elismerés...

Olyan hü..e vagyok!
Kaptam meghívót a védőnőnktől az anyatejes világnap alkalmából rendezett műsorra. Látszik még nyári szünet van nem írtam be a naptáramba. Tény, nem akartam elmenni első gondolatra. De azért csak kíváncsi voltam milyen műsorral lepnek meg, majd hívott a védőnőnk is, hogy nekem feltétlen ott kell lennem, egy nagycsaládos, igen jól szoptató anyukának és vigyem a nagyokat is... mitagadás jólesett, bár nem kérdezett Csengéről semmit, csak hadarva mondtam el neki, hogy állandóan feláll már Csenge. És gondolom onnan tudja, hogy szoptatok még, mert nem iratok fel a doktornővel tápszert. Erre egy dicséret után letette a telefont, persze tudom sok anyuka van a hátán, és én mint "öreg róka" nem számítok annyira, nem is baj, hogy nem jár ide hetente. Na de ne kanyarodjunk el a témától, elmentem volna most közösségi életet élni Csengével. Nézni a többi büszke anyukát és én is büszkén mutogatni az enyéimet, olyan ritkán érzem ezt a pillanatot!;-)
De lekéstem, tegnap volt...éjjel 11-kor tudatosult bennem, hogy ma 26.-a lesz és nem 25.-e. Így jártam, erről is lemaradtam, nem jár nekem az elismerés, hogy ilyen ügyesen szopizik még Csenge.
Magamban azért büszke vagyok, hogy újra ilyen sokáig átélhetem ezt! Köszönöm, Kicsilányom!