Még mindig furcsa ez a munka, úgy szeretem, furcsaság meg az, hogy szellemi munka aminek igazán nincs látszata, mégis van. Nehéz leírnom, mégis jólesik leirni i, mert bár csacsognám egy barátnőmnek akit igazán érdekel, de mivel ez nincs és úgy látom nem is lesz így leírom nektek. Ezzel az a baj, hogy valószínű rózsanyelven lesz néha megfogalmazva.
Vagyunk hárman asszisztensek, vannak közös feladataink, vannak egyéni. Na most az egyiküket lecseszte a fő fő főnök, mert állítólag nem megfelelő hangnemben beszélt az egyik anyukával telefonba. Mindegy, ez nem rám tartozik, de tegnap további részletet tudtam meg az ügyről, külön kérte a főnök a munka társamat, ne én hívjam vissza az anyukát, mert nagy lenne a kontraszt, az előző beszélgetés meg ami lenne akkor ha én hívnám fel. Fura . Ez rám nézve jó? Vagy nem? Egy év után is, ha rossz a kedvem bent mégsem rossz, imádom a kis gyerekeket, imádom, hogy segíthetek, belőlem ez jön. Nem vagyok naiv, de én jobban megértem a helyzeteket. Alapítvány vagyunk, ha kifizet valamit valaki... Én rugalmasabb vagyok egy bérlet felhasználásában pl. betegség kapcsán. Jelzem, hogy hivatalosan nem lehetne .. Mégis na. Itt mindenki külön eset, különböző problémával nem darab, darab... Ettől függetlenül vannak szabályok, és be kell tartani. De gondoljunk bele, lenne egy nem nagyon, de sérült gyermekem szeretném neki a legjobb fejlesztést adni... És akkor felhív, ír emailt. . És én rutinból csinálom... Nem lehet! Belőlem a segítség jön Néha nem tudok nem jó érzés.
Szeretem ezt a munkát... És így mosolyogva, udvariasan, empátiával...
Vagyunk hárman asszisztensek, vannak közös feladataink, vannak egyéni. Na most az egyiküket lecseszte a fő fő főnök, mert állítólag nem megfelelő hangnemben beszélt az egyik anyukával telefonba. Mindegy, ez nem rám tartozik, de tegnap további részletet tudtam meg az ügyről, külön kérte a főnök a munka társamat, ne én hívjam vissza az anyukát, mert nagy lenne a kontraszt, az előző beszélgetés meg ami lenne akkor ha én hívnám fel. Fura . Ez rám nézve jó? Vagy nem? Egy év után is, ha rossz a kedvem bent mégsem rossz, imádom a kis gyerekeket, imádom, hogy segíthetek, belőlem ez jön. Nem vagyok naiv, de én jobban megértem a helyzeteket. Alapítvány vagyunk, ha kifizet valamit valaki... Én rugalmasabb vagyok egy bérlet felhasználásában pl. betegség kapcsán. Jelzem, hogy hivatalosan nem lehetne .. Mégis na. Itt mindenki külön eset, különböző problémával nem darab, darab... Ettől függetlenül vannak szabályok, és be kell tartani. De gondoljunk bele, lenne egy nem nagyon, de sérült gyermekem szeretném neki a legjobb fejlesztést adni... És akkor felhív, ír emailt. . És én rutinból csinálom... Nem lehet! Belőlem a segítség jön Néha nem tudok nem jó érzés.
Szeretem ezt a munkát... És így mosolyogva, udvariasan, empátiával...
Tényleg virágnyelven írtál, de a jószándék átjön és ez a lényeg:)
VálaszTörlésÉn pontosan értem, mert én is ilyen helyen dolgoztam. Az emberség, a megértés nagyon jól esik az embereknek és hálásak is érte. Te Anikó, pont jó helyen vagy. Örülök, hogy megtaláltad.
VálaszTörlésÉn pedig mindig hálás vagyok, ha hivatalos személyek kedvesen és empátiával állnak hozzánk. Ezt pedig, úgy tűnik, a főnökasszonyod szintén érzi rajtad is, ez mindenképpen pozitív.
VálaszTörlésCsak én vagyok, aki nem érti, hogy miért nem te hívhattad fel a reklamáló anyukát? Ő jelzett a főnökség felé, hogy nem szépen beszélt vele valaki. Így, szerintem, inkább megnyugodott volna, hogy volt következménye a reklamációnak, ha te hívtad volna vissza kedvesen, aranyosan, empatikusan.
VálaszTörlésÉn sem egészen értem ezt a logikát (nem te hívtad fel az anyukát). Mindegy.
VálaszTörlésÖrülök, hogy jó helyen vagy, még sok boldog évet szülők és gyerekek örömére! :)
Popianyu