Nem szeretek így írni. Nincs jó kedvem, nem tudom a pontos okát, néha dühös vagyok, néha ideges, néha megnemértett, néha mártír hogy észrevegyenek. Vége lassan a nyárnak, tudom mi vár rám, újra a kötöttség. Az állandó stressz. Lehet ettől vagyok mártír??? Lehet...lehet mástól...
Jó volt a nyaralás, bár most nem éreztem azt az örömet a családomon, hogy hurrá, nyaralunk...pedig a víz csodás volt, volt peca is, volt kirándulás is, volt étterem is, úszás, fagyi, lángos, barna sör, és mégis....valami hiányzott. Persze lehet hogy csak nekem...mire hazaértünk, összegyűlt bennem minden. Pedig egy ideig próbálom terelni a családot, de mikor semmi sem jó, akkor kedveszegett leszek.
Kéne egy kicsit Zsoltival is kettesben lenni, pedig én próbálok mindenkire figyelni, jusson a figyelmemből mindenkire...
Persze itt a Királylány, minden pillanatban mosolyt csal az ember arcára.:-) Feláll már, bizony, állandóan figyelni kell rá, és mindent megeszik, legjobban akkor érzi jól magát ha gyömöszöljük és hangosan kacagunk mellé.:-)))
Lesznek majd képek is a nyaralásról mert azért voltak pillanatok mikor remekül éreztük magunkat.:-) Mert bizony a boldogság is csak pillanatokból áll.
Voltunk pár napot Drága Barátnőmékél, nagyon jó volt, mindig jó oda menni, jó látni a portát mennyit változik egy év alatt, jó látni Borcsikát cseperedni, annyira szép helyen laknak.Jó hogy sikerült neki!!!:-)
Na megyek, kapaszkodik Csenge a nadrágomba, mindgyárt feláll:-)))Ééééééééééés sikerült neki...:-))))))))))
Közben elkészül lassan a terasz, gyönyörű lett, fával van borítva, készül a szívecskés korlát is..jó kiülni oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése