Kíváncsi

Kíváncsiskodtam az előbb,-)
Megnéztem a statisztikát. Már két és fél éve vezetem a blogot, mégsem néztem meg soha. Ma megtettem.
Pont az eszembe jutott, kicsit felkeltem az olvasóim érdeklődését, és megkérem őket írjanak egy pár sort a megjegyzés rovatba, ha olvasnak. Kérem tegyétek meg...légyszi-légyszi..:-))))

Nelli a hűséges olvasom, mindig ír pár sort, ami annyira jólesik, és érdekelne ki, és honnan olvas engem.
Meglepődve láttam hogy Dél-Koreából is olvasnak. Ha olvas, írjon nekem!. Nem fogok senkire rátelepedni, csak érdekel a dolog!:-)

Ma olyan szintre fejlesztette Csenge a felállást, hogy már oldalazva lépegetett is. Majd elvesztette az egyensúlyát és eldőlt szegénykém. Puhára esett, de nagyon megijedt. Kiscsillagom.

Összegeztem a nyarat is. Szerintem klasszisokkal jobb volt mint az elmúlt években. Fiúk élvezték a patakot, a legot, az együtt játszást. Ma még a gyakorlást a sulira is, nagy szó ez!:-)))
Mesi kamasz, sokat vitatkozok vele, de rájön sokszor, csak jót akarok. Nyár végére, teljesen összeszedett lett. (kell neki nagyon a tengerimalac!,-)
Na eldugulok...megyek egy kicsit pihenni.

CSALÁD.:-)

Olyan érzésem van mintha le kellene írnom milyen hálás vagyok a sorsnak.
Hálás hogy ilyen nagy családom van, mégha tele van sokszor nehéz feladattal. Mindennapi megoldással, sok sok nehéz feladattal. Ha sokszor mérges is vagyok, vagy reményvesztett, elgondolkozom, milyen szerencsés vagyok, hogy van nekem egy szerető férjem, és négy gyermekem.
Ma délután anyósom jött le hozzánk, panaszkodott, hogy ez az év milyen rossz, minden csak lefelé huzza, apósom kórházban van, de reméljük nincs nagy baja. Ahogy mondta, rámnézett és kérdezte, ugye milyen rossz ez az év? És én annyira bánom hogy nem mondtam neki, nem, nem rossz ez az év, mert nekünk csupa mosoly, kacagás...Mert bár éjszaka mikor már nem tudom számolni, hányszor bújik hozzám a Királylány, és mindenre gondolok, akkor(főleg arra, mekkorát fogok aludni délután, hozzáteszem sosem szoktam) érzem az illatát, a puha bőrét, és minden feledésbe merül, az egész világ, mert a fiúk elolvadnak minden reggel mikor meglátják Csengét, és még kamasz Mesi is imádja dögönyözni, puszilgatni. Apukája meg ellágyul a pici lányától. Annyira más most Csengével Zsolti, mint a többiekkel volt, nyugodtabb bensőségesebb.
És ahogy hozzám mászik panaszkodva, majd kapaszkodva ruhámba feláll és rámnéz, na ennél jobb érzés nincs is a világon...na jó van, mikor a Bence belebújik az ölembe akit alig birok már el, Mesi rámnéz és a (majdnem)felnőtt arcával mosolyogva mondja ANYA, vagy Dávid újra és újra elmeséli részletesen hova ütötte be a lábát...ezek egy-egy pillanatok, de olyan jó pillanatok.

Remélem még sok ilyenbe lesz részem!:-)

elismerés...

Olyan hü..e vagyok!
Kaptam meghívót a védőnőnktől az anyatejes világnap alkalmából rendezett műsorra. Látszik még nyári szünet van nem írtam be a naptáramba. Tény, nem akartam elmenni első gondolatra. De azért csak kíváncsi voltam milyen műsorral lepnek meg, majd hívott a védőnőnk is, hogy nekem feltétlen ott kell lennem, egy nagycsaládos, igen jól szoptató anyukának és vigyem a nagyokat is... mitagadás jólesett, bár nem kérdezett Csengéről semmit, csak hadarva mondtam el neki, hogy állandóan feláll már Csenge. És gondolom onnan tudja, hogy szoptatok még, mert nem iratok fel a doktornővel tápszert. Erre egy dicséret után letette a telefont, persze tudom sok anyuka van a hátán, és én mint "öreg róka" nem számítok annyira, nem is baj, hogy nem jár ide hetente. Na de ne kanyarodjunk el a témától, elmentem volna most közösségi életet élni Csengével. Nézni a többi büszke anyukát és én is büszkén mutogatni az enyéimet, olyan ritkán érzem ezt a pillanatot!;-)
De lekéstem, tegnap volt...éjjel 11-kor tudatosult bennem, hogy ma 26.-a lesz és nem 25.-e. Így jártam, erről is lemaradtam, nem jár nekem az elismerés, hogy ilyen ügyesen szopizik még Csenge.
Magamban azért büszke vagyok, hogy újra ilyen sokáig átélhetem ezt! Köszönöm, Kicsilányom!

képek a nyaralásról

Ilyenkor szégyellem magam. Tegnap este meglepett Zsolti valami gyönyörűséggel, sajnos többet nem árulhatok el, mert ez kettőnkre tartozik!;-) De nagyon jólesett, és szégyellem azért magam, mert vannak időszakok mikor nekem semmi sem jó!:-(
Szóval tényleg szép este volt, még hulló csillagot is láttam.:-) Remélem teljesül a kívánságom.
Csenge baba mindenhol feláll, már ügyesedik, hogy lehuppanjon a földre és ne csapodjon.De hihetetlen milyen nagy már..

Fiúk, nagyon élvezik még a nyarat, hol bicigliznek, hol legoznak, hol bunkiznak..matekozni nem annyira akarnak, és olvasni sem. Mesi várja már a sulit, na jó nem a tanulást a barátokat.Szegény most egy vírussal küzd, remélem mi nem kapjuk el.Ő meg gyorsan meggyógyul...

nyaralás

Nem szeretek így írni. Nincs jó kedvem, nem tudom a pontos okát, néha dühös vagyok, néha ideges, néha megnemértett, néha mártír hogy észrevegyenek. Vége lassan a nyárnak, tudom mi vár rám, újra a kötöttség. Az állandó stressz. Lehet ettől vagyok mártír??? Lehet...lehet mástól...

Jó volt a nyaralás, bár most nem éreztem azt az örömet a családomon, hogy hurrá, nyaralunk...pedig a víz csodás volt, volt peca is, volt kirándulás is, volt étterem is, úszás, fagyi, lángos, barna sör, és mégis....valami hiányzott. Persze lehet hogy csak nekem...mire hazaértünk, összegyűlt bennem minden. Pedig egy ideig próbálom terelni a családot, de mikor semmi sem jó, akkor kedveszegett leszek.
Kéne egy kicsit Zsoltival is kettesben lenni, pedig én próbálok mindenkire figyelni, jusson a figyelmemből mindenkire...
Persze itt a Királylány, minden pillanatban mosolyt csal az ember arcára.:-) Feláll már, bizony, állandóan figyelni kell rá, és mindent megeszik, legjobban akkor érzi jól magát ha gyömöszöljük és hangosan kacagunk mellé.:-)))
Lesznek majd képek is a nyaralásról mert azért voltak pillanatok mikor remekül éreztük magunkat.:-) Mert bizony a boldogság is csak pillanatokból áll.
Voltunk pár napot Drága Barátnőmékél, nagyon jó volt, mindig jó oda menni, jó látni a portát mennyit változik egy év alatt, jó látni Borcsikát cseperedni,  annyira szép helyen laknak.Jó hogy sikerült neki!!!:-)

Na megyek, kapaszkodik Csenge a nadrágomba, mindgyárt feláll:-)))Ééééééééééés sikerült neki...:-))))))))))

Közben elkészül lassan a terasz, gyönyörű lett, fával van borítva, készül a szívecskés korlát is..jó kiülni oda.

Jóanyu!:-)

Igen, nagyon jóanyu voltam az éjjel, pihent, jóanyu.
Mert legkisebb cseppünk, csak egyszer volt hajlandó felkelni éjjel fél négykor, majd negyed nyolckor, hangosan kacagva, kurjongatva hívott fel a szobába. Majd össze vissza puszilgattam, ahogy kukucskált a rács mögött.:-)
Zsolti szerint ne vonjak le messze menő következtetést egy éjszaka alatt. Pedig én úgy szeretnék;-)
Szóval eddig sínen van a dolog, ami most megborul majd, mert megyünk Balcsira, de nem bánom.

Ma elköszönök, megyünk Balcsira egy hétre, és utána Drága Barátnőmékhez, hú, de várom már.
Vasárnap indulunk, még nyarat mondanak, korán megyünk tudjanak strandolni a gyerekek. Majd lehűlést jósolnak, nagyon bízom benne azért sétálni, kirándulni, pecázni jó idő lesz.
Már jár az agyam mit ne hagyjunk itthon, persze ami lemarad, be lehet ott szerezni, majd a ruhákat kell okosan pakolnom.
Reggel vásárolni megyünk, majd sütök oldalast zsírban, meg fasírtot vasárnapra, útra. Sütni is szeretnék valami túrósat, meg ha lesz energiám, kuglófot is sütök, tapasztalom, hogy a hazai jobban fogy.
Ugyhogy el leszek foglalva nem kicsit holnap, na de, vasárnap csak süttetni fogom a hasam a parton, egy barna sör kíséretében.


Minden kedves olvasómnak, jó nyarat!:-)))))

gonoszanyu jelentkezik....

Gonoszanyu jelentkezik...:-)
Felraktam az oldalrácsot, sok lelkiismeret furdalással. Zsolti mondta is, hogy a kisdinókat nem rakják rács mögé.
Majd jött az este.....beraktam cici után a kisdinót. Majd csodálkozva fogdossa az oldalrácsot, odakúszik, majd néz engem....na itt potyogott a könnyem, és kitéptem volna a rácsot, de nem.....majd....elfoglalta magát a fejvédő madzagjával és 20 percen belül aludt...és alszik azóta...Jó még nincs késő este..;-)
Szóval, gonoszanyu voltam, DE, nem viszünk utazóágyat Balcsira, majd összebújunk:-), és nem került 1 méterrel anyától a kiságy, szorosan odaraktam magam mellé.:-))))

És mivel jóanyu is vagyok (néha);-) főztem be lecsót télire, na nem ipari mennyiséget, de nem akartam hogy tönkremenjen a paprika. Ja, és még azért is jóanyu voltam, mert főztem vacsira gizit, tejbegrízt!:-)))

Gonoszanya!!!:-)))

Holnap visszarakom a kiságyra az oldalrácsot!!!
Mert nem állapot, hogy félig ájulva, ütögeti az anyukáját a kisember, majd hangosan kacag ha azt mondom neki, alvás..Felrakom biza, és legalább egy méterrel távolabb kerül az anyukájától a királylány! Hacsak....na, neeeeeeeeeem, nem esek abba a csapdába, hogy a kisember az illatával és a puhaságával, reggeli mosolyával, elcsábít újra! Nem, punk-tum! És balcsira is visszük az utazóágyat!

Életképek:-)

Itt vagyok, ragyogok!:-)
Nagyon jól sikerült a hétvége. Fiúk lerakták a fát a teraszra, nagy egyetértésben, lelkesen, Ma Zsolti elkezdte kenni is, szép lesz, no....Végre rend lesz, és tisztaság, jó a kiskutyát nem tudjuk száműzni, persze nem is akarjuk!:-))))Mert végtelen szőrhullatás van, nagyon vedlik sajnos.:-(
Persze ez legyen a legnagyobb gondunk.
Mesi, isteni almáspitét sütött.Ügyes nagyon, ha akar...;-)
És a legkisebbünk meg ma megtanult hisztizni.:-)Mindezt ebéd közben teszi mostanában. Bizony ez is tudomány, És még milyen? Mostanában, nem tudok rájönni mi a baj az ebéddel, túl pépes? Talán nagyon éhes már akkora? Vagy csak úúúúúúúúgy?:-))) Pépesnek kell lennie! Azzal a kis félficak fogacskával(bizony, ma kibújt) nem tud rágni húst. Már reggelit is adok neki, meg vacsorát is, mert érzem hogy igényli, no ettől ugyanúgy kel az éjjel min, 4x, és úgy cicizik mintha az élete függne rajta!:-)Ennek eredménye hogy 70dkg hízott három hét alatt:-O, Tehát evéssel, nincs gondunk. Akaratunkkal sem, ahogy látom. De ez így van jól, ezt kell még majd 20 éven keresztül tűrni...;-)
És bár nem úgy tűnik mintha nyár lenne, mert az időjárás nem ezt mutatja, rohan az idő...nemsokára suli.:-(