2017. január 30., hétfő

őszintén...

Tudom nem csak én vagyok így, hanem szinte mindenki. De azért leírom a magam őszinte vallomását.
Bár bevallom, nem akartam leírni, igen, még az is eszembe jutott ennyi a blognak...meg persze az is megijeszt mindig, mikor megnézem a számot a napi oldal letöltésnél, és megdöbbenek mennyi, mikor valami szomorú rossz hírt írok...vajon ennyien kíváncsiak vagytok rám, ránk??? Nem akarok szappanoperahős lenni, nem akarok annyira kinyílni idegennek és míg ezen morfondírozok jön egy névtelen bejegyzés, hogy ő milyen régen olvas, és hogy volt mikor örömöt okoztam neki..meg a sok ismerős..akik minden nap írnak.
Csalódást fogok okozni. Lehet, hogy kívülről úgy tűnök mint egy szép nagy család anyukájaként tengetném napjaimat, ami igaz is..de belülről hónapok óta vívódok, őrlődök..félek. Nem a kamasszal van a gondom, nem az élettel, MAGAMMAL. Nem találom helyemet, nincs kedvem semmihez, csinálom a dolgomat, minden nap, ahogy kell..néha álmodozom és akkor valami jön, egy rossz időben elejtett mondat, és rosszul értelmezett szó, valami kevés, valami túl sok. Nincs kedvem a sulihoz, nincs kedvem semmihez.
Tudjátok milyen nehéz minden nap tenni a dolgom így? Mellette meg minden oké, vagy majdnem minden. Így rosszabbul érezni magam, mert még azt sem mondhatom, hogy bezzeg azért érzem magam ilyen rosszul.

Szeretnék élni, szeretném, ha nem csak úgy elmenne az élet mellettünk. Szeretnék utazni, élményt szerezni, élményt adni..szeretném ha többet dicsérnének, bíztatnának, emelnének a magasba, de aki megtehetné, most nem tudja, mert nehéz neki. Önző vagyok?  Hiszen ő most azon aggódik legyen holnap is ennivalónk és meg utazni szeretnék? Talán elköltözni, jobbra vágyni? Nemhogy örülnék annak ami van. Hiszen hányan örülnének ennek, ami nekünk megvan..Én is örülök. Komolyan örülök, de valahogy még fiatalnak érzem magam, hogy ennyi elég legyen...
Most egy lépcsőfokon vagyunk, de én lépnék egyet, mások inkább toporognak, le ne esünk innen....
Nehéz!

17 megjegyzés:

  1. Én azt gondolom,hogy teljesen ki vagy merülve,amin nem is lehet csodálkozni,hiszen eszméletlenül sokat viszel a válladon. Ennek egy töredéke is bőven elfáraszt bárkit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mamka, lehet...de most nem azt érzem, hanem toporgok csak....és úgy mennék már.

      Törlés
  2. Ez egy gödör van ez így, hogy ott találja magát az ember az alján, de szerencsére te is elég hamar ki szoktál onnan kecmeregni. Azt gondolom, az aktuális válságés a hideg meg a szürke napok hatással vannak erre. Énis utálom,hogy itt rostoklunk ,miért nem valahol olyan helyen, ahol legalább süt a nap? De aztán belegondol az ember, hogy összességében milyen nagyon jó neki és elhessegeti a csúf gondolatokat majd utazunk nyugdíjas korunkban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze foghatjuk az időjárásra...mint a gyerek nyűgjét. De ez hónapok óta tart nálam..nem hiszem, hogy nyugdíjas korunkban annyira jó lesz nekünk, hogy utazzunk, ha most sem tehetjük meg. persze, majd nemsokára jobb lesz!

      Törlés
  3. Anikó, olyan vagy, mint akinek vannak gondjai, örömei, hol lent, hol, fent. Nem ilyenek vagyunk mindannyian? Bár lehet neked egy kicsit több van most, ezért érzed így. DE tudom, utána mindig magasra szállsz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Druszám alig várom már! De a félelem bennem van és ha nem???

      Törlés
  4. Drága Anikó!
    Sokszor voltam így magam is. Volt idő mikor havi 8 ezer maradt ételre, pelenkára, tápszerre. Annál csak jobb lett.
    Aztán jött, hogy milyen jó volna egy szobával több, hogy a gyereknek is legyen saját vacka. Ez csak álom marad.
    Rájöttem mikor kifelé másztam a gödrömből, hogy annak kell örülni ami van. Az sem kevés egy szerető család most már gyerekkel.
    Ha nekünk ezt sorsolták, hogy nem jarhatunk wellnessbe, külföldre ide oda akkir ebből hozzuk ki a maximumot. Egy Dunaparti séta, közben kis kacsaetetés bohóckodás. Látom a gyerekem arcán az önfeledt mosolyt boldogságot. Akkor minden megszépül és rájövök ez sem semmi. Együtt vagyunk szeretjük egymást.
    Minden egészséges ember vágyik a többre. Viszont ha ezen rágod Magad , hogy Neked miért nem , nem leszel boldog.
    Ha a turkálóból való öltözködés és a krumplistészta jut akkor ez. De van egy szerető férjem akinek csillog a szeme ha rám néz, elfogadott olyannak amilyen vagyok és egy csodálatos kis lény aki csüngg rajtunk a szeretetétől.
    Hidd el akinek van és megy utazik, megkapja amit csak akar nem olyan boldog. Látom , tudom nem egy van körülöttem. Igaz a mondás pénz nem boldogít.
    Ha leérettségizel és lejön rólad ez a teher is jobban fogod érezni Magad, több időd lesz Magadra.
    Próbálj miniprogramot kettesben a férjeddel. Nagyok elvanbak, vigyáznak Csengére. Nem kell messzire drága pénzen menni. Csak Ti egymásra figyelve. Hidd el megéri. Sajnos a mai világban egyre töbven vagyunk akiknek nem adatik meg szuper fizetés, autó, utazás stb. Ezt az életet éljük ezt ha elfogadjuk boldogok leszünk.
    Ne a másikat lessük akinek van, mert nekünk bezzeg sosem lesz. Azt nézd amid van. A Tiéd minden boldogságaval, boldogtalanságával, de a Tied Te hoztad össze és az nem semmi. Van akinek még egy gyereket sem ad meg a sors hiába van sok sok pénze amire a legjobban vágyik sosem kaphatja meg. Fel a fejjel, húzd ki Magad! Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom mire gondolsz , azt is tudom mennyit küzdöttél te is , és küzdesz most is.
      Lehet tényleg fáradt vagyok....

      Törlés
  5. Anikó,
    megértem, hogy vágyódsz valami szinesebb, izgalmasabb után, ami más mint a mindennapi, ismétlődő konyha-mosógép-takaritás-gyerek terelgetés nálad plusz tanulás mókuskereke. Jól is van ez igy, mert ha nem vágyódnánk néha többre, másra, akkor nem is próbálnánk meg alakitani a sorsunkat. Szerencséd, hogy van egy szép családod, akiket szeretsz és akik szeretnek akkor is, ha a nap szürkeséggel van tele.
    Hidd el, lesz majd lehetőség másképp élned a napjaidat, ha befejezed a sulit, ha nagyobb lesz Csenge is - akkor majd lesz a férjeddel több én-időtök, amibe nagyon sok pénz nélküli közös program belefér. Addig pedig öleld meg a gyerekeket, a férjedet, ez a kor most leginkább arról szól, hogy anya vagy, aki összetartja a csibéit.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Anikó!
    Nem veled van a baj, hanem a világgal, amelyben élünk.
    Teljesen természetes az, hogy időnként kicsivel több harmóniára, nyugalomra, békére vágysz, mint amennyi jut. És szerintem elég szomorú az, hogy ez időnként mennyire kismértékben múlik csak rajtunk, mennyi energiát elvisz maga a megélhetés, az életkörülmények biztosítása.
    Tudom nehéz, TE mindent megteszel, de talán próbálj meg kevésbé maximalista lenni önmagaddal, és mindenkivel szemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Katalin, abban teljesen igazad van, hogy másokhoz nem kellene maximalistának lennem...jó, hogy ezt írtad!

      Törlés
  7. Kedves Anikó!
    Nagyon meg tudlak érteni, mert ezen az időszakon én is átmentem. Nekünk még abban szerencsénk volt, hogy ha volt egy biztos munkahelyünk, akkor legalább azért nem kellett aggódni, de a fizetés akkor is olyan kevés volt. Hányszor előfordult velem, mikor itthon voltam a két gyerekkel, hogy bementem a közértbe, vettem egy liter tejet és mikor kijöttem megnéztem, hogy mennyi pénzem maradt, jut -e még másra. Óvónő voltam és amikor megkaptam a fizetésem, sokszor sírva fakadtam, hogy ez mire lesz elég. Elmúltak ezek az idők, a gyerekek felnőttek és most már sokkal könnyebb, mert a legnehezebb mindig azoknak, akiknek egy családot kell eltartani.Az, hogy mi akkor is utaztunk, az csak annak köszönhető, hogy a férjem vasutas és ingyen van a vonatjegy, így nekünk olcsóbb volt kimenni Olaszországba, mint lemenni a Balatonra. De azt is látom, hogy mióta ketten utazunk az is mennyivel könnyebb. Csak kettőnk igényeire kell figyelni és nem vagyunk nagy igényűek, mindig megfelel egy szoba, vagy egy apartman, csak legyen sok látnivaló. Hát fel a fejjel, hidd el, sokkal jobb lesz, ahogy nőnek a gyerekek. Sok erőt kívánok Neked és kitartást. Ha gondolod, tudok ötleteket adni olcsó és jó programokra, de nem akarok tolakodó lenni.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Anikó! Megértelek, mert ugyanígy érzek. Ahogy idősödünk, némelyikünkben felmerül a kérdés: létezik,hogy csak ennyi az élet!? Fiatalon még legyintünk,hogy van még időnk megvalósítani az álmainkat, de ahogy haladunk az úton, kezdjük belátni, hogy nem tettünk semmi világrengető dolgot. Nem volt bátorságunk, alkalmunk, pénzünk. Hagytuk magunkat a saját korlátaink között tengődni. De ha már így alakult, fogadjuk el, mert az élet rövid és vége lesz mindenképpen. Ezért nem jobb lenne még ami hátra van, örömmel eltölteni? Már nem váltjuk meg a világot, de amit teszel, azt jól teszed. Gondos anyaként, feleségként. Nem utolsósorban Anikóként. Milyen boldog leszel,ha meg lesz az érettségi! Fel a fejjel. Ezt magamnak is írtam:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Katalin, igazad van! Ezek az utolsó mondatok, nagyon, nagyon jólestek!!!!

      Törlés
  9. Valamikor rég, ugyanevvel a problémával elmentem pszichiáterhez: Nem érzem jól magam, kevés ami van, nyaralni szeretnék, én is látni akarom a tengert... Azt mondta a doki: én is. Elszégyelltem magam. Keveset keres ő is, de becsülettel ül a helyén és engem hallgat. Sokról álmodunk. Beletörődni abba ami van csak akkor lehet, ha megvan a vágyunkból egy-két dolog. Egyedül nem akartam menni, családdal nagyon sok lett volna, így egyik gyerekkel elmentem szülő anyagi támogatásával egy hétre Görögbe. Jó volt, elég is volt.
    Konkrétan mire vágysz? Nekem ne válaszolj, csak magadnak. Ha Te sem tudod,akkor tényleg menj el pszichiáterhez. Ingyen van a körzeti, mond valamit.

    VálaszTörlés