2014. szeptember 17., szerda

ezek...

Annyi minden történik mostanában...ha mindent leírnék, sok lenne...cenzúráznom is kell magam, van amiről, akiről, nem írhatok, pedig úgy megtenném...nem jó ez így..nagyon nem...

Oviról írnék...de már nem annyira dühítő, mint elkeserítő..lényeg, Csenge, három nap itthonlét után, hétfőn ment oviba..megijedt valamitől, nem akart bemenni...csak kapaszkodott a nyakamba, és sírt. Erre jött az egyik óvónéni, elkezdte behúzni, majd visítva üvöltött a másik óvónéninek, hogy nem bír vele (mármint Csengével!) jöjjön gyorsan. Majd jött is, a másik óvónéni, kitépte a nyakamból...a vezető óvónő meg kitessékelt finoman az óvodából. Én meg, ettől a jelenettől elkezdtem pityogni kicsit. Így, már nem akartam visszamenni. De többet ilyen nem lesz, SOHA TÖBBET! Azóta kicsit megnyugodtam, bár nehezen megy a reggeli bemenetel, de sikerült eddig.

Lehet ezt a jelenetet így is úgy is nézni...Most még anya szemmel nézem.



14 megjegyzés:

  1. Uhh, elképzelni és olvasni is megrázó ezt a jelenetet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nagyon nehéz volt, egész nap ezen gondolkodtam, hol rontottam el...

      Törlés
  2. Ez gáz, de nálunk is volt hasonló, sőt. Kifejezetten sokáig tartott míg Flóra beszokott az oviba, holott eélőtte járt bölcsibe is és jól érezte magát az óvódában, de mégis, annyira kötődik hozzánk,hogy még most is szívesebben lenne otthon, bár legalább kopp kopp nem ordít, de egy éve még igen.
    Nekem annyival volt könyebb a dolgom, hogy muszáj volt otthagynom, időre mentem dolgozni, de te egyenlőre egy üres házba mész haza, ha van is dolgod, nyilván majd megszakad a szíved. Abba igazuk volt az óvónőknek, hogy gyors puszi, simi érezd jól magad és ki kell röppenni, mert ha tovább maradsz a gyerek, csak jobban sír. Az viszont, hogy két felnőtt szedte le rólad a gyereket és az egyik még segítséget is kért, az iszonyat. Ez így töményen maga az erőszak és hiába a jó cél...
    Ebben nagyot hibáztak.
    Együtt a saját óvónénikkel kell kidolgoznotok egy jó stratégiát, legyen egy kis elválási szertartás és mész is és lehetőleg mindig a saját óvónéni vegye át tőled a gyereket, ha kell, akkor ölből ölbe, szeretettel, simogatással, de semmiképp se így. Még jó, hogy ők a szakemberek... Teljesen együttérzek veled, átéltem, viszont amíg nem, a többi gyerekemnél, addig el sem tudtam képzelni, hogy ez milyen iszonyat lehet felnőttnek, gyereknek egyaránt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, itt kb, egy perc kellett volna ajtóból hátralépve, hogy elengedjen. De pont az ajtóban búcsúzkodtunk, mert közben beszélni kellett az óvónővel.
      Csönd van azóta, nem emlegetjük az esetet. Talán jobb így. Én is tanultam, és ők is, remélem. Csak azt bánom, hogy visszatorpant a beszokás...

      Törlés
  3. Nem lehet másként nézni - ez a leszakítós nagyon gáz.
    Mesélő javaslata szerintem jó, próbáld meg, és beszélgess Csengével a dologról sokat.
    Boszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azóta sokat beszélgetünk, hogy milyen jó neki ott, nagyon örömmel megy, és át is öltözik, csak a küszöbön átlépés..és a puszi, nehéz, de próbálom felkelteni valamivel az érdeklődését, jelzem, ez azért az óvónő dolga lenne. Hogy örömmel menjen be..

      Törlés
  4. Mindig is anya szemmel nézzed,ezt nem is lehet és NEM IS KELL más szemmel nézni. Bocsánat,de hülyék voltak az óvónők.Időt kell hagyni a gyereknek,nem kitépni az anyja nyakából! Hú,de mérges vagyok rájuk!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Írjál levelet nekem nyugodtan,írd ki azt,amiről itt nem lehet!!!! Komolyan!!!! Tudod,hogy tudom,milyen nehéz....

      Törlés
    2. Én is mérges voltam, annyiszor végig gondoltam a jelenetet, mert van amiben én is hibáztam, hátra kellett volna lépnem vele, vagy levennem a cipőt és bemenni vele pár percre..ez nagyon összetett jelenet volt.
      Írok email majd! Köszi..köszi...((())) (csak rohanok..)

      Törlés
  5. Én pedig azt szoktam mondani, hogy nekem szakad meg a szívem legjobban, amikor ottmarad a síró gyerek...határozottan így gondolom. Mert akkor én vagyok az, aki elvette az anyától, hogy ottmaradjon?.....
    Nagyon összetett dolog, s nyilván, mindenkinek a maga nézete a legmeghatározóbb...
    Viszont ha összhangban, mindketten úgy gondoljátok, hogy jó helyen van ő ott, akkor biztosan menni fog a dolog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Júlia, értem én. Lehetett volna másképp behívni. Hogy érdeklődve menjen be, mert minden gyereket, főleg aki két hete már szívesen megy, be lehetett volna csábítani, de nem így. Nem haragszom, mert azt úgy nem lehet végig csinálni, szeretni kell Csengének ott lenni. Majd alakul, de ezt még egyszer nem engedem..

      Törlés
  6. Mondjuk az én szemem a kitépésen akadt fenn. Van rá biztos kedvesebb módszer is, vagy más határozott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így volt, semmi túlzó nem írtam ide. Kabátomba akaszkodva sírt,úgy fejtettem le a kiskezét. Megbeszéltük, azóta mindig biztatom, és jól is érzi magát.Hiszen reggel örömmel megy.

      Törlés
  7. Nem lehetett könnyű.
    Én,mikor először szólt az óvónéni,(fizetős,megőrzős bölcsibe)hogy menjek ki,mert jól elvan a kislány,akkor sírtam kicsit az ajtó előtt.De én meg azért,mert nem szóltam a kislányomnak,hogy elmegyek.Akkor nagyon fájt.
    Viszont az oviba az első naptól kezdve elbúcsúzunk a folyosón,és beadom az óvónéninek.Első héten rólam is úgy fejtették le,de ezt meg is beszélték velünk,hogy ne legyen a szülő részéről elérzékenyülés.Persze nem így zajlott,ahogy nálatok,hanem szeretettel.És azóta is jól működik a dolog,sosem hisztizett.

    Én is főzés közben tanultam anno a németet.Szavakat írtam papírokra,és azzal volt teleragasztva a konyha.

    VálaszTörlés