érezhettél, anno. Azért milyen jó is, hogy van egy kisebb gyermeked, Csenge, melegséget hoz, más melegséget, mint a nagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ő most a mi kis fenyünk.. :)

      Törlés
  3. Nem éreztem szánakozó pillantásokat, de attól még tarthattak bolndnak simán:) Én büszke voltam rájuk, mindig, akkor is ha csapatostul bevonultunk valahová vásárolni, bár a földönfetrengős hiszti azért engem is feszélyezett kissé, ja nem, nagyon- nagyon! :)) Én is szoktam nézni a kisgyerekes családokat és őszintén csodálom az anyukát/apukát , hogy hogy képes helytállni:) Irigyelni nem irigylem őket, max. a korukat:) Szeretem nézni a gyerekeket és szeretek emlékezni rá, hogy milyen cukkerek voltak az enyémek is annyi idősen. Most is azok, csak másként:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen a koruk... Azt én is irigylem.. :) emlékszem milyen büszke voltam mikor mentünk valahova, ez mind az enyém.. :) Most is jó ezt érezni!

      Törlés
  4. Nálam az együttérző szakasz kimaradt. :) Maradt a vágyakozó, milyen szép évek is voltak otthon a gyerekekkel! ...Huss, hol vannak már azok! Pedig nem is volt régen. :)

    Viszont az enyémeket szokták szeretni az emberek, R.-t azért, mert olyan kis csivitelő, nyitott, Z.-t pedig azért, mert hát nem egy ronda gyerek. Bár utóbbi le szokott pattintani mindenkit....:/
    Popianyu

    VálaszTörlés
  5. Sajnos ez a jövő. Londonban mikor Borka unokámmal első alkalommal sétáltunk nem értettem, hogy rá se néznek az emberek, nem látják, hogy milyen édes pici baba? Heni mondta, hogy Londonban senkit nem érdekel másnak a gyereke, gyakorlatilag közömbösek, ezért van a sok extrém öltözet is, mert ki kell tűnni az emberek közül. Itt még azért sokszor megcsodálják a kicsiket, néha persze kicsit tolakodóan is. Én mondanom sem kell, hogy imádom a gyerekeket, mert mindegyikben van valami csoda.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azért sajnálom ezeket a szülőket. Mert tudom milyen jó érzés mikor ránéznek a gyerekemre, és mosolyognak, olyan kedvesen, melegen...

      Törlés
  6. Mivel nekem nem lehet saját Csodám, olyan jó más Csodájában osztozni...♥♥♥

    VálaszTörlés